A pápa, aki támogatta a Hitler elleni merényletek tervét – XII. Piusz, a hírszerző

A németek már ismerték őt, hiszen Eugenio Pacelli (a későbbi XII. Piusz) tizenkét éven át élt és szolgált pápai nunciusként Németországban. Ez a hosszú időszak a német nép barátjává tette, munkatársai közé előszeretettel választott németeket akkor is, amikor már a Vatikán államtitkára lett. Pápasága alatt is megőrizte ezt a barátságot, anélkül, hogy „németbarát” politikát folytatott volna. XII. Piusz pápa már diplomata korában sem kedvelte Hitlert, a diktátort.

Miként elődje, XI. Piusz, ő is elítélte a faji törvényeket, és Mussolini által elbocsátott zsidó egyetemi tanárokat nevezett ki magas vatikáni posztokra.

Nem véletlen, hogy Hitler nem nézte jó szemmel a megválasztását, aktívan lobbizott ellene. Nem is delegált küldöttet a koronázására, és azt fontolgatta, hogy megszakítja a kapcsolatokat a Vatikánnal.

Hírhálózat a német ellenállók, a Vatikán és a szövetséges hatalmak között

Eugenio Pacelli pápaként is folytatta diplomáciai tevékenységét: használta a német katolikusokkal kiépített jó kapcsolatait és európai kapcsolati hálóját annak érdekében, hogy a Vatikán békéltető közvetítőként léphessen fel a háborús államok között. Ennek jegyében folyamatosan tárgyalt a náci rezsimmel is. Fülöp hesseni herceg nemcsak német tartománygróf, Viktória angol királynő dédunokája és III. Frigyes császár unokája volt, hanem a náci párt tagja és elkötelezett híve is. Ő volt a hivatalos kapcsolattartó a Führer és Mussolini között, és ebben a minőségében rendszeresen konzultált a pápával is.

Piusz igyekezett elkerülni a határozott kijelentéseket, hivatalosan nem tiltakozott a háborús bűntettek ellen sem, inkább valamiféle eredményes háttérpolitikát próbált folytatni.

Gyakorlott, veterán politikusként volt tapasztalata arról, hogy ha egyházi vezetők nyíltan elítélik a nácizmust, annak kemény megtorlás lesz a következménye, amelynek egyszerű emberek – az egyház hívei – esnek áldozatul.

Maguk a német katolikus vezetők is könyörögtek neki, hogy ne lépjen fel nyíltan a nácik ellen, mert az veszélybe sodorná őket. Ugyanakkor intenzív tárgyalásokat folytatott titokban a szövetséges hatalmakkal. Minden beszélgetést rögzített – ezeknek az átiratait a Vatikán 2020-ban tette nyilvánossá. A német ellenállás tagjai közvetítőszerepre kérték fel a pápát közöttük és a szövetségesek között. A Vatikán követei és hírszerzői folyamatosan utaztak Berlin, Róma és London között, a németek pedig természetesen minden mozdulatot igyekeztek követni. Valóságos kémháború alakult ki a Vatikán és az Abwehr, a német titkosszolgálat között.

XII. Piusz – bár nyilvánosan nem tett elmarasztaló kijelentéseket Hitlerről – minden erejét latba vetette annak érdekében, hogy a Führert eltávolítsák a hatalomból. Három puccskísérletről bizonyítható, hogy a pápa támogatásával zajlott. Az első ilyen szervezkedések már a háború előtt megkezdődtek, de rögtön kudarccal indultak. 1939-ben a puccskísérletek első hullámát meghiúsította egy magányos merénylő sikertelen próbálkozása.

Hitler a sörgyárban

Georg Elser, egy nyomorgó kommunista ács megtudta, hogy Hitler egy müncheni sörgyárban fog beszédet mondani az 1923-as sörpuccs évfordulóján. Hetekkel korábban megkezdte az aprólékos munkát: éjszakánként belopózott az épületbe, és a beszédnek helyet adó csarnokban nekilátott lyukat mélyíteni a szónoki emelvény mögötti oszlopba.

Ebben helyezte el az általa összerakott időzített bombát majdnem egy héttel a beszéd tervezett időpontja előtt. A szerkezetet november 8-ára, este 9:20-ra állította be, amikor a Führernek nagyjából a beszéde közepénél kellett volna járnia. Arra azonban nem számíthatott, hogy Hitler a nemrég megkezdődött hadműveletek miatt előrehozza a beszédet, és 9:12-kor már az épületből is távozik.

A bomba a beállított időpontban felrobbant. Az oszlop összeroskadt, a tető pedig pont arra a helyre omlott, ahol a diktátor állt még tizenhárom perccel korábban.

Nyolcan meghaltak, sokan megsebesültek, Elsert pedig elfogták, és koncentrációs táborba hurcolták, majd 1945-ben agyonlőtték. A támadásnak az lett a következménye, hogy Hitler biztonságát minden addiginál komolyabban vették. A szigorú őrizet szinte lehetetlenné tette, hogy sikeres merényletet hajtsanak végre ellene. Ennek ellenére – XII. Piusz hallgatólagos támogatásával – tovább folytatódott a tervezgetés. A pápa és hivatala hírszerzői információkkal, diplomáciával és állandó egyeztetésekkel igyekezett támogatni a Führer kiiktatását célzó vállalkozásokat.

Robbanóanyag narancslikőrös üvegekben

Két további konkrét merényletkísérlet köthető ezekhez az erőfeszítésekhez. Az elsőt egy Fabian von Schlabrendorff nevű jogász, a német ellenállás tagja akarta végrehajtani. Amikor megtudta, hogy Hitler Szmolenszkbe látogat 1943 tavaszán, két elegáns narancslikőrös üveget küldött neki, amelyeket egy mit sem sejtő katonatiszt segítségével a Führert szállító repülőgép csomagterében helyeztetett el. A palackokban robbanóanyag volt, amelynek Lengyelország fölött kellett volna felrobbannia. A hidegben azonban befagytak a gyújtószerkezetek, így a detonáció elmaradt. Mivel senki nem vett észre semmit, Schlabrendorff másnap hidegvérűen visszament a repülőhöz, és elhozta az üvegeket. De mivel szenvedélyesen gyűlölte a náci rendszert, ezután sem nyugodott. További összeesküvésekben vett részt Hitler ellen, majd egy év múlva letartóztatták, bebörtönözték és megkínozták. Nem árult el senkit és semmit.

Az ellene rendezett kirakatper során a tárgylóterem bombatalálatot kapott, a bíró meghalt, de még halálában, egy lezuhant gerenda alatt is von Schlabrendorff aktáját szorongatta.

A vádlott méltóságon alulinak találta a szökést, így újra letartóztatták, és egyik koncentrációs táborból a másikba hurcolták. Végül Dachauban élte meg a háború végét, és segített a szövetségeseknek a nürnbergi per bizonyítási eljárásai során. Ráadásul ő volt az, aki leleplezte, hogy a katyini vérengzést a Szovjetunió követte el, majd meggyőzte az amerikaiakat, hogy ebben az esetben nem a németek voltak a bűnösök. Hosszú, sikeres életet élt ezután: az NSZK alkotmánybírájaként ment nyugdíjba 1975-ben.

A Walkür-hadművelet

A német ellenállók biztosítani akarták a britek támogatását arra az esetre, ha sikerül Hitlert félreállítani, a britek viszont csak a pápa közvetítőszerepét garanciának tekintve voltak hajlandók tárgyalásokat kezdeni velük. A tárgyalások hatására a német ellenzék bátrabban lépett a puccs irányába. A leghíresebb és hajszál híján sikeres próbálkozás a diktátor meggyilkolására az 1944. júliusi bombamerénylet volt. Claus Schenk von Stauffenberg, egy katolikus ezredes – aki szintén több összeesküvésben is részt vett – társaival egy kilogrammos plasztikbombát helyezett el egy aktatáskában. Pontosan megtervezett forgatókönyv szerint járt el, amikor megtudta, hogy Hitler haditanácsot tart a Farkasverem (Wolfschanze) nevű lengyelországi főhadiszállásán. A felsőbb körök tagjaként bejárása volt a bunkerba, így sikerült elhelyeznie a táskát a tárgyalóasztal sarka alatt. A helyiségben Hitleren kívül húsz magas rangú tiszt tartózkodott, így kiváló esély mutatkozott arra, hogy a robbanás minél több katonai vezetőt megöljön. A gyújtószerkezetet Stauffenberg tíz percre állította be, így volt ideje csöndben távozni a helyszínről. Az ürügyet az szolgáltatta, hogy megcsörrent a telefon, ő pedig erre a jó előre egyeztetett hívásra hivatkozva elsietett.

Hitler életét egy önkéntelen mozdulat mentette meg: egy ezredest zavart az aktatáska, ezért lábával beljebb tolta az asztal lába mögé.

Amikor a detonáció a tervezett időpontban bekövetkezett, szinte mindent elpusztított a helyiségben; a gyorsíró és három tiszt meghalt, a többieket azonban a vastag fa asztal megvédte. Hitler megsérült, és beszakadt a dobhártyája, de túlélte a robbanást. A bosszúja gyors volt és kegyetlen. Hamar elfogták az összes résztvevőt, és a lakásaikon, irodáikban korábbi összeesküvések bizonyítékait is megtalálták. Összesen hétezer embert tartóztattak le, akik közül 4980-at ki is végeztek.

Kép

Georg Esler (balra) és Claus von Stauffenberg (archív fotók)

Adolf Hitler ellen összesen legalább negyvenkét merényletkísérlet és összeesküvés történt. Már akkoriban is a világ leggyűlöltebb emberei közé tartozott, a konzervatív katolikusoktól a kommunistákon át a csalódott nácikig mindig akadtak csoportok, akik megpróbálták megölni.

A tengernagy és a hercegnő

Sokan meghaltak azok közül, akik gátolni igyekeztek Hitler politikáját. Saját magas rangú katonai vezetői közül Wilhelm Canaris tengernagy, a náci katonai hírszerzés vezetője is, aki – többek közt XII. Piusz hallgatólagos támogatásával – sok közvetett és közvetlen ellenállási cselekményben, valamint szabotázsakcióban vezető szerepet vállalt. A háború végén azonban ő is lebukott, elfogták és kivégezték.
Az egyik legtragikusabb sors Savoyai Mafalda hercegnőé. Ő III. Viktor Emánuel olasz király lánya volt, és Hesseni Fülöp herceghez, a nácik olaszországi kapcsolattartójához adták feleségül. Hitler azonban gyűlölte, mert meg volt győződve róla, hogy a német ügy ellen dolgozik.

Goebbels, a náci Németország propagandaminisztere „az egész olasz királyi ház legnagyobb szajhájának” nevezte.

1943-ban egy álhírrel a római német követségre csalták, ahol letartóztatták, és Buchenwaldba szállították. Vesztét azonban nem a nácik okozták, hanem amikor a szövetségesek lebombázták a tábort, a 42 éves Mafalda súlyosan megsérült, az egyik karját amputálni kellett, de az életét így sem tudták megmenteni. Gyermekeinek a Vatikán nyújtott menedéket.

Kép

Savoyai Mafalda gyermekeivel – Kép: Wikipedia

A legelszántabb kém a pápa közelében

A magas rangú támogatókon kívül a pápának megvoltak a maga „szürke eminenciásai” is, akik a náciellenes tevékenység dandárját végezték. A legeredményesebbnek közülük Josef Müller bizonyult, egy német jogász és könyvkiadó, aki a náci katonai hírszerzés, az Abwehr tisztje volt, s közben a saját ügyvédi irodájából tartotta a kapcsolatot a szövetségesekkel. 1939 novemberében Rómába utazott, és kérte a pápát, hogy figyelmeztesse Hollandiát a németek megszállási terveire. A háború folyamán legalább százötvenszer repült Olaszországba a saját együléses repülőgépén, és tájékoztatta a Vatikánt a német atrocitásokról. A titkos jelentéseit egy másik ügynök egy üreges könyvben helyezte el a pápai könyvtár egyik polcán.

Müller végül nem a kémtevékenysége miatt bukott le, hanem 1943-ban azért akasztották fel, mert menekülő német zsidóknak juttatott hamis papírokat és pénzt.

A római zsidók és az aranyékszerek

XII. Piusz pápa viselkedésének – látszólagos tétlenség, de a háttérben cselekvés –, amely alapot adott ellentmondásos megítélésére az elmúlt évtizedekben, legkifejezőbb példája talán a római zsidók esete volt. Himmler a római SS parancsnokot, Herbert Kappler alezredest utasította, hogy gyűjtse össze a római zsidókat, és küldje Németországba. Kappler ezt a helyzetet arra használta fel, hogy megzsarolja Róma zsidó vezetőit, hogy gyűjtsenek össze 50 kilogramm aranyat, ellenkező esetben deportálnak 300 embert, akiket összeírtak egy listára. A zsidók csak 35 kiló aranyat tudtak összeszedni, ezért egy katolikus orvos becsempészte Israel Zollit, a római főrabbit a Vatikánba, ahol beszélt bíborosokkal, akik az ügyét közvetítették a pápának. Adakozást kezdeményeztek a katolikus plébániákon, így hamarosan összegyűlt a hiányzó mennyiség is. Ez azonban nem mentette meg őket: 1943 októberében az SS házról házra járva tartóztatott le minden zsidót Rómában, akinek nem sikerült elrejtőznie. 1260 embert vittek a Vatikán tőszomszédságában lévő katonai akadémiára, ahol két napig tartották őkett fogva, mielőtt koncentrációs táborba hurcolták volna a foglyokat. A pápa kezdeményezésére végül kétszázötven embert elengedtek, mivel sikerült bebizonyítani róluk, hogy megkeresztelkedtek. A többieket később kivégezték. Piusz ezt a korlátozott segítségnyújtást feltűnés nélkül szervezte, és később sokan kifogásolták, hogy nem emelte fel nyíltan a szavát a kegyetlen eljárás ellen, annak ellenére, hogy a német hadsereg bosszúból valószínűleg elfoglalta volna a Vatikánt.

Később is sok zsidónak nyújtottak menedéket a vatikáni intézmények és a római plébániák, szerzetesrendek, de ezek az akciók csak a háború után, fokozatosan kerültek nyilvánosságra.

Ám a kialakuló szocialista rendszereknek, amelyek a nácizmushoz hasonlóan szintén belső ellenségnek tekintették az egyházakat, az volt az érdekük, hogy a pápa nyilvános kiállásának hiányát a fasizmus-nácizmus támogatásaként tüntessék fel. Mára sokkal árnyaltabban és pozitívabban látjuk már az ő tevékenységét ahhoz képest, hogy sokan „Hitler pápájának” nevezték.

Felhasznált források:

• How Pius XII was an ‘active conspirator’ in three anti-Hitler plots https://cruxnow.com/vatican/2016/06/16/pius-xii-part-one
• https://cruxnow.com/interviews/2016/06/17/pius-xii-active-conspirator-three-anti-hitler-plots
• Pope Pius XII and the Holocaust https://en.wikipedia.org/wiki/Pope_Pius_XII_and_the_Holocaust
• Pope Pius XII and the German Resistance https://en.wikipedia.org/wiki/Pope_Pius_XII_and_the_German_Resistance
• 6 Assassination Attempts on Adolf Hitler https://www.history.com/news/6-assassination-attempts-on-adolf-hitler
• List of assassination attempts on Adolf Hitle https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_assassination_attempts_on_Adolf_Hitler
• Vatican documents show secret back channel between Pope Pius XII and Adolf Hitler https://www.youtube.com/watch?v=T7fV1KOcR7U
• Princess Mafalda of Savoy https://en.wikipedia.org/wiki/Princess_Mafalda_of_Savoy
• https://mult-kor.hu/naci-koncentracios-taborban-ert-veget-az-olasz-kiralyi-hercegno-elete-20170523 
• XII. Piusz pápa: https://hu.wikipedia.org/wiki/XII._Piusz_p%C3%A1pa