„Vannak olyan területek az arcon, amikhez egyszerűen nem nyúlok hozzá” – A szépítő beavatkozásokkal óvatosságra int az esztétikai orvos

– Mit jelent az esztétikai orvos, és ahhoz képest a plasztikai sebésznek mi a szakterülete?
– A leglényegesebb különbség talán az, hogy egy esztétikai orvos nem vág. Nem végzünk arcliftinget, legalábbis nem vágással, és a test egyéb részeit sem operáljuk. A plasztikai sebészet invazív (a testbe hatoló), az esztétikai orvoslás pedig egy minimál invazív beavatkozási kategória. Magyarországon még nincs specifikális esztétikai orvosképzés, de sokat dolgozunk a kollégáimmal azért, hogy erre legyen egy külön képzési rendszer. Az esztétikai orvoslás egyik központja Londonban van, a másik Oroszországban.

Új trend például az archarmonizáció, amely voltaképpen arcszobrászat. Látnunk kell az arcot mint egy műremeket, de finoman javítgatnunk is kell, harmonikusan egységessé tenni, amihez azonban elengedhetetlen az orvosi szemlélet, anatómiai tudás, a veszélyzónák és a szövődmények felismerése és azonnali kezelése. Az életkor előrehaladtával nagyon sok strukturális változás jelenik meg az arcunkon. Fontosnak tartom, hogy egy 40 pluszos hölgy ne akarjon 20 évesnek látszani, de kiábrándító az arctrendeknek az a vonala is, ahol egyenarcúakká válunk. Még mindig hódít a Kardashian lányok által képviselt kockaarc divatja, ami kifejezetten maszkulin jegyeket mutató, amazontípusú arc.

Az esztétikai orvosok nem tudják átszabni az arcot, de hialuronsavval bizonyos korlátok között át tudják formálni. 

Én mindig arra ösztönzöm a pácienseimet, hogy ne akarjunk ilyen szélsőséges irányokba elmenni, próbáljuk meg az adott arc karakterének megfelelő, harmonikus, szép képet erősíteni.

– Az ön szakmai életének egyik sarkalatos pontja az edukáció, a felvilágosítás. Markánsan képviseli azt, hogy a túlzó szépészeti beavatkozások nemcsak szövődménnyel járnak, de a személyiséggel sem egyeztethetők össze.
– Az edukáció nekem és szerencsére jó pár kollégámnak is szívügye, ezért fogtunk össze. Valóban úgy érezzük, hogy – különösen a közösségi médiában – olyan emberi ideálképek jelennek meg, amelyek nem a valóságot tükrözik, mégis az átlagember úgy érzi, neki is azzal a képpel kell azonosulnia ahhoz, hogy sikeres és szerethető legyen. Ez veszélyes, mert a fiatalok fejében sokszor összekeverednek ezek a dolgok az elismeréssel. Van a háttérben egy kis önértékelési zavar is, nem szeretik saját magukat, nem biztos, hogy a családtól megkapják azt a szeretetet, amire szükségük lenne, és azt gondolják, hogy ha majd ők is úgy néznek ki, akkor népszerűek, szerethetők lesznek. Az edukációs programunknak ezért fontos pillére, hogy pszichológusok beszélgetnek a jelenlévőkkel, mert ezeket a háttérben rejlő indítékokat érdemes felfejteni. Vannak fotósok is az edukációs teamben, hiszen nagyon sokszor manipulált képeket láthatunk a médiában.

Kép

Kép: Unsplash / Joey Lee

Én azt képviselem, hogy az esztétikának csak ott lenne szabad szemponttá válnia egy fiatal páciens életében, amikor például csak egy kicsit dúsabb ajkakat szeretne. Mondjuk, erről is azt gondolom, hogy 18 évesen ne végezzünk ajaktöltéseket. Csak abban az esetben teszek kivételt, ha valakinek olyan a fogazata vagy annyira aszimmetrikus az ajka, hogy ez nagyon zavarja, és ezt egy picit szeretné korrigáltatni.

Az esztétikai beavatkozásokat leghamarabb a 30 pluszos korosztálynál szabad elkezdeni, de még ott is csak finoman, a kozmetikai kezeléseket kiegészítve.

Nem kellene huszonévesen arcot felvarratni, szélsőséges plasztikai beavatkozások felé menni, de sok hialuronsavat sem az arcunkba fecskendeztetni. Huszonéves korban még csak bőrminőség-javítást szabad végezni, lézeres beavatkozásokkal egy picit egyenletesebbé tenni a bőrfelszínt. Nyilván 30–35 évesen már teljesen mások az okok, 40 fölött meg már maradandó hatásúak a hormonális változások is. Ott már elképzelhető drasztikusabb esztétikai beavatkozás, mondjuk egy PDO-szálazás vagy több hialuronsav, mert az arc zsírtömege változik. Sajnos a fiatalok gyakran ki akarják váltani a kozmetikai kezeléseket esztétikai beavatkozásokkal. Úgy gondolkodnak, hogy minél hamarabb botoxoltatom a homlokomat – pedig nincs is még ráncom –, annál később fogok ráncosodni. De ez nem így működik.

Beavatkozni a szervezetünkbe, az izmok működésébe úgy, hogy ez nem indokolt, hosszú távon kóros elváltozást okozhat.

– Sokan úgy gondolják, ha kozmetikushoz vagy a kozmetikai ipar egyéb szereplőihez fordulnak, akkor olcsóbban jutnak hozzá bizonyos kezelésekhez...
– Nagyon súlyos probléma, amivel mindenképpen foglalkozni kell, hogy itthon kozmetikusok, sminktetoválók köreiből képeznek ki esztétikai specialistákat. Áttanulmányoztam a kozmetikai könyveket, elvégeztem a kozmetikusképzést is, hogy megértsem a struktúráját – nem összehasonlítható az a tudásanyag a hat év orvosi egyetemmel, amelyből két év anatómia, sok ezer oldal szakmai anyag, rengeteg gyakorlat, a bőrgyógyászati képzés hat év alatt szintén jóval átfogóbb és mélyebb tudást ad. Ráadásul orvosi diploma hiányában senkinek sincs injektálási joga az intravénás injekció beadására, a kozmetikusnak ilyen kompetenciája nincsen. Feltétlenül ki kell emelnem a szövődménykezelést.

Kép

Kép: Dr. Hegedűs Beáta / Facebook

Hetente több olyan eset történik, amikor nem ismeri fel a kozmetikus a szövődményeket, amiket okozott.

Hangsúlyozom, orvosi beavatkozás is tud okozni szövődményt, de felismerem, és el tudom látni lokálisan a kisebb szövődményeket. A nagyon súlyos szövődményekkel még az orvosok sem tudnak mit kezdeni, de legalább tudják, hogy hová irányítsák azonnal a klienst. Elsősorban vaszkuláris komplikációkról van itt szó, például beleinjektálhatunk érbe hialuronsavat, ami elzárja az adott eret, vagy túl nagy mennyiségű hialuronsav kerül a szövetek közé, fölszívja magát, vízzel beépül, a szöveti integrációban pedig összenyomhatja, komprimálhatja a kisebb ereket, és ezzel vérellátási zavart tud okozni. Egy rosszul vagy rossz helyre beadott injekció gátolhatja az adott szövet vérellátását, rossz esetben szövetelhaláshoz vezethet. Az ún. mérges ránc töltésénél, tehát a szemöldök közötti ráncnál, és a most nagyon trendi hilauronsavval történő orrformázásnál akár vakságot is lehet okozni, de akár stroke jeleit is előidézheti egy-egy ilyen töltés. Vannak olyan területek az arcon, amikhez egyszerűen nem nyúlok hozzá.

Tisztelni kell annyira a pácienst, aki ránk bízza az arcát, hogy tudjuk, hol vannak a határok.

Ki kell dolgozunk, hogy ki milyen szaktudással, milyen úton, milyen protokollal kezelheti az adott test-területeket.

– Egyre több férfi is megjelenik szépészeti beavatkozásokon; mi az, ami az ő esetükben érdekes? Óvatosabbak-e vagy sem, mint a nők?
– Két csoportot különítenék el: az egyikbe tartoznak azok, aki ezzel még nem foglalkoznak, nem kapta még el őket ez a trend. A másik csoport fölvállalja, hogy ő ilyen kezeléseket végeztet magán. A rendelésen megjelenő páciensek 30 százaléka ma már férfi. Ők finomabb beavatkozásokat kérnek, általában egy-egy ránc lokális kezelését. A férfiak jobban elfogadják az orvosi véleményt, akár még le is beszélhetők a kezelésről. A nők kevésbé.

A nők, ha valamit eldöntöttek, akkor azonnal és nagy mennyiségben akarják, a férfiak óvatosabbak.

Meg kell említenem, hogy sok a férfiak között az, aki nem önszántából jön el hozzám, hanem a párja, ismerőse, barátja beszéli rá, pedig ő maga igazából még nem fogalmazta meg, hogy őt ez a ránc zavarja-e. Addig, amíg ez nem az ő saját problémája, hanem a feleségé vagy a párjáé, addig nem szoktam kezelni. Akár férfi, akár nő a kliens, a legfontosabb az első lépés, amikor megkérdezem, mi az, ami őt zavarja. Nyilván ezer dolgot el tudnék rajta végezni, ha nagyon szeretnék, de nagyon fontos számomra az, hogy ő mit határoz meg, mit szeretne változtatni, mi zavarja, és mit szeretne vele elérni. Ha ezt tisztáztuk, akkor tudjuk közelíteni az álláspontjainkat és kialakítani egy lépcsőzetes kezelési tervet.