Mit tegyünk, ha stresszel a gyerek? – Ne kiáltsunk tigrist, támogassuk a mozgást és a személyes kapcsolatokat!

A teljesítményalapú iskolarendszer  

Az Amerikai Pszichológiai Társaság 2013-as felmérése szerint a serdülők nyolcvanhárom százaléka számolt be arról, hogy az iskola stresszforrást jelent az életükben. A legtöbbször előforduló stresszor az iskolai terhelés okozta feszültségek (a házi feladat elkészítése, a dolgozatok írása), a tanórán kívüli tevékenységek, a szociális kapcsolódás nehézségei, a teljesítménykényszer, a félelem a lemaradástól, a motiváció megtalálása a tanuláshoz. Ha mindez hosszú távon állandósul, az testi-lelki tüneteket okozhat.  

Ugyanakkor mindezt nehéz elkerülni a mai teljesítményalapú iskolarendszerben, ahol a gyermek személyisége, érzékenysége sokszor háttérbe szorul. 

Sajnos nagyon kevés, sok esetben semmi idő nem jut a mentálhigiénés támogatásra, holott egy-egy reggeli beszélgetőkör vagy a tantervbe beépített stresszkezelő és relaxációs gyakorlatok megtanulása nagyban hozzájárulhatna a gyermekek mentális jóllétéhez. Hogyan vehetjük észre a stressz jeleit, és hogyan segíthetünk? 

Megváltozott viselkedés és önnyugtató szokások  

Az első és legfontosabb lépés, hogy felismerjük és azonosítsuk a tüneteket. Ha a gyermek amúgy is introvertált, nem kell megijedni, ha a szobájában egyedül szeret töltekezni, viszont vegyük észre, ha egy másokra nyitott, szociális beállítódású fiatal hirtelen túl sok időt tölt magányosan. Figyeljünk a gyakori hangulatingadozásra, ha sokszor fáj a feje, a gyomra, ha nehezen koncentrál az órán, vagy akár beszélgetés közben, illetve, ha visszahúzódóvá válik. Jel lehet az is, ha nehezen alszik vagy rémálmok gyötrik, ha megváltozik a teljesítménye. Figyeljünk rá, ha új önnyugtató szokásokat alakít ki, például előre-hátra dönti magát, tárgyakat vesz a szájába, vagy gyakran ismétel valamilyen ritmikus mozdulatot.  

Váltsunk perspektívát!  

Beszélgessünk a gyermekkel arról, hogy vajon igazi tigrissel áll-e szemben, vagy csupán egy papírtigris leselkedik-e rá. Amikor krízist él át, nehezen látja át a helyzetét, nem tud rangsorolni és súlyozni. Segítsünk neki messzebbről ránézni egy adott szituációra, és helyes döntést hozni például arról, hogy egy kettes osztályzat nyelvtanból csakugyan nagy veszélyt jelent-e a számára. 

Ne sugalljuk neki azt, hogy egy rossz osztályzat a világvégét jelenti. Sokszor felnőttként is nehéz elkülöníteni a papírtigriseket az igazi tigrisektől. 

Úgy érezhetjük, hogy ha a gyermek nem teljesít jól, akkor mi rontottunk el valamit, pedig mennyit tanultunk vele, mégsem képes jó jegyeket hozni… Szülőként is priorizáljunk: Nem baj, ha becsúszik néha egy-egy rossz jegy, sokkal fontosabb, hogy a gyermek testileg és lelkileg is kiegyensúlyozott legyen. Az a lényeges, hogy ha odakerül a sor, felismerje az igazi tigriseket, és meg is tudjon küzdeni velük, vagyis a testi, illetve a lelki bántalmazással, az önbizalomhiánnyal, a kapcsolatok kialakításának esetleges nehézségeivel, a motiváció csökkenésével vagy az aggodalommal a jövő miatt.  

Endorfint az idegrendszernek!  

Nem hangsúlyozzuk eleget, hogy mennyire fontos a testedzés, a mozgás. Hiszen közben endorfin szabadul fel az agyban, amely jó hatással van az idegrendszerre, és csökkenti a stressz tüneteit. Nem kell drága edzőterembe járni, esetleg kilométereket utazni a fociedzésig, elég, ha minden napban van egy rövid séta vagy valamilyen mozgás akár a szobában. 

Aludni, aludni, aludni  

Sokszor már klisének tűnhet, de a nyugodt mindennapok alapja a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás. Az alváshiány összefügg a hangulatromlással, a rosszabb osztályzatokkal, a tanulmányi eredmények csökkenésével, a kisebb motivációval. Egy iskolás gyermeknek legalább napi nyolcórányi alvásra van szüksége. 

A kutatások szerint fontos, hogy a kisebbekkel, vagyis az alsós korosztállyal következetesen betartassuk a lefekvési időt, ez segít nekik abban, hogy a természetes bioritmusuk kialakuljon, amely fokozza az agyműködést, így a teljesítőképességet is. 

Ugyanakkor a kamaszok számára is ajánlott egyfajta napirend betartatása, mivel ők hajlamosak az éjfél utáni lefekvésre, ami aztán azzal járhat, hogy reggel nehezebben kelnek fel, az iskolában kialvatlanok lesznek, és felborul az alvás-ébrenlét ciklusuk. Próbáljunk meg lámpaoltási időt kitűzni nekik, és az elektronikus eszközök használatát is limitáljuk!

Segítsük kapcsolódni másokhoz!  

Az iskolában megélt személyes kapcsolatok az egyik legfontosabb stresszt és szorongást is csökkentő tényezők. A társas támogatás oldja a feszültséget, a gyermek kevésbé érzi magát magányosnak, és ha van kire támaszkodnia, akkor úgy érezheti, hogy nincs egyedül a problémáival. Egy közös jó nevetés az udvaron, beszélgetés a szünetben, vagy a tanártól kapott dicséret az órán is nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermek jól érezze magát. 

Ugyanakkor az iskolai jó hangulat függ az intézmény általános hangulatától, szabályrendszerétől is. Egy nagyon szigorú szabályokkal rendelkező, vagy a teljesítményt előtérbe helyező „versenyistállóban” kevesebb lehetőség nyílik arra, hogy a gyermek egyénisége kibontakozzon. 

Fontosak még az osztályfőnök által szervezett csoportépítő, illetve az iskolán kívüli programok, és természetesen maga a jó osztályközösség is.  

A téli hónapok, a bekuckózás időszaka, a kevesebb napfény, a kevesebb szabadtéri aktivitás megnehezítheti a megküzdést a stresszel. Ugyanakkor idén a hosszabb téli szünetnek köszönhetően több idejük marad a gyermekeknek a feltöltődésre. Adjunk nekik teret és lehetőségeket a kikapcsolódáshoz az ünnepi időszakban.  

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.