Villámháborúnak hittük, nem az lett – közel egy éve élnek nálunk Ukrajnából menekült gyerekek
Egy év telt az orosz-ukrán háború kitörése óta. Míg az első időszakban sokat hallottunk a hazánkba érkezett menekültekről, manapság már kevesebb szó esik róluk. Eközben a magyar iskolákban január végén kiosztották a félévi bizonyítványokat, ami idén egy kicsit más volt, mint egy átlagos félévzárás, hiszen az Ukrajnából, jórészt Kárpátaljáról menekült családok gyerekei is átvették az értesítőt a tanulmányi eredményeikről. Mennyire sikerült befogadni őket? Hogyan teljesítették a tankötelezettséget? És egyáltalán milyen traumákkal érkeztek ők hozzánk? Erről tartott online kerekasztal-beszélgetést a Terre des hommes Magyarország gyermekvédelmi szervezet.
Egy kislány a Magyarországi Terre des hommes Alapítvány munkatársával
Eltérő iskolarendszerek
Magyarországon a menedékkérő gyermekeknek a menedékkérelem benyújtásától kezdve joga van a közoktatáshoz, a menedékes státusz megszerzése után pedig minden gyermek tankötelessé válik. A kettős állampolgárságú menekült gyermekek szintúgy tankötelesek, papíron a lakóhelyhez tartozó körzetes iskola vagy óvoda köteles felvenni őket.
Magyarország és Ukrajna óvoda- és iskolarendszere között alapvető különbségek vannak. Ukrajnában nem kötelező az óvoda, nálunk viszont igen. Míg nálunk 12 évfolyam van, szomszédunkban 11 osztályra épül az iskolarendszer: 1–4. évfolyamig az elemi szintet, 5–9. osztályig az általános iskolai szintet és 10–12-ig a középiskolai szintet végzik el. A roma tanulók leggyakrabban a 9. osztályig folytatják tanulmányaikat Kárpátalján, azaz középfokú oktatásig már nagyon kevesen jutnak el.
Az Ukrajnából menekültek között vannak, akik csak átutaztak Magyarországon, vagy rövid időre maradnak itt, mert más országokban telepednek le.
A Kárpátaljáról érkező magyar ajkú roma családoknak azonban jellemzően egyrészt nincs lehetőségük vagy kapcsolati hálójuk továbbutazni, másrészt a többségüket ideköti, hogy a férfiak már a háború előtt is itt dolgoztak.
Hogyan élnek a romák Kárpátalján?
A romák száma Ukrajnában 200 és 400 ezer között mozog, a 2001. évi legutolsó cenzus szerint az ukrajnai romák több mint negyede (29,4 százaléka) kárpátaljai. Ők elsősorban magyar anyanyelvűek, az ukránt, az oroszt vagy a cigány nyelvet nem beszélik. A családok zöme a beregszászi, munkácsi, ungvári és huszti magyarlakta járásokban él úgynevezett „cigány táborokban”. Kárpátalja területén mintegy 120 cigány tábor található. Munkácson mintegy 7000, míg Beregszászon körülbelül 6000 roma él a város peremén. A táborok az infrastruktúrától (óvoda, iskola, templom, orvosi rendelő, bolt stb.) távol találhatók, sok esetben nincs vezetékes víz, gáz, csatorna, hulladékelszállítás és betonút.
Roma civil szervezetek becslései alapján az egész Ukrajna területén élő romák mindössze 38 százalékának van munkája. Az Ukrajnában élő romák legfőbb gazdasági stratégiája a munkacélú migráció belföldön, illetve a környező európai országokba. A kárpátaljai romák elsőszámú célországa Magyarország.
Iskolai hátránnyal érkeztek
A Romaversitas Alapítvány tavaly július és szeptember között készített kutatást a Magyarországra menekült romák között – Budapesten, Pest megyei településeken, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, Debrecenben, Fonyódon, Békésben és Győrben zajlott a kérdőíves felmérés, valamint több mint 160 interjú is készült.
A megkérdezettekkel érkezett gyermekek legtöbbje iskoláskorú, tehát az 1–4. elemi osztályokat vagy az 5–9. általános iskolai szintet végezte Kárpátalján a háború előtt. A 16 évesnél idősebb gyermekek az ideérkező családokban jelentősen kevesebben voltak, de közöttük elenyésző volt azoknak a száma, akik a középfokú tanulmányokat, tehát a 10. osztályt megkezdték volna. A kárpátaljai roma gyermekek eleve meglévő iskolai hátránnyal érkeznek.
Akik a 16. életévüket betöltötték, jellemzően már az ukrán oktatási rendszerben lemorzsolódtak, és mivel nálunk 16 év a tankötelezettségi korhatár, ők már itt sem kerülnek be a rendszerbe.
A kárpátaljai roma menekült családokra a társadalom hajlamos gazdasági bevándorlókként tekinteni, akik azért jöttek, hogy a jóléti szolgáltatásainkat igénybe vegyék. Pest megyében és Budapesten több figyelem irányul ezekre a családokra, vidéken viszont mindenféle szolgáltatás közül nekik jut a legrosszabb.
„Akik a háború első pár hónapjában érkeztek, azoknak jobb helyzete van, de akik ősztől érkeznek, rájuk már nem irányul össztársadalmi figyelem. Vakfolt, hogy hova kerülnek azok, akik most érkeznek a Keleti vagy a Nyugati pályaudvarra” – hangsúlyozza Fedorkó Boglárka, a Romaversitas Alapítvány ügyvezető igazgatója.
Élet a szállókon
A fővárosban a legtöbb menekült roma család tömegszállásokon lakik. A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) a IX. és a X. kerületben működtet menekültszállókat, az egyik száz, a másik hatvan férőhelyes. Tavaly március végére, április elejére, aki tudott, az továbbment albérletekbe vagy Nyugat-Európába. Akik maradtak, azok a kárpátaljai magyar ajkú cigány családok. Szeptembertől mind a két szállásukról minden óvoda és iskolaköteles gyereket elhelyeztek intézményekben. Tatár Babett, a BMSZKI módszertani munkatársa arról beszélt, hogy szállón heti három alkalommal tanoda jellegű programot biztosítanak, mivel ezeknek a gyerekeknek elképesztően nagy a lemaradásuk a hazai oktatási rendszerben elvárt tudásszinthez és készségekhez képest.
Másrészt a gyerekek nemcsak lemaradással, de traumákkal is küzdenek. Akár órákon keresztül álltak a határon a hidegben, nem mertek kiállni a sorból, mert nem tudták, hogy akkor mi fog történni velük, visszaengedik-e őket a sorba. Nem volt náluk elegendő élelmiszer, meleg ruha. A családok egy része otthon maradt, akikkel napi szintű kapcsolatban vannak. Figyelik a híreket, és nem jó híreket kapnak.
„Úgy jöttek el otthonról, hogy mindenki azt gondolta – az ukrán ellátórendszer is –, hogy ez valami villámháború lesz” – összegez.
A férfiak régóta itt dolgoznak
„A kárpátaljai roma menekültek nem igazi menekültek – találkozunk a mindennapi ügyintézés során ezzel a megközelítéssel” – folytatja Székely András, aki szociális munkásként az egyik budapesti szállón dolgozik, és a Terre des hommes Vészhelyzeti Programjának csoportvezetője. A szállóikon élők közt vannak, akik szegregátumból, mások nagyvárosból vagy zsákfaluból érkeztek, minden család, minden sors más és más.
„Van, aki megtartó családból érkezett, ahol mindkét szülő igyekezett mindent megadni a gyermekeknek. De van olyan lakónk is, aki a háborúnak köszönhetően tudott kilépni egy bántalmazó kapcsolatból. A férfi nem hagyhatta el az országot, a nő viszont el tudott jönni – mesél példákat. – Nálunk mindenki szeretne hazamenni, nem Magyarországon tervezik az életüket. Arra várnak, hogy a háborúnak vége legyen” – hangsúlyozza.
Fontos kiemelni, hogy a kárpátaljai roma férfiak jó része már a háború előtt is itt dolgozott, sok olyan család van, akik nem, vagy alig éltek együtt korábban, mert a férfiak csak 3-4 hetente jártak haza. „Ezek a családok otthon megélték a kirekesztést azért, mert magyarok, és nem ukránok.
Aztán átjöttek a határon, ahol már nem magyarok, hanem cigányok, miközben a férfi családtagok már évek óta Magyarországon dolgoznak.
Itt pedig gyakran azt kapták, hogy ők ukránok, és mit keresnek itt” – fogalmaz Tatár Babett.
Továbbmenni, maradni, visszamenni?
Egy év után sokan lemondtak arról, hogy hazamenjenek. De tartós és folyamatos bizonytalanságban élnek: menni, maradni, visszamenni?
A fővárosi szállókon élők – akiknél az apa már a háború előtt hazánkban dolgozott –most azzal szembesülnek, hogy a korábban a budapesti építkezéseken megkeresett pénz jóval többet ért Kárpátalján. Ebből már itt nem lehet úgy eltartani egy családot, mint otthon. Akinek van szaktudása, és jobban keresett, voltak szakmai kapcsolatai, rendszeresen kifizették, az jó életszínvonalat tudott teremteni a családjának.
„Van nálunk olyan család, ahol négy gyermek van, és Kárpátalján mindegyiküknek volt külön szobája. Most pedig egy szobában lakik az egész család. Nagyon egyértelműen látják, hogy olyan egzisztenciát, mint amit otthon tudtak teremteni, nem fognak tudni felépíteni Budapesten. Az albérletpiac számukra elérhetetlen: egy négygyerekes roma családnak senki nem ad ki Budapesten lakást” – magyarázza Székely András.
A vidéken élő menekülteknél ehhez képest vegyesebb a kép. Fedorkó Boglárka arról beszél, mivel Magyarországon szükség van a képzetlen munkaerőre, ha a menekült roma nők találnak munkát, látják, hogy tudnak függetlenedni, megtapasztalják a sikerélményt. Mások lesznek a női szerepek, mint Kárpátalján. Vannak sikeres családegyesítések, és egyre többen szeretnének itt maradni, azt látják, hogy sokkal jobb életük van, mint amilyen Kárpátalján volt, vagy ami valószínűleg az elkövetkező tíz évben várható.
„Mert ennek a háborúnak nem most lesz vége, és a helyreállítás sem tíz perc alatt fog megtörténni” – mondja az alapítvány vezetője.
Kapnak-e osztályzatot a menekült diákok?
Ukrajnában a romák között az iskolába járás nem olyan módon felfogott kötelezettség, mint nálunk. Az a tudat, hogy nekik mindenáron iskolába kell menni, a családoknak is új helyzet. A lemaradás miatt előfordul, hogy egy 13-14 éves kárpátaljai gyereknek nálunk első osztályba kellene járnia. „A gyerekek nagy része nincs azon a tudásszinten, amivel az életkorának megfelelő osztályba beiskolázható lenne. Nem tud magyarul írni, olvasni, még ha remekül beszél is” – mondja a BMSZKI munkatársa. Kiemeli, ezeknek a gyerekeknek kellene megérteniük olyan kifejezéseket, hogy „patyolattiszta” vagy „házsártos”, amiket sokszor egy magyar gyerek sem ért.
Mint mondja, a IX. kerületben jól sikerült a beiskoláztatás, szociális munkások kísérték a családokat reggelente az iskolába, mivel a nagyvárosi tömegközlekedés, az átszállások sokaknak nem jelentenek könnyű feladatot. A X. kerületben mindez nehezebben ment, de már mindennap járnak a gyerekek iskolába. Tanára és iskolája válogatja, osztályozzák-e őket. Van, akit nem osztályoznak jegyekkel az általános sztenderd szerint, hanem a saját képességei alapján.
„Nem tudok olyanról, hogy besétál két roma menekült szülő egy iskolába, és tárt karokkal várják őket. De a fizikai bántalmazástól kezdve odáig, hogy közösen mennek az állatkertbe, és az itteni gyerekek elmagyarázzák az állatok nevét a roma gyerekeknek, nagyon széles a spektrum” – meséli a Romaversitas Alapítvány elnöke a vidéki helyzetről. Hozzátette, vannak olyan családok, ahol szerhasználók a szülők, máshol komoly mentális problémákkal küzdenek, de a családok többsége motivált abban, hogy a gyerekének jobb élete legyen, mint neki.
A kiközösítés hatványozottan éri a roma származású menekült tanulókat, viszont más a helyzet az ukrán nemzetiségű nem roma gyerekeknél. Náluk az iskolában a közös nyelv hiánya jelenti a legnagyobb problémát.
„A magyar gyerek nem beszél ukránul, az ukrán gyerek nem beszél magyarul, az angolt – ami közvetítő nyelv lehetne – pedig egyik se beszéli igazán” – foglalja össze dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes. Hozzáteszi, a pedagógusoknak is nehéz helyzet, ha négy-öt-hat ukrán gyerek bekerül egy osztályba. Külön ukrán osztályt indítani pedig nem célravezető, mert izolálná a gyerekeket.
Sokakat nem lát a rendszer
Az uniós statisztika szerint Magyarországon kicsit több mint 33 ezer ukrán menekültet vettek nyilvántartásba, de nincs számadat arra vonatkozóan, hogy mennyi iskoláskorú menekült gyermek él nálunk.
Eközben az ukrán-magyar kettős állampolgárok nem számítanak menekültnek, róluk sem lehet tudni, hányan vannak, hányan jelennek meg az iskolarendszerben. A másik ilyen csoport a kísérő nélkül érkezett kiskorúaké. „Fel kellene deríteni, kik azok, akiket nem látunk. Ehhez az államra van szükség, ez központi feladat” – hangsúlyozza az ombudsmanhelyettes.
A legveszélyeztetettebb helyzetben azok a gyerekek vannak, akiket nem lát a rendszer. Szabolcsban például sokszor a már létező cigánytelepekre kerültek ezek a családok, ahol az írástudatlan roma lányoknak, nőknek valós fenyegetettség az emberkereskedelem, míg Borsodban leginkább egyházi szervezetek menekültszállásain élnek.
A kerekasztal résztvevői abban egyetértenek, hogy az önkormányzatoknak és az iskoláknak állami segítséget kellene nyújtani, többek közt fejlesztőpedagógusokra, pszichológusoka lenne szükség. „Ha egy gyerek pozitív élménnyel tud eljönni délután az iskolából, annak van egy nagyon erős megtartó ereje” – teszi hozzá Székely András.
Források:
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt” – A Dorkász a Magyarországon maradó ukrajnai menekülteknek segít
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
