Amikor a málna süteménnyé, a fájdalom szeretetté alakul

A történet főszereplője, a málna nem boltban vásárolt, hanem saját termesztésű volt: nagy szemű, édes, vegyszermentes, szemet gyönyörködtető csemege. Mária úgy érezte, ebből adnia kell. Eszébe jutott a barátnője, akit igencsak megpróbált az élet tragédiákkal, betegséggel. Talán egy kis falatozás nem feledteti a fájdalmakat, de jele lehet az együttérzésnek. Mária kiválogatta a gyümölcs legjavát, óvatosan egy dobozba tette, és meglepte vele a barátnőjét.

A hölgy nézegette a szemrevaló, kóstolásra csábító ajándékot, de alig mert hozzányúlni. Egy-két szemet csippentett belőle, és hamarjában meg is fogant a terv a gondolatában, hogy ezt a finomságot továbbajándékozza. Másnap készült Budapestre, sugárkezelésre. Kicsit összeszorult a gyomra, a szíve is, hogy megint mennie kell, de felidézte a nővérek kedvességét. Mindig tekintettel voltak arra, hogy sok-sok kilométert utazik a gyógyulásáért, és hamarabb behívták. Csekélységekkel igyekezett meghálálni ezt a figyelmességet. Fogta a tálat, és a kórházba érve átadta az asszisztensnek.

A nővér is nézegette, és csak a szemével ízlelte. Látszott, hogy házi málna, szinte kicsattan az egészségtől. Egy szemet sem vett belőle. Megköszönte a beteg ajándékát, és félretette a dobozt. A nagymamájára gondolt, aki betegen fekszik odahaza. Napról napra gyengül, csökken az étvágya, fogyatkozik benne az élet. Elhatározta, hogy amint hazaér, odaadja, hátha jólesik neki ez a könnyű étel.

Nem tévedett, a nagymamája szívesen elfogyasztotta az uzsonnát. Kicsit erőre kapott, a kedve is a régi lett. Érdeklődött, hogy kitől kapta az unokája ezt a csodaszép gyümölcsöt. Ő pedig elmesélte, hogy egy daganatos betegétől, aki hosszú kilométereken át utaztatta. A néni egészen meghatódott, és szerette volna valahogyan megköszönni. Megkérdezte, mikor lesz a következő sugárkezelés, és amikor közeledett a napja, felkelt az ágyból, és csokoládés piskótát sütött. Szeletelt belőle a kis műanyag dobozba, és az unokája lelkére kötötte, hogy adja át jólelkű betegének.

A nővér magával vitte a kórházba, és nagyon várta, hogy felbukkanjon a címzett. Amikor megjelent a kórteremben, elmondta neki, milyen szívesen megette az ágyban fekvő mamája a málnát, és szeretné meghálálni. Így folytatta a sütemény a visszafelé vezető utat.

El is érkezett az utolsó állomáshoz. Máriának vitte el a barátnője a jól ismert műanyag dobozt. Ezúttal málna helyett a csokoládés piskóta várakozott benne. Eddig tartott a kalandos, hosszú utazás története. Hogy mi lett a piskótával, arról nincsenek információim. Biztos vagyok abban, hogy Mária beteg barátnőjével együtt fogyasztotta el, és talán jutott belőle a családnak is. A málna így került vissza a startvonalra, madárlátta süteménnyé varázsolódva. Magával hozta a várakozás, az úton levés, az átvirrasztott éjszakák, rosszullétek, gyengeségek emlékét, de vele együtt a hálának, felülemelkedésnek, a gyógyulás reményének és a szeretetnek az ízét is.