Huszonéves házasok három gyerekkel – Milyen fiatalon családot alapítani?

Urbán Gergely és Urbán Viktória tizenévesen ismerkedtek meg egy templomi közösség gitáros énekkarában. Eleinte csak kerülgették egymást, aztán a következő nyáron több táborban is részt vettek, ami közelebb hozta őket egymáshoz. Kapcsolatuk elején rengeteg levelet írtak egymásnak. „Így sokkal könnyebb volt kifejezni az érzéseinket” – magyarázza Viki. Azt hamar érezték, hogy ez nem kamaszos fellángolás, és hogy együtt képzelik el a jövőjüket. Az eljegyzésre is sor került, amikor már három éve alkottak egy párt. „Szerintünk egy kapcsolatnak megvan az egészséges fejlődése. Az sem jó, ha túl gyorsan lépi meg egy pár a lépcsőfokokat, de arra is vigyázni kell, hogy ne túl lassan” – mondja Gergő.

Az esküvő előtt két évig jártak jegyben, így volt idejük alaposan felkészülni a házasságra. A jegyesoktatás mellett rengeteget beszélgettek, részt vettek a Házas hétvége katolikus lelkiségi mozgalom Jegyes hétvégéjén, és tanúik, egy baráti pár is sok tanáccsal látta el őket. A fiatalok előtt Gergő szüleinek házassága volt az egyik fő minta. „Természetesen nekik is megvoltak a nehézségeik, hibáik, de nagyon tudatosan építették a kapcsolatukat – mondja. – Emlékszem, kiskoromban a péntekeket a nagymamámnál töltöttük, míg ők a Házas hétvége programjain vettek részt.”

Környezetük pozitívan fogadta eljegyzésüket, habár páran úgy gondolták, elhamarkodták a döntést, mert még sokat fognak változni. 

Ők viszont úgy vélték, ha együtt formálódnak, még jobban összecsiszolódnak. 

„Mindketten a szüleinktől költöztünk össze, így nem voltak berögzült szokásaink, hanem mindent együtt alakítottunk ki” – emlékeznek vissza. Kérdéses volt, hol fognak lakni, végül Gergő nagymamájának szuterén lakásába költöztek. Gergő az egyetem alatt folyamatosan dolgozott, az esküvő előtt egy hónappal Viki is munkát talált, így sikerült anyagilag függetlenedniük a családjuktól.

Az elmúlt években valóban sokat változtak, például a konfliktuskezelésben. Eleinte gyakoriak voltak köztük a viták, mivel kamaszként nagyon intenzíven élték meg az érzelmeiket, de mára kiegyensúlyozottabbakká váltak. „A kapcsolatunk hevességből a harmóniába vezetett” – fogalmaznak. Összezördülések most is előfordulnak, de nem zárják le haraggal a napot. Ilyenkor megpróbálják korábban lefektetni a gyerekeket, és egy pohár bor mellett megbeszélik a problémákat.

Gyermekeik gyorsan érkeztek egymás után: a legnagyobb, Boróka áprilisban lesz hároméves, Boti nemrég múlt egy, Zétény pedig még csak pár hónapos. A beszélgetéshez ők is csatlakoznak: miközben Viki és Gergő a legkisebbet ringatják, a járni tanuló Boti körülöttük totyog, nővére pedig plüssfiguráiból tart bemutatót. „Bátorság volt részünkről, hogy ilyen hamar három gyereket vállaltunk.” 

„De nem a következményekre koncentráltunk, hanem a feladatra, amit közösen meg kell oldanunk.”

Szerintük fontos, hogy a házasok merjenek segítséget kérni. Mindig lesz kire számítaniuk, ha van körülöttük egy összetartó közösség és egy támogató család. Gergő szülei az emeleti szinten élnek, így sokszor tudnak vigyázni a gyerekekre, a pár nemrég egész napos kimenőt kapott tőlük. Hívőként Isten gondviselésében is bíznak. „A nehéz helyzetekben mindig éreztük a jelenlétét. Az esküvő után például szabadságra engedték Vikit, pedig csak egy hónapja kezdett a munkahelyén, a nászútról hazatérve pedig meg is érkezett az első fizetése” – emlékezik vissza Gergő.

Kép

Viki és Gergő 2021 nyarán első gyermekükkel a veleméri templomban – Forrás: Urbán Gergely

Ők úgy vélik, egy fiatal szülő még rugalmasabb, könnyebben felkel például éjszaka a gyerekekhez. Az első születésénél persze sok mindenben tapasztalatlanok voltak, a harmadiknál viszont már rutinosak. Napközben Viki van velük otthon, míg Gergő egy iskolában tanít, délután viszont gyakran „csavarognak” a kicsikkel.

Voltak olyan ismerőseik, akik arra figyelmeztették őket, hogy még nem éltek eleget, vissza fogják sírni a gondtalan éveket. Viki szerint ez nem korfüggő, az idősebb szülőknél is előfordul, hogy nosztalgiával gondolnak arra az időszakra, amikor még nem a gyerekeikhez igazították az életüket. Ugyanakkor mire legkisebb fiuk is felnő, még mindig csak 45 évesek lesznek. „Ha kirepültek a gyerekek, bejárjuk a világot” – mondják mosolyogva.

Viki és Gergő idén ünneplik ötödik házassági évfordulójukat, s ma már ők adnak tanácsokat a jegyeseknek a jegyesoktatás keretében. A hétköznapok túlélésében fegyverük a humor – a pároknak Kovács András Péter humorista videóit szokták ajánlani. „Képesek vagyunk nevetni magunkon, a gyerekeinken vagy egy-egy kellemetlen helyzeten. Nemrég például valahogy sikerült letörnöm az autó visszapillantó tükrét. Bosszankodhattunk volna, mert a javítás nem volt olcsó mulatság, de inkább azon nevettünk, hogy lehettem ilyen ügyetlen” – mond egy példát Gergő, aki szerint generációjuk a megélhetési nehézségektől és az elköteleződéstől is tart, és nemcsak egy társ, hanem akár egy közösség mellett is nehezen állapodnak meg. Ezt jól összegzi kedvenc története, amit elmesél. „Egy fiatal pár megy a vasútállomáson, amikor meglátnak egy öreg nénit meg egy bácsit, akik kézen fogva sétálnak. A fiú odafordul a barátnőjéhez, hogy »Én is ezt szeretném.« 

Mire az öregember azt mondja neki: »Fiatalember, maga ezt ne szeresse, hanem döntse el.« 

Ebben szerintem sok minden benne van.”

Két összeolvadó jégcsap

Lakatiné Kulcsár Kitti és Lakati András gyerekkoruk óta ismerik egymást, mivel szüleik a váci baptista közösségbe jártak. Eleinte csak barátok voltak, majd Andris 17 évesen azzal állt Kitti elé, hogy komolyabbra fordítaná kapcsolatukat, ami a lánynak sem volt ellenére. Imponált neki a fiú kitartása, amiből érződött, hogy valóban komoly szándék vezérli. A közös baráti kör és gyülekezet kevés ütközési felületet adott, ám idővel felszínre kerültek a különbözőségek is, amikben össze kellett csiszolódniuk.

„Mindketten introvertáltak vagyunk, ezért nehéz volt egymásnak megnyílnunk, később viszont azt is megosztottam vele, amit még a barátaimmal sem – kezdi Kitti. – Ahogy az édesapám mondta, olyanok vagyunk, mint két jégcsap, ami összeolvad.” Ebben segített, hogy rengeteg időt töltöttek együtt. Kittiben fél év után kezdett kialakulni a szerelem. „Azt éreztem, hogy megbízhatok benne, rábízhatom magam, illetve elkezdett hiányozni már rövid idő után is” – mondja, amikor arról kérdezem őket, mi miatt döntöttek úgy, hogy egymással szeretnék leélni az életüket. „Előtte nehezen éltem meg az érzelmeimet, de Kitti hatására elképesztően kitágult az érzelmi skálám. Emellett állandóan rá gondoltam” – veszi át a szót Andris. 

Amikor egyértelművé vált számukra, merre tart a közös út, Andris megkérte Kitti kezét. A lány 20, a fiú 21 éves volt, amikor oltár elé álltak. Környezetükben akadtak, akik úgy vélték, még túl fiatalok a házassághoz, és ők is megkapták, hogy „most kellene elkezdeniük élni”. Sokat kellett harcolniuk a döntésüket ellenzőkkel, de erőt adott nekik, hogy ezt is együtt élik meg.

Szerintük több okból is megéri fiatalon házasodni. 

„Sok nehézségtől és bűntől megvéd a korai házasság” – véli a férj, aki szerint ebben a korban az ember még sokkal rugalmasabb, könnyebb a másikhoz igazítania az életét, mintha már lenne egy kialakult életvitele. 

Andris még egyetemre járt, amikor összekötötték az életüket. „Amikor a szaktársaimmal arról beszélgettünk, kivel töltjük a hétvégét, ők azt felelték, a párjukkal, barátnőjükkel, míg én, hogy a feleségemmel, amin többen megütköztek – mosolyog. – Szóval házasodni menő dolog.”

Döntésükben a Biblia is megerősítette őket. „Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek” – idézi a Példabeszédek egyik igeversét Kitti, aki maga is azt tapasztalta, sok áldással jár fiatalként házasodni. „Istennek tetszik, az ő tervébe beleillő, mert nem a karrier vagy a tökéletes életkörülmények azok, amikkel szolgálni fogod, hanem a bizalom, hogy igenis Istenre mered bízni az életedet és a párodat, aki a legfontosabb neked” – teszi hozzá.

Kép

Lakatiné Kulcsár Kitti és Lakati András – Forrás: Lakatiné Kulcsár Kitti

A házasság előtt sok tematikus könyvet elolvastak, például Gary Chapmantől. A 12 dolog, amit jó lett volna tudna az esküvőm előtt című könyvben olyan kérdések vannak, mint hogy mi az, amit nem szeretsz a párod szüleiben, vagy hogy ki fogja takarítani a vécét – ezeket mind át tudták beszélni. A tíz év alatt, amióta házasok, olyan jól sikerült az összecsiszolódás, hogy ha például Kitti a szüleivel beszélget, Andris mintha a saját gondolatait hallaná vissza.

Kitti és Andris ma három gyermek szülei, áprilisra várják a negyediket. 

A családalapításba azonban nem vágtak bele egyből, házasságuk első öt évét egymásnak szentelték, így egy már megszilárdult kapcsolatba érkeztek a gyerekek. 

Eleinte úgy tűnt, csak nehezen lehet gyermekük, így váratlanul érte őket, amikor első fiuk megfogant. „Egy krízis esetén előbb adunk rá egy hitbeli választ, ezután következik az áldás” – vallja Andris, amiben Kitti is egyetért. „Isten tudja, hogy minek mikor van itt az ideje. A fiunk egy hónappal a kiírt időpont előtt jött világra, de nem számított koraszülöttnek. Emiatt nem kellett halasztanom az egyetemen egy félévet sem, mert már elég nagy volt, amikor vissza kellett mennem, és az államvizsgámat is le tudtam tenni.” 

A gyereknevelésben leginkább az otthonról látottakra tudtak támaszkodni, és idősebb barátaiktól is tanultak. Ugyanakkor nem másoltak le mindent a szüleiktől, hanem azt vették át és gyúrták össze, ami számukra szimpatikus volt. „Nem tudom ugyanúgy csinálni, mint mondjuk az anyósom, mivel más személyiség vagyok, inkább Andrissal közösen keressük a megoldásokat” – mondja a feleség.

Egy átlagos napjuk igen pörgős: már reggel hatkor talpon vannak, mivel Koni fiuk diabéteszes, és inzulint kell kapnia. A két nagyobb gyereket Andris viszi óvodába, aztán otthonról folytatja a munkát. Délután igyekeznek beiktatni egy órát, amikor a gyerekeké a főszerep, de a kettesben töltött időt is kulcsfontosságúnak tartják. A szüleik elég közel laknak, gyakran tudnak vigyázni a gyerekekre, így megoldható egy-egy esti randi. Ahogy Kitti fogalmaz: „Nekünk erre nagyon nagy szükségünk van, mert ha itthon próbálunk valamit megbeszélni, akkor én közben elkezdek mosogatni, Andris pedig szerelni valamit, és nem tudunk egymásra figyelni.”

Kép

Kitti és Andris első három gyermekükkel – A fotót készítette: Jóföldi Bence

A környezetükben egyébként nem sok hasonló pár van. Amikor összeházasodtak, barátaikkal, akik még más élethelyzetben voltak, lazult is a kapcsolat, de idősebb párokban újakra leltek. A régiekkel most kezdenek megint egymásra találni, hogy ők is gyermeket vállaltak.

Úgy látják, sok fiatalt az anyagi feltételek megteremtése tart vissza a korai családalapítástól. A társadalom inkább azt várja el a huszonévesektől, hogy a tanulmányaikra koncentráljanak. 

Ők ebből a szempontból szerencsések voltak, mert elég szép ösztöndíjat kaptak az egyetemen, szülői támogatással pedig saját lakásban kezdhették meg közös életüket. Sokakat talán a gyereknevelés nehézségei is eltántorítanak. Első fiuk születése után az ő kapcsolatukban is volt egy mélypont, amikor eltávolodtak egymástól, illetve Andris nehezebben élte meg az apává válást, de át tudták beszélni a problémákat, és azóta jobban megérzik, mikor van szüksége a másiknak levegőre.

„A házasság csapatmunka, amin dolgozni kell. Akár a profi focistáknak, akik rendszeresen együtt edzenek egy-egy meccs előtt, nem csak előtte állnak össze” – vallja Kitti, aki arra bátorítja a bizonytalan fiatal párokat, lépjék meg a házasságot, és probléma esetén merjenek segítséget kérni. A hit nekik is sokat ad, Istennel hárman alkotnak egy egységet. „Nehézségek mindig lesznek, de bátran bízzák magukat Istenre!” 

A cikk megjelenését a Média a Családért Alapítvány támogatta.