„Mondd, te hiszel a marhavagon utáni életben?” – 90 éve hozták létre Dachaut, az első koncentrációs tábort
Több mint 30 ezer ember lelte halálát a bajorországi Dachauban, a náci Németország leghosszabb ideig működő koncentrációs táborában. Elsősorban zsidókat, de politikai foglyokat, romákat, melegeket is deportáltak ide a harmadik birodalom minden sarkából. A náci rezsim mintának és elrettentő példának használta Dachaut, ahol sok más lágerhez hasonlóan az SS orvosai szadista emberkísérleteket végeztek. Dachau tizenkét év után szabadult fel 1945 áprilisában, amikor az amerikai katonák csodával határos módon hét nőt és a kisbabáikat – köztük magyarokat – élve találtak meg a helyszínen.
Mintaláger München közelében
1933. január 30. a nap, amikor Adolf Hitlert kinevezték kancellárrá. A harmadik birodalom néven is ismert náci állam hamarosan olyan rendszerré vált, amely nem garantálta az alapvető jogokat a német állampolgároknak sem. Körülbelül egy hónappal később, a Reichstag felgyújtása után Hitler elkezdte politikai ellenfelei megsemmisítését. Március 20-án Heinrich Himmler, aki akkor két hete volt München rendőrfőnöke, elrendelte egy politikai koncentrációs tábor felépítését Dachaunál, amit egy volt lőszergyár területén, Münchentől 20 kilométerre hoztak létre. Mivel ez volt az első koncentrációs tábor, mintalágernek számított, vagyis kialakítását és működési rendjét az összes többi náci koncentrációs táborban követték. Emellett kiképzési helye volt az összes SS-őrségcsapatnak és a vezetőszemélyzetnek is.
Az első foglyokat pontosan 90 évvel ezelőtt, Hitler hatalomra jutása után alig néhány héttel, 1933. március 22-én szállították a lágerbe. Kezdetben a foglyok német kommunisták, szociáldemokraták, szakszervezeti vezetők voltak. Áttekinthetetlen volt, kit hurcoltak el ide – néhány helyi pártember önkényétől függött, kit vettek őrizetbe, illetve engedtek szabadon.
Ismert politikusokat is a dachaui táborba vittek, Hitler személyes ellenfelei is itt végezték.
1933 végén a táborparancsnok, Hilmar Wäckerle gyakorlatilag teljhatalommal ruházta fel alárendeltjeit. A müncheni főállamügyész tiltakozott, kifejtve, hogy egy táborparancsnoknak nincs joga foglyokat kivégeztetni. Az első halálesetek után megindult a hivatalos ügyészi vizsgálat, és Himmler kénytelen volt leváltani Wäckerlét, utóda Theodor Eicke lett. Körülbelül 1935-től nemcsak politikai foglyokat vittek a táborba, hanem bűnözőket, romákat, zsidókat, Jehova tanúit és homoszexuálisokat is letartóztattak. A tábort átnevelőtábornak nevezték, hivatalosan ugyanis annyit akartak elérni vele, hogy a „félrevezetett” embereket be lehessen illeszteni általa a (nácik vezette, nevelte) társadalomba.
„Békésen” dolgozó, „jól táplált” foglyok
Eicke uralma alatt Dachau országszerte a legrettegettebb koncentrációs tábor lett. „Lieber Gott, mach' mich stumm, daß ich nicht nach Dachau kumm'!” („Édes Istenem, tégy némává, hogy Dachauba ne kerüljek!") – hangzott a mondás, ugyanis már jóval a második világháború kitörése előtt rengetegen tartottak attól, hogy a táborba kerülnek. A náci rezsim bemutatótáborként és elrettentő példaként használta a helyet. Külföldi megfigyelőket hívtak meg, hogy tanulmányozzák, másrészt propagandacélokra is felhasználták, cikkeket jelentettek meg róla a sajtóban. A Dachauval kapcsolatos „ellenséges” véleményeket Goebbels, Hitler propagandaminisztere fényképekkel gazdagon illusztrált helyszíni riportokkal, cikkekkel próbálta ellensúlyozni.
A képek jól táplált, békésen dolgozó, szabad idejükben sportoló, pihenő foglyokat ábrázoltak, de a megrendelt riportok senkit sem győztek meg.
Ezt Goebbels propagandistái is belátták, és abból a hivatalos, rasszista elvből kiindulva, hogy visszaeső bűnöző csakis genetikusan deformált egyén lehet, a későbbi dachaui riportokban csak durva, állatias kinézetű foglyokat mutattak.
Az antiszemitizmus a ‘30-as évek végére nagyon elterjedt. 1938. november 9-én, a kristályéjszaka (országos zsidóellenes erőszakhullám) után 10 911 zsidó származású lakost vittek a dachaui táborba. Reinhard Heydrich, az SS-csoport vezetője táviratban rendelte el az állami rendőrségnek, hogy „az összes járásban tartóztasson le annyi zsidót – főleg gazdagokat –, amennyit a létező börtönzárkákban el lehet helyezni”. 1939 májusáig azonban lassanként szabadon engedték őket, és a második világháború kitörésével a terror új szakasza kezdődött Dachauban.
Emberkísérletek, kínzások, borzalmas bűntettek
A lágerekben, így Dachauban a náci orvosok különféle kísérleteket végeztek a fogvatartottakon, beleértve a dekompressziós kamrákban a nagy magasságot modellező, a maláriával, tuberkulózissal és a test lehűtésével kapcsolatos kísérleteket, valamint az új gyógyszerek tesztelését is. Ezek következtében emberek százai haltak meg vagy szenvedtek maradandó károsodást. A magyar cigány holokauszt egyik túlélőjének beszámolója szerint őt, az életerős fiatal férfit többször is szinte halálra fagyasztották, majd jól fűtött terembe vitték, ahol két jól táplált, meztelen női fogoly próbálta magához téríteni. Az SS orvosai kémlelőnyílásokon keresztül nézték, mennyi idő alatt tér magához annyira, hogy képes legyen szexuális kapcsolatot létesíteni a nőkkel.
A cigány túlélőnek Magyarországon 1983-ig négy Down-szindrómás gyermeke született.
A foglyokat 9–14 órán keresztül meztelenül tartották mínusz 27–29 fokos hidegben, majd egyórás szállítás után forró fürdőbe tették őket. Újabb egy órán belül valamennyi fogoly magához tért, bár többnek a keze és lába fehérre fagyott. Dr. Sigmund Rascher orvos a Luftwaffe (a harmadik birodalom légiereje) megbízásából magaslégköri kísérleteket is végzett. Egy légmentesen szigetelt teremből fokozatosan kiszivattyúzták a levegőt, és figyelték, hogy az oda bezárt fogolynak mikor robban szét a tüdeje. Máskor 20 ezer méter magasságban uralkodó légköri viszonyokat szimuláltak, pedig a korabeli repülőgépek meg sem tudták ezt a magasságot közelíteni. A cél az volt, hogy megállapítsák, milyen magasságban jut forrpontra a vér, ami laboratóriumi körülmények között, emberáldozat nélkül is könnyen mérhető lett volna. Az orvosi kísérletek áldozatait röviden VP-knek (Versuchspersonen – emberi kísérleti alanyok) nevezték. Végeztek embóliakísérleteket is, és „rájöttek”, hogy 12 kilométeres magasságban fél óra alatt meghal a VP. Dr. Rascher a kísérletek eredményeiről részletesen tájékoztatta Himmlert.
Az biztos, hogy Dachauban dr. Rascher kísérletezett harci gázzal, de hogy gázkamrákat használtak-e, azt nem lehet egyértelműen tudni. Az utólagos vizsgálatok során nem találtak olyan anyagot, amely mérgező gáz használatára utalt volna. Azokat a foglyokat viszont, akik gyógyíthatatlan betegek vagy fogyatékosok voltak, az ausztriai Hartheimbe szállították, és az eutanáziaprogram során gázkamrákban megölték. A háború végéig több mint 200 ezer embert fogtak kényszermunkára.
Legalább 30 ezren haltak meg ebben a táborban, amely minden más német koncentrációs tábornál hosszabb ideig működött, és egyikben sem történt ennyi politikai gyilkosság.
A nácik 12 éven át üzemeltették, 1933. március 22-től 1945. április 29-ig, amíg az amerikai csapatok fel nem szabadították. Ez volt az utolsó előtti koncentrációs tábor, amelyet felszabadítottak: több mint 32 ezer ember élt ott még akkoriban.
Magyarok Dachauban
Híres írókat is elhurcoltak a táborba, ezen kívül ismert zenészek, komponisták, jogászok is voltak a fogvatartottak között. Központi gyűjtőhelye volt az egyházi tisztségeket viselőknek, lelkészeknek is. Sok magyar is raboskodott Dachauban, például Gáti Ödön kommunista vagy Gábori György szociáldemokrata politikus, Berend T. Iván, aki később Kossuth-díjas történész és az MTA elnöke lett, Szász Péter Balázs Béla-díjas filmrendező és Pfeiffer Izsák rabbi. Bár nem volt ritka a szülés sem a koncentrációs táborokban, a nőket és gyermekeiket legtöbbször megölték.
A láger felszabadításakor Dachau egyik altáborában, Kaufering 1-ben az amerikai katonák hullahegyek és legyengülten vánszorgó foglyok között hét asszonyt és hét csecsemőt találtak. Mind életben voltak, többeket is Magyarországról hurcoltak el.
„Amikor hozzánk érkeztek, megkövülten álltak, amikor meglátták a gyerekeket. Pillanatnyi dermedt csend után kitört belőlük az öröm, belőlünk a zokogás. Kattogtak a fényképezőgépek, a filmfelvevők. Mi a beszédükből az örömöt és a meglepetést vettük ki” – írta visszaemlékezésében Schwarz Hermanné, született Reich Magda, akit 1944-ben Nyíregyházáról deportáltak három hónapos terhesen. A csecsemők egyike, a ma Brazíliában élő George Legmann (Legmann György) a hét gyerek közül elsőként született 1944. december 8-án a Kaufering 1. lágerben. Édesanyját, Legmann Erzsébetet Kolozsvárról deportálták. (A hét asszony és gyermekeik történetéről 2010-ben dokumentumfilm készült.) A holokauszt lényegéhez tartozott a titok, a megtévesztés európai méretekben. Ami nem volt titok, az a deportálás ténye. Amit viszont mindenáron megpróbáltak titokban tartani, az a deportálás célja volt. Csak nagyon kevés zsidó tette fel a kérdést: „Mondd, te hiszel a marhavagon utáni életben?” A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt.
Források:
- MTI
- http://www.degob.hu/index.php?showarticle=31
- https://www.kz-gedenkstaette-dachau.de/
- Karsai László: Fejezetek a holokauszt történetéből. VII. fejezet: Táborok, haláltáborok http://beszelo.c3.hu/99/12/14karsai.htm
- https://encyclopedia.ushmm.org/content/hu/article/dachau-abridged-article
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Dachaui_koncentr%C3%A1ci%C3%B3s_t%C3%A1bor
- https://www.szombat.org/hirek-lapszemle/csoda-kauferingben-het-asszony-het-gyerek-es-egy-fogoly-szuleszorvos
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A Nagy Szökés – Egy német fogolytáborban is diadalt aratott az emberi leleményesség, összefogás és lelkierő
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
