Marslakók és tömegpánik Amerikában – hogyan lett világhíres egy álhír?

Marslakók New Yorkban

„Hölgyeim és uraim, ez a legfélelmetesebb dolog, amit valaha láttam. Várj egy percet! Valaki mászik. Valaki vagy... valami. Látom, hogy a fekete lyukból két világító korong néz ki... Szemek? Lehet, hogy egy arc. Lehet, hogy... Istenem, valami szürke kígyóként vonaglik elő az árnyékból! Most egy másik, és még egy, és még egy.”

Ezekkel a szavakkal jelentkezett be egy riporter az amerikai CBS rádióműsorában 1938. október 30-án egy New Jersey-i falucskából, Grovers Millből. A tudósító arról számolt be, hogy földönkívüli lények bukkannak elő egy űrhajóból, hősugarat alkalmaznak a rendőrök és a bámészkodók ellen, majd a hangfelvétel hirtelen megszakadt. 

Az 55 perces adás során „helyszíni tudósítók”, „csillagászok”, „politikusok” és a marslakók ellen kivezényelt „katonák” is megszólaltak – azért az idézőjel, mert a „szakemberek” és a műsorban megszólaló Roosevelt elnök is valójában színészek voltak, egyikük még az amerikai elnök hangját is képes volt utánozni. Marslakók pedig nem támadták meg a Földet, de a rádióműsor a média történetének leghíresebb tömegpánikját idézte elő.

Pontosabban: hosszú évtizedekig abban a hitben élt Amerika és az egész világ, hogy egy kitalált rádiójáték miatt emberek tömegei rémültek halálra és menekültek otthonaikból. 

Az emlékezetes halloween előtti adás tízéves évfordulóján így számolt be a történtekről a Magyar Távirati Iroda: 

„(…) az emberek jajveszékelve izgatottan rohantak ki otthonukból, hogy megmeneküljenek a halálsugarak és a gyilkos gázok elől. De nemcsak a fölsorolt városokban tört ki a pánik, hanem mindenütt, ahol az adást hallgatták. New York is percek alatt olyanná változott, mint a feltúrt hangyaboly. Az emberek megrohanták a telefonokat, összeköttetést igyekeztek keresni a „veszélyeztetett” városokkal, az ijedősebbek pedig rohantak a kikötőbe, hajóra szálltak, hogy elmeneküljenek a fenyegető marslakók elől.” 

Egy fiatal rendező megtréfálta a világot

De hogyan kezdődött minden? Orson Welles, a későbbi Oscar és Grammy-díjas színész, rádiós, színházi és filmrendező a 20. század első felének talán legkülönösebb közéleti figurája volt az Egyesült Államokban. Hányattatott gyermekkora után – 15 éves korára mindkét szülőjét elvesztette – otthagyta az iskolát, és színészkedni kezdett. Mindössze 22 évesen alapította meg saját színházát, a Mercury Theatre-t, ami műsort kapott a CBS rádiócsatornán.

Akkoriban az Egyesült Államokban a legnépszerűbb rádióprogramnak a Chase and Sanborn Hour vígjáték- és varietésorozatot tartották, amit minden vasárnap este 8-kor sugárzott az NBC rádió. Ugyanebben az idősávban kapott helyet Orson Welles-ék színháza is.

Kép

Orson Welles − Forrás: Rawpixel

A Mercury Theatre On The Air műsorában elsősorban 19. és 20. századi irodalmi műveket dolgoztak fel, köztük Bram Stocker Draculáját, Mark Twain Huckleberry Finnjét, Robert L. Stevenson Kincses szigetét. Az volt a céljuk, hogy az NBC csatornának konkurenciát teremtsenek. Rádiójátékká átdolgozták H. G. Wells Világok harca című sci-fi-regényét, innen indult minden. 
Howard Koch, aki négy évvel később a Casablanca írójaként került be a filmtörténetbe, az Egyesült Államokba helyezte át az eredetileg Angliában játszódó regényt. 

Olyan realista forgatókönyvet írt Welleséknek – váratlan programmegszakításokkal, gyorshírekkel és különböző hanghatásokkal –, hogy valóságosnak tűnt az egész, annak ellenére, hogy az adás alatt többször is felhívták a figyelmet: csupán fikcióról van szó.

Sőt a műsor végén, ahogy az eredeti regényben, úgy a Világok harca rádiójátékban is elpusztultak a marslakók a Föld baktériumaitól. 

„Balesetek, pánik, koraszülések” – hirdették a lapok

„Pánikban a rádióhallgatók, tényként kezelik a háborús drámát.” „A rádiós csalás megijeszti a nemzetet.” „Az Egyesült Államokat terrorizálja a rádió” – ilyen szalagcímekkel jelentek meg másnap a lapok. Közlekedési balesetek, zavargások, tömegek az utcákon, imádkozókkal teli templomok, szívroham, koraszülések – az újságok igazi apokalipszist festettek le. Három héten belül 12 500 cikk jelent meg a témában, a világsajtóban is elterjedt az Amerikában történtek híre. Eljutott Adolf Hitlerhez is, aki már 1938. november 8-án, a nagy müncheni beszédében szóba hozta a tömegpánikot. Később többször is hülyének nevezte az amerikaiakat, és saját kultúrája felsőbbrendűségét bizonygatta. 

„Kikristályosította azokat a feszültségeket és félelmeket”, amelyek az amerikaiakban éltek a második világháború előestéjén. „Az idegenekkel való ellenséges találkozás perspektívája éppen elég reális volt sok amerikai számára. A rádióműsor lehetővé tette nekik, hogy egy órán át féljenek"– nyilatkozta még a 70. évforduló idején Scott O'Callaghan, a South Vermont College humántudományi professzora, hangsúlyozva, hogy a Világok harca egyúttal lecke is volt a média hatalmáról. 

A pánikot, a pánikba esett hallgatók történeteit a média, az újságok terjesztették el, anekdoták alapján, mindenféle bizonyíték, bizonyító dokumentumok nélkül. 

Kép

Újságírók kérdezik Orson Wellest a Világok harcáról − Forrás: Wikipédia

Tömeghisztéria helyett legenda

A tömeghisztéria idővel annyira beépült a popkultúrába, tankönyvek, enciklopédiák írtak róla, hogy évtizedekig nem kérdőjelezték meg a valóságtartalmát. A 2010-es években, a 75. évforduló után azonban egyre több hírforrás arról számolt be, hogy nem is úgy történtek a dolgok, ahogy azt annak idején a sajtó megírta. Sőt a tömegpánik, amiről beszámoltak, valójában meg sem történt, vagy mérhetetlenül kicsi volt, sokkal inkább egy legendával állunk szemben. 

Igaz, voltak, akik féltek és összezavarodtak a rádióadást hallgatva, de tömeghisztériáról és pánikról szó sem volt. Mi történt akkor? A rádió a gazdasági világválság idején elszívta a nyomtatott sajtó reklámbevételeit, súlyosan károsítva ezzel az újságpiacot. Így a lapok megragadták a Welles műsora által kínált lehetőséget, hogy hiteltelenítsék a rádiót. Be akarták bizonyítani a hirdetőknek, hogy a rádió vezetése felelőtlen volt, és nem szabad megbízni bennük. 

Másrészről furcsa, de kiszámítható jelenséggel állunk szemben: a műsor egyre hírhedtebbé vált, és egyre többen állították, hogy hallották. Ahogy teltek a hetek, hónapok és évek, a közönség mérete akkorára duzzadt, hogy azt hihetnénk, Amerika nagy része aznap este a CBS-re kapcsolt, ám aligha ez volt a helyzet. 

Ugyanis az érintett estére vonatkozó hallgatottsági adatok szerint mindössze az emberek két százaléka kapcsolt Welles rádiójátékára, a többiek mást vagy egyáltalán semmit sem hallgattak.

Ugyanakkor voltak, akik az NBC-ről kapcsoltak át Welles rádiójátékára, ezért lemaradtak arról, hogy az elején bemondja, fikcióról van szó. Szintén erősítette a tömeghisztériát, hogy 1940-ben Hadley Cantril, a Princeton Egyetem pszichológusa megjelentetett egy könyvet The Invasion from Mars (Támadás a Marsról) címmel, amelyben hatmillió hallgatóról és 1,2 millió rettegő emberről írt. 

Mi történt Welles-szel? 

Welles nem szándékosan csapta be az embereket. Már a másnapi sajtótájékoztatón tagadta, hogy bárkit is meg akart volna félemlíteni, bocsánatot kért. A rádiójáték kapcsán az amerikai hatóságok vizsgálódni kezdtek, de a Mercury Társulat műsorát végül nem találták törvénysértőnek. Orson Welles karrierjét pedig nem kettétörte, hanem megalapozta a rádiójáték.

Átformálta a filmművészetet

Orson Welles a Világok harca zajos sikere után New Yorkból Los Angelesbe tette át a székhelyét. Hollywoodban 1941-ben elkészítette az Aranypolgár című filmet, melynek főszereplőjét (akit ő maga alakított) a nagyhatalmú sajtómágnásról, William Randolph Hearstről mintázta. A laptulajdonos támadást indított a film ellen, ami így megbukott, annak ellenére, hogy Oscar-díjat kapott. Az Aranypolgár nem hasonlított semmire, ami addig a filmvásznon megjelent, ezért igazi mérföldkövet jelentett a mozi történetében. Ami a Világok harcát illeti, 1953-ban készítettek először filmet belőle, producere a magyar születésű George Pál volt, 2005-ben pedig Steven Spielberg szuperprodukciót forgatott belőle. 

A műnek két magyar feldolgozása létezik. Az egyiket a Magyar Rádió készítette még az 1990-es években, míg a másikat az Első Pesti Egyetemi Rádió 2010-ben. Utóbbi különlegessége, hogy az eredeti szereplőket és helyszíneket magyarosították, így az események jórészt Budapesten és környékén játszódnak.

Amikor a játék tényleg pánikot okozott

A rádiójáték történetének újramesélésével a mítosz tovább élt. Welles évekkel később egy interjúban arról beszélt, a műsor akkora hatással volt a közvéleményre,hogy amikor a második világháború idején a rádióban megszakították az aktuális adást, hogy bemondják, Pearl Harbourt megtámadták a japánok, sok hallgató nem hitte el. Sőt úgy tartják, a Világok harca rádiójáték miatt a 2001. szeptember 11-i terrortámadáskor az égő ikertornyok látványát sokan egy katasztrófafilm előzetesének hitték.

Volt azonban, ahol a Welles-i mintára készült rádiójáték valóban tragédiát okozott. Chilében 1944-ben sugároztak belőle egy spanyol nyelvű változatot. 

Bár bemondták, hogy kitalációról van szó, egy villanyszerelő állítólag úgy megijedt, hogy szívrohamban meghalt. 

Egy öt évvel későbbi ecuadori esetnek még súlyosabb következményei lettek: a rendőrség és a tűzoltóság kirohant a városból, hogy megtámadja az állítólagos idegen inváziós erőt. Miután kiderült, hogy az adás fikció, a pánik zavargássá változott. Emberek százai támadták meg a quitói rádió épületét, felgyújtották, és az összecsapásokban hatan életüket veszítették. A rádió igazgatójának, Leonardo Páeznek – akinek barátnője és unokaöccse is életét vesztette a zavargásokban – külföldre kellett menekülnie.