Ott kezdődik két ember története, ahol a filmek véget érnek
Mi, nők szeretünk a saját érzéseinkről, problémáinkról beszélgetni. Természetesnek vesszük, hogy a családunkért élünk, és követjük gyermekeink minden rezdülését – ha fizikálisan nem is...
Csák-Nagy Kriszta
-
-
Ahol test és lélek együtt gyógyul – Létezik „az élet vize”?
Bár még senki sem talált rá a mesékből jól ismert élet vizére, amelyből néhány csepp visszahozza az életbe a halottat, meggyógyítja a gyógyíthatatlant, mégis... -
A pap, aki bízott az utcakölykökben és börtönviseltekben
Könnyű szeretni azt, aki a kedvünkben jár és viszontszeret, ugyanakkor nehéz egy rosszra hajló, engedetlen, problémás gyermeket elfogadni. Egy szülőnek kötelesség, és egy pedagógus... -
Mi van ma a farsangi álarc mögött?
A farsangi álarc – szemben az orvosi maszkkal – elsősorban a szemet takarja, de az egész arcot is elfedheti. Épp a legárulkodóbb vonásainkat zárja... -
A hó emlékének őre vagyok
Minden évszaknak megvan a maga szépsége, amiért lehet szeretni. A telet leginkább a karácsony és a hó varázsolja meghitté, szerethetővé. Karácsonyaink még vannak, ha... -
Egy napkeleti bölcs visszaemlékezései a csillagos ég alatt
Vízkereszt napján, január 6-án emlékezünk a napkeleti bölcsekre, akik egy különleges csillagot látva az égen, hosszú utat jártak be, hogy megtalálják a zsidók újszülött... -
A világ éhezi a jó családapákat – Ferenc pápa meghirdette a Szent József-évet
Mindig nagy szükség volt odaadó, családjukért élő, példaértékű édesapákra. Ma is így van ez, amikor a világ egyes pontjain a férfi a család diktátora... -
„Csillag gyúlt a sötét égen” – A betlehemi csillag újra felragyog az égbolton!
Szeretünk jelentős, lélekemelő pillanatok részeseivé válni. Magam is többször gondolkodtam azon, milyen jó lett volna a kis Jézus jászola közelében kuporogni; názáreti szomszéd gyermekként... -
Az adventi rózsaszín gyertya ezt üzeni: „Örülj annak, amid van!”
Advent harmadik vasárnapja, a rózsaszín gyertya felhívás számunkra: „gaudete”, vagyis „örüljetek!” De lehet-e parancsra örülni? Ki tudjuk-e kényszeríteni akár magunkból, akár másokból az örömteli... -
Milyen jó lenne a kis „hulladékidőket” is élvezni, hogy ne múljanak el hiába! – Karácsonyváró utakon
Advent első vasárnapjával megkezdődött a karácsonyvárás. Lehet ez számunkra egy toporgó-sürgető visszaszámlálás és egy lehetőség, hogy valami változzon bennünk, miközben ünneplőbe öltöztetjük a szívünket... -
Mikulás története – egy valóságra épülő mesevilág
Gyermekkorom legizgalmasabb élményei közé tartozott a Mikulás-várás. Nálunk az volt a szokás, hogy az ablakhoz, a függöny mögé rejtette az ajándékot. Többször elhatároztam, hogy... -
„Csak a dal, ami itt maradt nekem” – búcsúlevél Balázs Fecónak
Ki az, akinek ne csengene ismerősként a név: Balázs Fecó? Ki az, aki ne tudná folytatni egy-egy ismert slágered szövegét, mint egy memoritert, az... -
„Ajándékba kaptam, hogy a lelkem fiatal marad” – Beszélgetés Fülöp atyával, a belga származású misszionáriussal
Ránézésre senki sem mondaná, hogy pap – legfeljebb a templomban, miseruhában. Sokkal inkább egy jóságos nagypapának látszik. Amikor pedig belefeledkezik a játékba, és önfeledten... -
A mindent elengedni tudást élethosszig tanuljuk
Az ősz vége lassan már télbe fordul, a nappalok egyre borongósabbak. Hamar estévé válnak a késődélutánjaink. A természet hanyatlása, álomba szenderülése közelebb visz minket... -
A mentősök kezében – Tegyük félre az egészségügyi ellátással kapcsolatos félelmeket és rosszindulatú rémhíreket!
Mindenféle rémhíreket hallunk, kommentekben ölt testet az egyre inkább elhatalmasodó düh, kétségbeesés, bizalomvesztés. Félelemben élünk: félünk az életterünk beszűkülésétől, a megélhetési problémáktól, az ellehetetlenüléstől... -
A furulyavarázsló – A koronavírus áldozatául esett Dsupin Pálra emlékezünk
Furulyavarázslónak nevezte visszaemlékezésében Dsupin Kata édesapját, aki népzenész, az élő népzene gyűjtője, a Zeneakadémia népi furulyatanára volt. Az 57 éves korában elhunyt Dsupin Pál... -
Csak azt szabad megtartanunk, ami épít – Elengedések felnőttszemmel
Születésünktől fogva ragaszkodunk és elengedünk. Életünk ritmusa ez, akár a lélegzés. Van, amit magunkban tartunk, van, amit szélnek eresztünk. Olykor könnyebben, máskor nehezebben. Bárhogy...
