Falu végén furcsa kocsma – Az Ormánságban jártunk a Katolikus Karitásszal
A fogantatástól a foglalkoztatásig nyomon kell követni az emberek életét, hogy a magzatok ne kerüljenek már az anyaméhben hátrányba a kortársaikkal szemben – vallják a Katolikus Karitász munkatársai, akikkel az Ormánságba látogattunk. Szívszorító utunk során szembesültünk vele: mindennek a lényege az értékteremtés. A civil szervezet számos programot indított, hogy javítsanak az itt élők életkörülményein, s a munkába a helyieket is bevonják, hogy maguk is hozzájáruljanak a fejlődéshez.
Azt hittem, nem lesz belőle semmi, el sem hiszem, hogy végre kész – fakad ki Timiből egy sóhaj, miközben a nemrég elkészült fürdőszobáját mutatja meg nekünk. A nehéz körülmények között élő kétgyermekes asszonnyal kisszentmártoni házában beszélgetünk, hozzá a Katolikus Karitászon keresztül jutottunk el. A civil szervezet Jelenlét pontjain keresztül támogatja az Ormánság tíz településének hátrányos helyzetű lakóit.
Timi az ócsárdi kertészetben dolgozik közfoglalkoztatottként. Örömébe szomorúság is vegyül: párjával kezdtek neki a munkálatoknak, de a férfi a közelmúltban elhagyta.
Az anyuka azonban összeszorított fogakkal folytatta a megkezdett munkát, betonozott, csövet fektetett, reméli, hogy idén még egy meszelés is belefér a felújításba.
Errefelé ez nem egyértelmű.
A kisszentmártoni asszony esete nem egyedi, az Ormánságban nincsen kolbászból a kerítés. Decsi-Bíró Adrienn, a Katolikus Karitász felzárkózási programkoordinátora elmondja: a szervezet az EU által finanszírozott Végtelen lehetőség és Fókuszban a gyermek programjai segítségével igyekszik öt járásban orvosolni a problémákat, csoportos segítségnyújtás, közös programok vezetésével.
Közel kell vinni a segítséget
S hogy mi is tulajdonképpen ez a misszió? Adrienn felidézi: öt szervezet 2017-ben kezdett el közösen gondolkodni arról, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) módszertani vezetése mellett a Katolikus Karitász, az Ökumenikus Segélyszervezet, a Baptista Szeretetszolgálat és a Magyar Református Szeretetszolgálat erőiket egyesítve indítsanak el egy komplex felzárkóztatóprogramot.
A kormányzat részéről erős szándék mutatkozott arra, hogy azokon a településeken, ahol számos hátrány rakódik egymásra, segítsen. Melyek ezek a gondok?
Az iskolai végzettség hiánya, a rossz és/vagy foghíjas közlekedési infrastruktúra, a kevés munkalehetőség, a rossz lakhatási körülmények, a bűnözés magasabb aránya.
Világossá vált, hogy sok településen a hátrányok összessége miatt összetett segítségnyújtásra van szükség.
Vecsei Miklós, az MMSZ alelnöke a roma stratégia koordinálásáért felelős miniszterelnöki biztosként 2019-ben javasolta, hogy a 300 leghátrányosabb helyzetű településen kezdjék meg a segítségnyújtást. Ezek között akad pár száz fős ormánsági falu, ahol a közmunka a domináns, de több ezer lelket számláló borsodi község is, ahol szegregátumokban élnek a segítségre szoruló emberek. A településekben közös, hogy a családok sok kisgyermeket nevelnek, s félő volt, hogy a nehézségeket ők is öröklik.
Egyértelművé vált, hogy minden települést máshogyan kell segíteni, miután helyben diagnosztizálták, mire van szüksége a helyieknek. Ahogy Adrienn fogalmaz, mélyen meg kell ismerni a falvak aktuális állapotát. Milyenek a közösségi dinamikák? Van-e helyben uzsorás? Milyen tanulási nehézségekkel küzdenek? Kiváltható-e a közmunka?
Az MMSZ jelenlétmódszertana jelentette az alapot a többi segélyszervezet számára. Eddig a 300 legelmaradottabb településből 118-ra jutottak el a karitatív civil szervezetek. Nem kizárólag a felsoroltak, sok helyen besegítenek szerzetesrendek, bencések, jezsuiták, valamint az Igazgyöngy vagy a Tutor Alapítvány munkatársai.
Most a sellyei járásba látogattunk el, ahol a Katolikus Karitász 2018 óta dolgozik. Adrienn közli, akkor lehet eredményesen segíteni, ha közel mennek az emberekhez, megértik őket, közösséget vállalnak velük.
„Oda kell vinni hozzájuk a segítő szakembereket, hogy megértést kapjanak. A fogantatástól a foglalkoztatásig nyomon kell követnünk az emberek életét, hogy a magzatok ne kerüljenek már az anyaméhben hátrányba a kortársaikkal szemben”
– mondja.
Timi házától nem messze az utolsó simításokat végzik a Karitász Jelenlét pontjának otthont adó új épületen. Árvay Boglárkától, a szervezet helyi munkatársától megtudom, a településen nem élnek többen 270-nél, de a faluhoz tartozik még Majláthpuszta is. Ide is kilátogatunk, útközben Boglárka felsorolja, hogy a helyiek elektromos kötődoboz, fürdőszoba, ereszcsatorna kialakítása, statikai állapotok javítása, szennyvízelvezetés, derítőakna kialakítása vagy hálózatra kötése, valamint nyílászárók cseréje kapcsán fordulhattak az elmúlt években a Karitászhoz segítségért.
Persze őket is bevonták a feladatokba, vakolatot vertek, véstek, ástak, egyéb segédmunkákkal járultak hozzá a felújításokhoz. Mint például Mesterné Kis Flóra, aki otthonában megmutatja: fürdőszobát, a piciny konyhában mosogatót alakítottak ki, valamint harmonikaajtót és gipszkartonfalat is felszereltek a lakásukban. Az asszonynak és beteg férjének nagy szüksége volt a komfortosításra.
Legyen érték a tanulás, a tudás
Sokszor hangzik el a kérdés, miért nem mennek el ezek az emberek dolgozni, mondja Adrienn. Szerinte nehéz a tudatosságot, a jövőbe tekintést ott elvárni, ahol soha nem láttak pozitív mintákat, ott, ahol az a kérdés, kerül-e falat az asztalra. „Ezek az emberek vészhelyzeti üzemmódban élnek. A legfontosabb számukra, hogy legyen mit enniük, és ne fázzanak” – magyarázza Adrienn.
Hozzáteszi: az sem elhanyagolható körülmény, hogy generációk nőttek fel úgy, hogy nem látták reggel felkelni és munkába menni a szüleiket.
Nemcsak pénzből van hiány errefelé, hanem tudásból, lehetőségből is, ezért már a legkisebbek mellé oda kell állni, hiszen az életük első ezer napjában velük történtek egy életre meghatározók lesznek. Ezért az egyik legfontosabb cél az, hogy elérjék: a tudás, a tanulás érték legyen. Pályaorientációs foglalkozásokat tartanak, feltérképezik, milyen munkalehetőségek adódnak a környéken, a gyerekeknek „kirándulást” szerveznek, amelynek keretében gyárlátogatást tesznek, de akár traktorra is felültetik őket.
A Jelenlét program keretében híres roma származású embereket invitálnak meg, akik arról beszélnek, hogyan lehet eredményesen helytállni az életben. Járt már náluk orvos Pécsről, egy kis faluból befutott zenész, kick-box világbajnok, de olyan gazda is, aki saját kertjében termel zöldséget, amelyet a piacon értékesít.
Foglalkozni kell a felnőttekkel, vallják a Karitásznál, hogy higgyenek abban, képesek dolgozni, ugyanakkor készüljenek fel egy esetleges kudarcra is, ami a munkaerőpiacon érheti őket.
A déli végeken az embereknek nagyon sok kihívással kell megküzdeni. Ennek egyik oka, hogy beleragadtak a közfoglalkoztatásba, ami alacsony élet- és bérszínvonalat jelent, mondják a kísérőim. További probléma az adósság(csapda): a korábban felhalmozódott tartozásaikat a munkáltatókon keresztül levonják, ezért sokan inkább a feketegazdaságot, a napszámot választják, hogy ne lásson rá bevételeikre az állam.
Ez egy rendszerhiba, a közfoglalkoztatás pedig eltakarja e nehézséget, vélik a szakemberek. A máltaiak adószakértőkkel nyújtanak segítséget az embereknek, hogy az adósok a közüzemi számlák be nem fizetéséből összegyűlt adósság, az áruhitel vagy a személyi kölcsön tartozást le tudják dolgozni. Ez együttműködést, akarást kíván az egyéntől.
Tematikus tervek mentén
József Imre felzárkóztatási programkoordinátorral Tésenybe is átautózunk. Annak is a szélére, a kocsmába. Pontosabban csak az egykori kocsmába, az épület ma már közösségi házként funkcionál. A múltjára csupán onnan lehet következtetni, hogy az egyik helyiségben meghagyták a pultot. Az épület metamorfózisa akár a Jelenlét program szimbóluma is lehetne: ritkán alakul át italbolt közösségi házzá. Ezen a vidéken meg főleg.
Az épületet az igényeknek megfelelően átalakították, most teszik rendbe az udvarát, füvesítik a környezetét. Az egykori kocsma két oldalán kerítés épül, hogy védje a gyermekeket, a kertben paprikát is termesztenek, a későbbiek során terveznek paradicsomot, uborkát, hagymát is ültetni.
Újjászületett a közösségi tér – és alkohol sem kell(ett) hozzá.
Az épületben közösségi programokat szerveznek a gyerekeknek, folyamatosan foglalkoznak velük. Az egyik helyiségben év közben a tanodaprogramot bonyolítják. A gyerekek vállalásokat tettek a tanév során, és aki a féléves bizonyítványához képest javított, „álomajándékot” kérhetett, például rollert vagy tabletet.
Nyáron a pótvizsgákra is felkészítették őket. Bucher Eszter, a Karitász munkatársa (egyébként a PTE szociológusa) elmondja, egész nyáron naponta 15-20 gyerekre vigyáztak, tematikus heteket tartottak nekik, kézműves foglalkozásokat, máskor a tudatos háztartással ismerkedtek, esetleg lekvárt főztek be, vagy úszótáborba jártak.
A nyári felügyelet során 2-3 naponta készítettek valamit a konyhán, amit előtte megterveztek a gyerekekkel, most éppen kakaós csiga sül a sütőben. Máskor spenótos tésztát, palacsintát készítettek, amit jóízűen el is fogyasztottak. Mindennek a lényege, a célja az értékteremtés, hogy a gyerekek lássák, miből mi válhat.
Míg kiérünk az épület elé, Imre elmondja: a Jelenlét program egyik legfontosabb eleme, hogy javítsanak a lakhatási körülményeken, ne legyenek elhanyagolva az ingatlanok, priorizálják a költést.
Minden családnál megvizsgálják, mivel tudnak maguk is hozzájárulni a fejlődéshez, minden esetben elérik, hogy akaratukat, képességeiket ők is tegyék bele egy-egy projektbe.
Tematikus tervek mentén haladnak. A kertprogram részeként adomány vetőmagokból nevelnek növényeket a családok, akik előtte oktatásban részesülnek. Munkájuk nyomán zöldellő kertek születnek, mindez aktivizálja a lakosságot, életre kelnek régi készségek, egyben önfenntartásra is nevel.
A Szép otthonok program keretében eszközöket adnak a családoknak, festéket, hogy kifesthessék vagy kimeszelhessék otthonaikat, illetve egyéb építőanyagokat a különböző munkálatokhoz. A támogatásért cserébe a kedvezményezettől – amint azt Kisszentmártonban is láttuk – önerőt várnak, vagyis az ellátási forma nem passzív. „A passzív ellátás megalázó, míg, ha érték keletkezik, az növeli az egyén önbecsülését. Mindez előhívja az emberekből az értékteremtés szándékát” – szögezi le Imre.
Kopogós cipő a szimbólum
Nagy a nélkülözés errefelé, hogy valójában mekkora, azzal akkor szemebsülünk, amikor ellátogatunk Mariannhoz, akinek szívbeteg kislánya állandó felügyeletre szorul. Ezért is kérték a Karitász segítségét abban, hogy legalább a fürdőszobájukat helyre tudják állítani. A ház tele van rovarokkal, a család nyomorúságos bútorok között tengődik. Szívszorító a sorsuk, de a Karitász munkatársai folyamatosan figyelemmel követik életüket, ha sürgős segítség kell, Mariannék számíthatnak rájuk.
A forró aszfalton itt mindenki gyalog, esetleg kerékpárral közlekedik. Ha sürgős esetben valakinek szüksége van szállításra, a Karitász munkatársaira és járművére számíthat. Igaz, ez a helyi uzsorásoknak, akik „sofőrszolgáltatással” is foglalkoznak, nem nagyon tetszik. Úgy vélik, a civil szervezet rontja az üzletüket, ahogy a „boltosok” sem örülnek a keresztények jelenlétének.
Ők azzal „foglalkoznak”, hogy a városban alapélelmiszert és tisztítószert szereznek be, amit nagy haszonnal értékesítenek a lakosság körében. Ez a termékuzsora.
A 300 lelket sem számláló faluban ugyanis nincs bolt, ahogy templom (csupán egy imaterem), iskola, óvoda, háziorvos sem. A falu az ittenieknek komfortzónává vált, de börtönné is egyben, szinte lehetetlen kiszakadni. A Karitász munkatársai azért dolgoznak, hogy legalább a jövő generációjának legyen erre elehetősége, ez a munkájuk veleje.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>