Az anyai szeretet dallama egy életen át elkísér – A világ legszebb névadási szokása India rejtett vidékéről származik
Létezik egy hely, ahol a neved több puszta szónál: a név az első ajándék az életben, ami akár egy gyönyörű dallam is lehet, amit az édesanyák komponálnak a gyermeküknek. Amikor Kongthong falujában felcsendül egy ének, egy apró gyermek máris szalad az édesanyjához. De vajon miért lehet ez? Egy mesés indiai vidéken élő rítust mutatunk be, egy olyan különleges hagyományt, amely még az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségei között is szerepel. Kocsis Anett írása.
India északkeleti részén, Meghalaya festői dombjai között fekszik Kongthong, egy rendkívül különleges falu, ahol a lakosok száma nem haladja meg még a 800 főt sem. Az ezt a kis falut alkotó apró közösség India vadregényes erdőiben meghúzódva, a természet éltető erejének közelségében éli mindennapjait, hagyományviláguk ráadásul egészen egyedülálló.
Kongthong már csak azért is rendkívüli hely, mert az itt élők jelentős része a természettel kötött kapcsolata melegében éli le életét, felhasználva azokat a javakat, amelyeket a környezet nyújt számára. Így az élő gyökértől kezdve – amiből nem egyszer hidakat készítenek az erdőkben a könnyebb átjárhatóság kedvéért – a gyümölcsökön át egészen a gyógynövényekig mindent felhasználnak.
A természet azonban a kongthongi törzsek esetében nem csupán a mindennapi betevő falatok elsődleges szolgáltatója, hanem sok helyi lakos megélhetése is ettől függ, hiszen a mezőgazdaság a legelterjedtebb mesterség a vidéken.
Ehhez persze elengedhetetlen egyfajta bizalom és mély tisztelet a természet irányába, amelynek éppolyan könnyen válhat az emberiség a kiszolgáltatottjává, mint a kegyeltjévé. Ez a bizalom tudás nélkül kevés, hiszen akinek az otthona az erdő, annak ismernie kell minden apró szegletét, a veszélyeivel, előnyeivel együtt. Tudnia kell, hogy melyik hang mögött mi rejtőzik, és élnie kell a környezet visszhangjának lehetőségeivel…
Kongthong, avagy az éneklő falu
Részben ebből a természetközeliségből és a hatalmas területen szétszórt apró kunyhók közti távolságokból fakad, hogy a kongthongiak nyelvről alkotott elképzelése egészen más, mint a magyar vagy egyéb európai nyelvfelfogások. Ennek a legegyszerűbb magyarázata az, hogy a nyelv más környezetben, más funkciók betöltésére hivatott a hétköznapok során. A kongthongiak ugyanis a khasi nyelv beszélői közé tartoznak, amely egy enyhén tonális nyelv. De mit is jelent ez pontosan?
Röviden azt, hogy egy-egy szó vagy szókapcsolat jelentése gyakran függ a hangszíntől, hanglejtéstől, hangmagasságtól.
A tonalitás és a ritmikai érzékenység gyakran kéz a kézben járnak, a dallamos nyelvek beszélői gyakran nagyobb zenei affinitással rendelkeznek. Nincs ez másképp a kongthongiak esetében sem, akik nyelvében a dallam és a zeneiség kiemelkedő szerepet játszik – nem csoda, hogy világszerte éneklő faluként ismerik ezt a helyet.
A név mint életre szóló ajándék
Azon túl, hogy a különlegesebbnél különlegesebb khasi dallamok részei a mindennapi kommunikációknak, még a kongthongi hagyományok alapjait is képezik, különösen, ha a helyi névadási rítusra gondolunk. Ahhoz, hogy mélységeiben megértsük ezt a gyönyörű ősi tradíciót, egy helyi lakost, Saiñborlang Khongjee-t kerestük fel, aki örömmel avatott be minket a kongthongi törzsek különleges rítusaiba.
„Amióta az eszemet tudom, létezik ez a hagyomány – egészen pontosan, amióta ember lakik ezen a településen. Ugyanis mi, Kongthong falu lakói szoros kapcsolatban vagyunk az énekléssel és a dallamokkal – mesélte Saiñborlang. – Miután egy édesanya megszüli a gyermekét, az ő feladata lesz elnevezni őt, ami a hagyomány szerint nem egy klasszikus értelemben vett név lesz, hanem egy egyedi dallam. Ez azonban jóval több mint egy egyszerű név, az identitásunk része.”
Azon túl, hogy mindenkinek van egy anyakönyvezett, polgári neve, Kongthongban a névadás a mai napig meg tudott maradni lassú folyamatként, ugyanis előfordul, hogy egy csecsemő csak a születése után néhány héttel kapja meg a nevét, vagyis a saját személyre szóló dallamát, amin egész hátralévő életében szólítják majd.
Így tehát minden kongthongi lakosnak két neve van: egy hivatalos, államilag elismert név és egy egyedi dallam.
Ez utóbbinak két verziója létezik: egy rövidebb, szinte becenévként működő rövid dallamsor és egy hosszabb dal, ami 17–20 másodperc hosszú is lehet, ám ezt csak akkor használják, ha anyát és gyermekét nagyobb távolság választja el a településen belül.
„Ezek a nevek az anyai szeretet és az anya és gyermeke közötti kapcsolat szimbólumaként születnek meg. Mivel egy édesanya a világon mindennél jobban szereti a gyermekét, ezt rím- és dallamalkotással fejezi ki az apróság számára” – mesélte tovább Saiñborlang. Hasonlóképp nyilatkozott Shidiap Khongsit is a BBC egyik riportjában: „Ez a dal egy anyának a gyermeke születése felett érzett féktelen szeretete és öröme kifejezése. Olyan, mint egy gyengédséggel teli anyai szívből fakadó altatódal.”
A dajkálás során képzett ritmusok és dallamok – azon túl, hogy névvé fejlődnek – idővel Jingrwai Iawbei-é formálódnak, ami kashi nyelven annyit tesz: anyai szeretetdal. Afféle khasi bölcsődalokról beszélhetünk, mondhatni, Kongthong az a hely, ahol minden lakó egy múzsa vagy egy alkotó, és nem él a faluban olyan ember, akihez ne írtak volna korábban dalt. Valószínűleg a világ legszebb névadási szokása, hogy az anyai szeretet és kötődés által létrejött hangsor dallam formájában mindenkit egy életen át elkísér. A leggyönyörűbb az egészben, hogy a dalszerzés a szeretet kifejezésének teljesen ösztönös anyai reakciójává fejlődött az évek során, a kongthongi nőket ugyanis senki sem tanította komponálni vagy dalt szerezni, mégis szívhez szóló ritmusokat, hangsorokat képesek előhívni.
A neveiket a személyes környezet teszi élővé, egyedivé és számukra értékessé, azáltal, ahogyan használni kezdik, ahogyan sajátos hangszínnel és hanglejtéssel dalolnak, dallal becézgetnek.
Teremtő- és alkotóerő
Az anyaság, az anyává válás toposzát gyakran hozzuk kapcsolatba egyfajta ősi teremtőerővel, amely talán sehol sem valósul meg jobban, mint ebben a kultúrában. Nem kizárólag az anyai szeretetdalok és a névadási rítusok révén, hanem a nők társadalmi szerepét illetően is. A névadás rítusa ugyanis kizárólag női felelősség, ami jóval több puszta gyakorlatnál, ez társadalmi és kulturális szempontból is rendkívül tiszteletteljes feladat. Az anyák iránt érzett tisztelet és hála egyfajta megnyilvánulása ez a rájuk ruházott jog, továbbá az is, hogy ezt az egyedi hangsort később az egész közösség megtanulja, s egy életen át így szólítják az újszülöttet. A szeretetdalok ugyanakkor nem csak az anyát és a gyermeket dicsérik. Minden törzsnek van egy úgynevezett ősanyja, akinek a dicsőítésekor ezeket a Jingrwai Iawbei-ket énekli a család.
A törzsi matriarchátus mellett az otthon lezajlott szülések és maga a névadó ünnepség is meglehetősen nőközpontú. Az újdonsült anyákat legtöbbször női családtagjaik vagy a falu édesanyái kísérik ezen az úton, a névadó ünnepség pedig a maga egyszerűségében szintén meghitt női hagyomány. Az anya elénekli saját szeretetdalát a csecsemőnek, majd közös éneklés és teázás keretében ünneplik az anyaságot, az új életet és a kettő között létrejövő örök kapcsot, szeretetet.
A februári hónap témája: Egyszerűen különleges! További cikkeink a témában elérhetőek itt.
„A legnagyobb élmény kézbe fogni egy honfoglalás kori leletet” – Egy székely fiú útja Kovásznától Szibérián át Indiáig
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
