Gyerekek, akiket világsztároknak járó lelkesedéssel ünnepelnek – A Felzárkózó Települések zenészei remekeltek az Uránia színpadán
„Sej haj romale, sej haj chavale romale” – maximumra állítom a hangerőt, hogy a kórus éneke a vékony dróton át feláradjon a fülemig, ahonnan már nincs megállás. Bekövetkezik a várt metamorfózis: a zene libabőrré változik a billentyűzet fölött pihenő karomon. Ugyanazt az érzést kerestem az íráshoz, amit a nyolcadik sorban ülve éltem át nemrég. A Máltai Szimfóniában játszó gyerekek léptek fel az Urániában, ahol eggyé válhattam a zenéjükkel egy ősi és gazdag kultúra lüktetésében.
Kicsit kiégett, de ambiciózus tanár, aki olyan gyerekek közé kerül, akikkel szemben a társadalom előítéletes, de a fiatalokba vetett bizalom és a művészet ereje végül eredményre vezet. A közösségben megmutatkozik a tehetség, a gyerekek élete jóra fordul, a tanulmányi eredményeik javulnak, a jövőjük pedig egyre fényesebbé válik. Sokszor láttuk ezt a filmvásznon, és szeretjük is ezeket a történeteket, mert meghatóak és helyrebillentik az igazságérzetünket, amivel a valóság sokszor olyan kegyetlen. Ha ezt a narratívát megszabadítjuk a hollywoodi sallangoktól, olyan történetet kapunk, amilyen a Felzárkózó Települések Szimfónia programjában játszó gyerekeké, akik nemrég léptek fel az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
Egy történetet, amely minden momentumában igazi.
Önállóan is megállják a helyüket
Ahogy belépek a filmszínházba, az egymással csevegő, pogácsát falatozó újságírók mögött ismerős arcokat látok elsuhanni. Kérek egy presszót a várakozáshoz, miközben próbálok minél több jelenetet feleleveníteni előző találkozásainkból a gyerekekkel. Ez a negyedik meghívásom, amelynek köszönhetően hallhatom a zenekart játszani. Ahogy a hallban várakozom, előtörnek a régi emlékek, mindegyik kapcsolódás máshogy volt inspiráló. Először a Belügyminisztériumban találkoztam velük, amikor megtöltötték a közigazgatás falait élettel, és a program nagyköveteivel, Novák Péterrel és Szalóki Ágival léptek fel.
„Ez az életre nevel, csak egy nagyon adekvát eszközzel, a zenén keresztül” – mondta a máltaiak projektjéről a beszélgetésünk során Novák Péter. Abban a percben eldöntöttem, hogy muszáj látnom őket a falujukban, ahol magukba szívták ezeket a ritmusokat, szóval néhány hónapra rá elutaztam Tarnazsadányba a Hámori Máté által vezetett Óbudai Danubia Zenekarral, hogy a próbájukról írjak. Utána ők jöttek hozzánk Budapestre, nagy örömünkre a Média a Családért-díj gálaestjén emelték a hangulatot, a svédasztalnál mást se hallottam, csak a vendégek lelkendezését, hogy a gyerekek „milyen jók voltak”.
Most pedig itt ülök a főváros egyik legszebb épületében, hogy meghallgassam őket vendégművészek nélkül fellépni.
A rendezvény házigazdája Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, a társadalmi felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztos, aki azt is elárulja, hogy a Báder Ernő művészeti vezető által irányított zenekar már a bécsi Konzerthausban is adott nagy sikerű koncertet.
A rendezvény elején persze arról is beszélnek, hogy milyen szegény körülmények közül jönnek a színpadon ülő zenészek, hiszen ez fontos pontja a programnak, amelynek a lényege éppen az, hogy a zenétől kapnak segítséget a rászoruló gyerekek. Ez nem róható fel a szervezőknek, muszáj beszámolniuk a részletekről, meg kell mutatniuk a támogatóknak és a társadalomnak, hogy amit látunk és hallunk, az sok jó ember nagy munkájának eredménye. Most mégis arra kérem az olvasókat, nézzék el nekem, hogy nem ejtek több szót a nyomorról, inkább arról az elemi erőről mesélek, ami ezt a közösséget a múltból a jelenbe húzza.
A csitári bossa nova
A Máltai Szimfónia 50 fős zenekarában Tarnabodról, Tarnazsadányból, Monorról, Tiszaburáról, Erkről, Nyírmihálydiból, Pocsajról, Nagycserkeszről és Göncruszkáról érkeztek zenészek, akik kilenc művet (nemzetközi szerzeményeket és hazai népdalokat) adnak elő. Dimitrij Sosztakovics keringője olyan hangszerelésben szól, ahogy nem hallottuk azelőtt, és persze felcsendül a Secret Garden is, amely a zenekar egyik nagy kedvence. A magyar népdalok is új színeket kaptak: az A csitári hegyek alatt című ismert népdalban hallható finom hangzású bossa nova rész például páratlan zenei élményt nyújt.
A koncerten több cigány dalt is megismerhetünk, amelyekben a hegedűsök és énekesek mellett annak a kisfiúnak a tehetsége is megcsillan, aki úgy bánik a cajónnal, mintha a hangszerrel a kezében bújt volna a világra.
Nem csoda, hogy minden koncerten úgy ünnepli őt a közönség, mint egy világsztárt.
A korábbi fellépésekhez képest váratlan fordulatot hoz, amikor a színpad két oldaláról egy kamasz és egy kisiskolás gyerekpáros táncol be autentikus cigány népviseletben, úgy rúgva-ropva-csettintve a ritmusra, hogy az szabad szemmel szinte követhetetlen. A hatás nem marad el. A fejemet olykor oldalra fordítva látom, ahogy egyesek halkan éneklik az ismert dallamokat, és aki első pillantásra karót nyelt pasasnak tűnt a közönségben, a térdét csapkodja, és fülig ér a szája, amikor a kalapos kisfiú úgy ropja a színpadon, mintha ő volna Michael Jackson.
Hétköznapi hősöket ismertek el a Jelenlét díjakkal
A rendezvény egyik fénypontja, amikor a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által a legszegényebb településeken dolgozó szociális segítők elismerésére alapított Jelenlét díjakat átadják. Felemelő érzés beleolvadni a percekig tartó vastapsba, ami azokért az emberekért szól, akik a háttérben végzik a dolgukat, de most ott állnak a színpadon, és megkapják a nekik járó elismerést. A díjat idén Boros Julianna egyetemi oktató, a Felzárkózó települések program regionális szakmai vezetője, Böröcz Lívia, a Magyar Református Szeretetszolgálat felzárkózási ágazatvezetője, Vanya Lóránt közfoglalkoztatási koordinátor, valamint Vörösné Bangó Melinda tarnabodi koordinátor kapták.
A Belügyminisztérium kezdeményezésére a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban léptek fel az ország legszegényebb kistelepülésein élő, a Felzárkózó települések programban zenét tanuló gyerekek. A Máltai Szimfónia a venezuelai gyökerű El Sistema-program magyarországi adaptációja, 2013-ban a monori Tabán telepen indult el, és az elmúlt évtizedben hátrányos helyzetű gyerekek ezreit vonta be a közösségi zenélés örömébe. A csoportos órákon a gyermekek számos képessége fejlődik, amelyek személyiségükre, lehetőségeikre, iskolai eredményeikre is kihatnak. A zene kitartásra, fegyelemre nevel, célokat mutat, miközben a gyerekek barátokra, közösségi élményekre, megbecsülésre és sikerélményre tesznek szert. A közösségi alapokon zajló zenetanulást ezért tekintik a felzárkózó közösségekben végzett szociális munka kiemelkedően fontos, innovatív elemének. A program a különórákra, szakkörökre, zeneiskolába el nem jutó gyerekeknek 35 helyszínen nyújt az elméleti ismeretek helyett a gyakorlatra épülő hangszeres oktatást.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Nem loptak ők, csak egy szöget Jézus vérző tenyeréből” – Tarnazsadányból a Zeneakadémiára
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
