„Ha a világ száz legintelligensebb koponyáját kiválasztjuk, az eredmény egy ostoba tömeg lesz”
Ordítoztál már a kedvenc énekesed koncertjén? Vásároltál már hisztérikusan pénteken? Tapsoltál, amikor nem akartál, de mindenki más rákezdett? Mentél jobbra csak azért, mert a többiek is arra mentek?
Tömeghisztéria a boltokban, extrém rajongás a koncerteken, fear of missing out (FOMO), tömegpszichózis: mind-mind a tömeglélektan kedvelt témakörei, amelyben azt vizsgálják, miért viselkedik annyira máshogy az ember tömegben, mint egyedül. A tömeglélektan tárgya minden, ami a tömegben megjelenik: tömegjelenségek és kollektív tudatjelenségek. Míg az első a tömegben tanúsított viselkedést jelenti, mint például vészhelyzeteknél egy irányba futni, addig a második az egész társadalomban megjelenő tudati jelenségeket, mint a közvélemény vagy a propaganda.
A tömeglélektannal, a tömeggel a 19. század második felétől foglalkozik a tudomány, ekkor úgy gondolták, hogy a tömeg érzelmileg túlfűtött, impulzív, felületesen gondolkodó és éppen ezért rendkívül befolyásolható. Gustave LeBon szociálpszichológus az elsők között volt, akik a témával foglalkoztak.
Szerinte a tömeg agresszív és primitív, fanatizmus jellemzi, egy olyan nagy massza, amelyben nincs felelősségérzet.
A tömegben az ősi vad ösztönök ébrednek fel újra, az ember destruktívvá válik.
Tömegben eltűnnek az erkölcsi gátak – a tömegpszichózis
A tömegpszichózis azt jelenti, hogy az emberek nagyobb csoportban feladják személyes preferenciáikat. Az egyén feloldódik a tömegben, és olyat is megtesz, amit egyedül nem csinálna. Olyanra is rá lehet venni, amit erkölcsi gátjai egyébként nem engednének. Nincs racionális döntés, a jelenség általában mindenkire hat, együtt megyünk a tömeggel. Ha a tömeg jobbra menekül, mi is arra tartunk, ha az énekesnek sikongat, mi is azt tesszük, ha durván rohan, hogy megszerezze a leértékelt cipőt, mi is hasonlóan cselekszünk majd.
Harc a túlélésért – ember a tömegben
Evolúciós szempontból rendkívül előnyös, ha vészhelyzetben a tömeggel együtt gondolkodunk és cselekszünk.
Nagyobb eséllyel élünk túl egy veszélyes helyzetet, ha egyéni gondolkodás, mérlegelés nélkül, a többiekkel összhangban viselkedünk.
Ugyanakkor örök vitatéma, hogy az a bizonyos 12 dühös ember valóban jó döntést hozott-e, vagy az egyénre kellett volna inkább hallgatni. Ha többen választják, akkor biztosan jobb is?
A híres pszichológus, Carl Gustav Jung azt kérdezte egy interjújában: „Tudja-e, hogy ha a világ száz legintelligensebb koponyáját kiválasztjuk, és összegyűjtjük őket, az eredmény egy ostoba tömeg lesz? Tízezer belőlük együtt egy krokodil átlagos intelligenciájával rendelkezne. Sohasem vette még észre, hogy egy vacsoránál annál bárgyúbb beszélgetés folyik, minél több embert hívott meg? Egy tömegben azok a tulajdonságok sokszorozódnak meg, amelyek mindenkiben megvannak, és ezek lesznek az egész tömeg fő ismertetőjegyei. Nem mindenkinek vannak erényei, de mindenki rendelkezik az alsóbbrendű állati ösztönökkel, a mélységesen primitív barlanglakók befolyásolhatóságával, a vadak gyanakvásával és bűnös szenvedélyeivel. Ezért, ha önnek több millió emberből álló nemzete van, az még emberinek sem nevezhető, az csak egy őshüllő vagy egy krokodil vagy egy farkas színvonalán áll.”
Mivel ilyenkor feloldódunk a tömegben, az egyéni felelősség is köddé válik. „Nem az én felelősségem, akármi történik.” Olyan tudatállapot ez, amelyben a legveszélyesebb események is megtörténhetnek, mint például a tömeges hisztéria.
Miért? Mert tartozni szeretnénk valakihez
A „Mit fog szólni a másik?” kérdés nem véletlenül a legalapvetőbb közös tapasztalásunk. A legfőbb motiváció a valahova tartozás igénye, ami Maslow piramisán is méltó helyet kapott. Társas lények vagyunk, a csoportban való létezés a túlélésünk feltétele.
Egyes kutatások szerint a kirekesztés, a magány gondolata még a halálnál is félelmetesebb számunkra.
Éppen ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy a csoport részei maradhassunk: feladjuk akár saját gondolatainkat, véleményünket, viselkedésünket is. Úgy alakítjuk ezeket, hogy bent maradhassunk a közösségben. Ez biztonságot nyújt nekünk.
A FOMO, vagyis a fear of missing out jelentése is az, hogy félek attól, hogy kimaradok valamiből. Kimaradok, izolálódom, egyedül maradok, és szorongok ettől az érzéstől.
Hogyan erősítsük önmagunkat, hogy kevésbé legyünk befolyásolhatók?
Először is pásztázzuk végig magunkat, tekintsünk tudatosan önmagunkra. Tudok-e önálló döntést hozni? Miféle bizonytalanságok vannak bennem? Tudok-e határozott lenni? Mennyire fontos nekem, hogy mások hogyan látnak? Mennyire fontos nekem mások véleménye? Hajlamos vagyok beadni a derekam a többségnek?
Önvizsgálatunk után vegyünk elő pár meggyőzés és tömegnyomás elleni „szert”:
Fontos, hogy a tömegben éberek legyünk a körülöttünk lévő információk feldolgozásában. Minél felületesebben dolgozzuk fel a környezetet, az eseményeket, az ingereket, annál manipulálhatóbbak leszünk.
Jó, ha kellő kognitív kapacitással rendelkezzünk a körülöttünk folyó dolgokról, hiszen sokszor nincs időnk, vagy túl komplex az információ, amit fel kell dolgoznunk, és így meggyőzhetőbbé válunk.
Mindezek mellett tartsuk észben a számunkra fontos attitűdjeinket, viszonyulásainkat, így motiváltak leszünk énképünk, személyes érdekeink és értékeink megóvására.
A szerző pszichológus.
Felhasznált irodalom:
- https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7466
- Csepeli Gy. (2006). Szociálpszichológia. Budapest, Osiris.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Azt hitték, itt a végítélet – Háromszor borult sötétségbe New York, és az áramszünet az emberekből mindig mást hozott ki
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
