Azt hitték, itt a végítélet – Háromszor borult sötétségbe New York, és az áramszünet az emberekből mindig mást hozott ki

Sokan azt hitték, itt az utolsó ítélet

1965-ben egy relé – egy nagyjából villanykapcsoló méretű eszköz – hibája indította el a dominószerű áramkimaradást, azt, hogy az erőművek egymás után leálltak. Csak Manhattanben 800 ezer ember rekedt a föld alatti metrórendszerben, és több ezren liftekben vesztegeltek, amelyek hirtelen megálltak az emeletek között. A közlekedési lámpák sem üzemeltek, polgárok irányították a forgalmat. A levegőben a sötét repülőterek felett repülőgépek köröztek, az orvosok zseblámpa fénye mellett fejezték be a műtéteket, illetve vezették le a szüléseket. Csak a leleményesebb New Yorkban ragadt ingázók találtak maguknak olyan belvárosi éttermet, amely gyertyafénynél kiszolgálta őket.

A helyi sajtó számára mindez remek történet lehetett volna, csak épp a sztori nyilvánosságra hozatala is az elektromosságtól függött. Ahogy George P. Hunt, a Life magazin szerkesztője fogalmazott: „Elképesztő hír bontakozott ki körülöttünk, ám ott ültünk mi, a New York-i szerkesztőség tagjai egy felhőkarcoló csapdájában lámpák nélkül, elakadt telefonokkal és liftekkel”. A CBS televízió közben egy washingtoni stúdióból kapcsolta New York-i tudósítóját, aki telefonon beszélt a sötétből.

Az elemes, tranzisztoros rádiók megszakítás nélkül működtek, s eloszlatták a félelmeket, miután sokan – a hidegháborúról és a nukleáris katasztrófáról szóló filmek árnyékában – azt hitték, a végítélet közeleg.

A kormány a rádiókon keresztül megnyugtatta őket: az ország nem áll támadás alatt.

A hat napilap közül viszont csak a New York Times jelent meg másnap, amelynek szerkesztői éttermekből, templomokból szerzett gyertyák fényénél dolgoztak, és egy New Jersey-i kiadóval egyeztek meg a lap nyomtatásáról. A mindössze tízoldalas kiadvány igen optimistán a másnapi tévéműsort is lehozta.

A sötétben a bűnözők sem láttak?

Anekdotákból nem volt hiány. Egy tizenegy éves New Hampshire-i fiú például véletlenül épp abban a pillanatban ütött meg egy bottal egy villanyoszlopot, amikor a kimaradás kezdődött, majd hazarohant, mert megrémült, hogy ő okozta az egészet. A Carnegie Hall fényei Vladimir Horowitz zongoraművész előadása közepén aludtak ki, aki úgy fejezte be a Chopin-darabot, hogy egy hangot sem hagyott ki. A Scandinavian Airways pilótája leszállás közben csak egy pillanatra nézett le a műszereire, s mire felnézett, a kifutópályát már nem látta. Mintegy 500 járatot kellett átirányítani, azt, hogy nem történt baleset, a derült égnek és a szépen világító teliholdnak tulajdonították.

Ezrek töltötték az éjszakát pályaudvarok padlóján és szállodai előcsarnokokban. Csak a Macy's áruházlánc négy-ötezer embert etetett meg a büféjében, majd sokan az ágyneműrészlegen vertek tábort. A bűnözők is „lefagytak”: a bűnözési ráta csökkent azon az éjszakán – csupán öt bejelentés érkezett fosztogatásról, ami a város történetében a legalacsonyabb éjszakai bűncselekményszám. Ehhez a fokozott rendőri jelenlétnek – ötezer rendőrt és tízezer nemzetőrt hívtak be szolgálatra – is köze lehetett, azt az állítást azonban szociológusok cáfolták, hogy az áramkimaradással érintett régióban kilenc hónappal később szokatlanul sok baba született volna. Az áramszünet ugyanakkor az UFO-rajongók „kedvence” lett: titokzatos tűzgolyókról és más égi furcsaságokról dokumentáltak jelentéseket az esemény előtt, alatt és után – köztük néhány az ontariói erőmű közelében történt.

November 10-én reggel hétre a város nagy részén helyreállt az áramellátás.

Az 1965-ös áramszünet a „jó áramszünet” néven vált ismertté, ellentétben a 12 évvel később bekövetkezővel, amely a fosztogatás, a vandalizmus és a gyújtogatás orgiája, azaz dicstelen fejezet lett New York életében.

Egy éjszakára elszabadult a pokol

Az 1977. július 13-14-i elsötétülés – amelynek oka egy kárt okozó villámcsapás volt este fél kilenckor – New York városára és közvetlen környezetére korlátozódott. Több oka lehetett, hogy ezúttal ez városszerte féktelen randalírozást eredményezett. Az áramszünet egyrészt pénzügyi válság idején következett be, amikor a lakosokat egy sorozatgyilkos – Sam Fia – megoldatlan ügye is nyomasztotta. A forró júliusi időjárás sem kedvezett az idegeknek: a keleti part brutális hőhullámot élt meg, az áramszünet pedig este kezdődött, amikor a vállalkozások már bezártak, tulajdonosaik hazamentek.

Talán ezért alakult úgy, hogy főként a szegényebb negyedekben összesen 1616 üzlet vált betörés, kifosztás, garázdaság áldozatává, és 1037 tűzesetet jegyeztek fel. Egy bronxi autókereskedésből 50 új Pontiacot loptak el, míg Brooklynban – amelynek főútja, a Broadway teljesen „elesett” – fiatalokat láttak autókkal tolatni az üzletek elé, majd kötelet kötözni az üzletek rácsaira, autóikkal elhúzni a rácsokat, és vinni mindazt, ami mozdítható. Az emberek szemeteskukákat dobtak be az ablakokon, lakatokat fűrészeltek fel, feszítővassal távolítottak el redőnyöket, hogy fosztogathassanak.

Összesen 550 rendőr sérült meg, és a város történetének legnagyobb tömeges akciója során 4500 fosztogatót tartóztattak le.

Őket túlzsúfolt cellákban, pincékben vagy a rendőrségen radiátorokhoz, asztalokhoz bilincselve őrizték, de olyan is volt, akit egy rendőrautó csomagtartójába gyömöszölve vittek be. Egy emberölés is történt: a barátai társaságában lőtték le Dominick Ciscone brooklyni tinédzsert, aki a helyszínen meghalt. Az elkövetőt soha nem sikerült azonosítani.

Bűnözés vagy tiltakozás?

Az indulatok hajnalra nagyjából lenyugodtak, de az áram csak másnap este, majdnem 25 órával a kimaradás után tért vissza. Jonathan Mahler újságíró, a Hölgyeim és Uraim, Bronx ég című könyv szerzője így idézte fel az eseményeket:

„Sok New York-i a tehetősebb negyedekben úgy feküdt le aznap este, hogy fogalma sem volt arról, mi történik a városban. Csak másnap, a híreket látva szembesültek a megdöbbentő eseménysorral. (…) A rendőrtiszteket a lakóhelyükhöz legközelebbi körzetbe hívták be, de sokuknak a legközelebbi körzet nem olyan negyedekben volt, ahol a fosztogatás elharapódzott. (…) A költségvetési megszorítások elbocsátási hullámhoz vezettek a rendőrségnél, így a létszámuk is fogyott, és a morál is alacsony volt. (…) Vita alakult ki arról, hogy a fosztogatást bűnözésnek vagy a tiltakozás elhibázott formájának kell tekinteni. (…) Sok vállalkozó nem tudta biztosításból vagy másképp fedezni a kárait, és tönkrement.”

Az ámokfutás tehát egy frusztrált tömeg dühkitörésére vezethető vissza, aminek a káosz kedvezett. Kérdés: ha a mai világhelyzetben lenne áramszünet, ez vagy az 1965-ös reakció ismétlődne meg?

Szexmód helyett túlélőmód

Vagy a 2003. augusztus 14-i, a Nagy Alma lakossága ugyanis ekkor vizsgázott újra hasonló helyzetben – és megint egy kicsit másképp reagált. Ez esetben 16:10-kor vált New York „fénytelenné”, amikor egy letört faág egy villanyvezetékre esett, és egy közszolgáltató cég riasztórendszere meghibásodott. Nyolc északkeleti állam és Ontario – összesen több mint 50 millió ember élete – borult sötétségbe.

Ezúttal a New York-iak az áramszünetet a városi szolidaritás nagy pillanatává varázsolták: 1965-höz képest is fejlődve irányították a polgárok a forgalmat, és az emberek egymást segítették ki az elakadt metrókocsikból. 413 metrószerelvény állt meg, 400 ezer utast evakuáltak csaknem három óra alatt, igaz, a föld alól az utcákra áramló utasok hatalmas torlódásba ütköztek a járművek és a gyalogosok tömege miatt. Sokan ugyanis gyalog „menekültek el” az irodákból, noha csak Manhattenből kijutni négy órába telt, a négyórás buszút Manhattanből Washington D.C.-be pedig több mint nyolc órát vett igénybe. Ez is forró nap volt több mint 31 Celsius fokos hőmérséklettel, ami csak növelte az energiaigényt, mivel az emberek ventilátorokat, légkondicionálókat használtak. Rendkívül magas páratartalommal kellett megküzdeni, mivel New Yorkban épp rekordesőzés volt július vége óta.

Kép

Kép: Freepik

A telefonhálózatok működőképesek maradtak, igaz, a mobilhálózatok túlterheltsége miatt a hívások szakadoztak, ezért az emberek sorakoztak a fizetős telefonok előtt. A televízió- és rádióállomások többsége tartalékgenerátor segítségével adásban maradt, az Amtrak vasúttársaság szolgáltatásának nagy része a villamosított ingázóvasutakkal együtt leállt. Minden érintett repülőtér azonnal bezárt, így nem volt felszállás, a bejövő járatokat árammal ellátott repülőterekre irányították át. Baby boom azonban ekkor sem történt, egy helyi lakos például azt nyilatkozta az AP hírügynökségnek:

„A szex volt az utolsó dolog, ami eszembe jutott (…) Túlélőmódba váltottunk, és nem szexmódba.”

Egy görbe este sok fagyival

A haza nem jutó ingázók parkokban és középületek lépcsőin aludtak. Sok bár és pub felpörgött üzletről számolt be, mivel a lazább New York-iak az áramszünetet egy görbe estére használták fel. Az éttermek többsége ingyen ételt adott a vendégeinek, itt-ott rögtönzött főzést is tartottak, megosztva a megmaradt, felhasználandó alapanyagokat a bajbajutottakkal. Számos helyi lakos is elkészített mindent, ami megromlott volna, és felszolgálta a szomszédainak. Ez New York több negyedében is házi-, sőt háztömbbulikhoz vezetett, ahol főleg a fagylaltot osztogatták gyorsan az odatévedőknek. 40 ezer rendőr és a teljes tűzoltóság szolgálatban volt, de tüzet szerencsére „csak” gyertyák okoztak.

A legtöbb helyen éjfélre, azaz 8 órán belül helyreállították az áramellátást, a New York-i metró már este nyolc körül újraindította korlátozott számban a járatait. Ez volt a világ második legkiterjedtebb áramszünete az 1999-es dél-brazíliai áramszünet után. Az, hogy sokkal higgadtabban, egymáshoz kedvesebben és segítőkészebben viselkedett a tömeg, mindenképp megnyugtatóbb a jövőre nézve, mint az 1977-es történések (és az 1965-ös esettel együtt is a „jó” van többségben). Az emberibb reakció mögött a magasabb életszínvonalat, a 2001. szeptember 11-i terrortámadás eleven emlékét és a technikai fejlettség magasabb fokát – amely a pánikot csökkenthette – emlegetik az elemzők.

Források:

• https://www.smithsonianmag.com/history/new-york-city-lost-power-radio-saved-day-180957194/
• https://www.historyhit.com/the-northeast-blackout/
• https://en.wikipedia.org/wiki/New_York_City_blackout_of_1977
• https://www.nytimes.com/2022/07/13/nyregion/new-york-city-blackout.html
• https://en.wikipedia.org/wiki/Northeast_blackout_of_2003
• https://gothamist.com/news/photos-this-was-new-york-city-during-the-massive-2003-blackout