Babakutatások: Nem „üres lapként” jövünk a világra, hanem örökölt tanulási irányultsággal

– A babakutatások érdekessége abban rejlik, hogy a csecsemőknél meg tudjuk vizsgálni azt a pillanatot, amikor még kevés lehetőség adatott a tanulásra, tehát a tudásnak, amivel egy baba rendelkezik, öröklött képességnek kell lennie. A babakutatás egy olyan terület, ahol több tudományág ér össze: a fejlődéspszichológia, amely azt kutatja, hogy miként gondolkodunk, hogyan ismerjük meg a világot; a kognitív idegtudomány, amely azzal foglalkozik, hogy az agy miként dolgozza fel az információkat; illetve a filozófia, amely azt a kérdést feszegeti már évezredek óta, hogy mi határozza meg az emberi természetet: az öröklés vagy a környezet.

– Igaz, hogy Budapest a babakutatás szempontjából az elmúlt évtizedben fontos szerepet töltött be?
– Igen, ez a különleges helyzet elsősorban annak köszönhető, hogy a kognitív pszichológia területén erős szellemi bázis alakult ki az 1980-90-es években, Pléh Csaba pszichológusnak köszönhetően. Az ő nagyhatású szemináriumai nyomán erősödött meg a budapesti kognitív iskola, az ő munkatársai tudására épültek a babalaborok. Később ezek a tanítványok, munkatársak nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi babakutatás meghatározó alakjai lettek. Az első babalabor az MTA keretein belül alakult, ezt követte a CEU világszínvonalú babalaborja Gergely György és Csibra Gergely vezetésével, amellyel nagyjából egyidőben alakult meg az ELTE Babalabor Király Ildikó vezetésével, ahol jelenleg én is dolgozom. Sok szeretettel várjuk az érdeklődő családokat, mert nincs mindig elég résztvevőnk. A lezárások alatt a labor egyelőre nem üzemel, de regisztrálni mindenképp érdemes a honlapunkon már most, és online kutatásaink is vannak.

– Milyen kutatások zajlanak az ELTE Babalaborjában?

– Társas kognitív kutatásokat végzünk: arra keressük a választ, hogy melyek azok a társas képességek és elvárások, amelyekkel a babák világra jönnek.

A társas világ – éppen úgy, mint a nyelv – szabályokból áll. A gyerekek nagyon jól fel vannak készülve arra, hogy szabályokat kitaláljanak és megtanuljanak, így azt várják el, hogy a világban szabályszerűségek uralkodjanak. A kutatócsoport egyik része azzal foglalkozik, hogy milyen csoporthoz tartozó jelekre figyelnek a gyerekek. A baba meg tudja szűrni az információt aszerint, hogy az a saját csoportjából – pl. azonos nyelv, bőrszín – érkezik-e, vagy más csoportból: a saját csoportot utánozzák, a külső csoportot pedig nem. Megfigyelhető egyébként, hogy a babák szerint a nyelv fontosabb indikátora a csoporthoz tartozásnak, mint a bőrszín.

Az utánzás nagyon érdekes kérdés, az embergyerek az, aki – látszólag – értelmetlen dolgot is képes utánozni, amire például az „utánozó majom” nem képes. A csimpánz csak a jutalom reményében végez feladatokat, ha nincs banán, nincs produkció sem.

A gyerekek képesek felfüggeszteni a cél–okság racionális programját, és ha az általuk megbízhatónak ítélt – saját csoporthoz tartozó – személy mutat be valamit, akkor értelmetlen dolgokat is megtanulnak. Ez a képesség nagyon fontos lépés lehetett az evolúció folyamán, mert lehet, hogy az egyéneket a felnövésük során – az eszközhasználat és eszközkészítés mellett – idővel a nyelvtanuláshoz, beszédhez is hozzásegítette.

A másik nagy területünk a tudatelméleti kutatások: miképp kezdik el a gyerekek megérteni, hogy más emberek eltérő tudással és tudattal rendelkeznek, mint ők maguk? A budapesti kognitív iskola, például Kovács Ágnes Melinda (CEU) kutatásai szerint ez a képesség már hét hónapos korban megjelenik. Ez az eredmény áttörés volt, ugyanis korábban úgy gondoltuk, hogy ez a képesség csak négyéves korban jelenik meg. Saját kutatásomban azt is sikerült megmutatni, hogy nemcsak észlelést, de valódi, nyelvszerű gondolatokat is tudnak a másiknak tulajdonítani a babák. Egy bábszínházi előadás közben egy félreértést hoztunk létre, amely során egy speciális műszerrel, egy EEG-vel – ami teljesen ártalmatlan és biztonságos – a babák agya által termelt rendkívül gyenge elektromos jeleket mértük. A kísérleti eredmények azt mutatták, hogy a 14 hónapos babáknál olyan agytevékenység jelenik meg, amely arra utal, mintha a jelenlétükben lévő másik személy szempontjából is feldolgozták volna a beszédet: észrevették a félreértést, pedig a saját szempontjukból minden stimmelt.

Ami azt jelenti, hogy egy 14 hónapos baba tudja, ha mi éppen félreértünk egy szót. Tehát képes egy másik ember gondolataiba belehelyezkedni.

– A babák még nem tudnak beszélni, hogyan lehet mégis megtudni, mire gondolnak? Milyen eszközöket használnak a kutatások során?
– Többféle módszer áll a rendelkezésünkre, figyelhetjük a baba viselkedését vagy agytevékenységét, például azt, hogy mennyi ideig néz egy tárgyat vagy egy személyt, szemmozgást követő rendszer segítségével. Ha csökken az érdeklődése, egy inger megszokott vagy nem fontos számára, akkor azt nem nézi sokáig, ha viszont lát benne valami szokatlant, akkor újra megnézi. Cumizási mértéket is lehet figyelni: ha érdekli, akkor ennek felmegy a frekvenciája, ha unalmas, akkor lemegy. Figyelhetjük a viselkedéses reakcióit, hogyan reagál egy játékos, de strukturált kísérleti helyzetben, milyen játékot választ, meddig keres egy dobozban, stb. Használunk még EEG-t is, amelyet kifejezetten a babák számára fejlesztettek ki: egy sapka segítségével érzékeli a baba agya által kibocsátott rendkívül gyenge elektromos jeleket, miközben egy bábelőadást vagy videóra felvett jeleneteket néz. Így az agyi aktivitás alapján tudunk következtetni arra, hogy milyen mentális folyamatok mehetnek végbe bennük. Tehát gondolatot nem tudunk olvasni, csak irányítottan találgatni.

– Hogyan alakították át a tudományos eredmények a vélekedésünket a gyermekekről? Mi az, amivel a babák többet tudnak, mint gondolnánk?
– Az elmúlt hetven év nagyban átalakította a képet, hogyan gondolkodunk a babákról. Az 1950-es években erősödött meg az a nézet, hogy a babáknak nemcsak fizikai szükségleteik vannak, hanem érzelmi igényeik is (Harry Harlow kísérleteivel indult a kötődéskutatás). Ugyanebben az időszakban Noam Chomsky amerikai nyelvész munkája rávilágított, hogy intellektuálisan fejlettebben jövünk a világra, mint gondoltuk volna, öröklött nyelvi képességekkel rendelkezünk, a nyelv struktúrájáról már van bennünk egy előfeltevés. Ezzel indult útjára a kognitív tudomány.

Gergely György és Csibra Gergely kutatásai, a természetes pedagógia elmélete pedig azt a felismerést hozta, hogy nemcsak a nyelv, hanem a társas viszonyok terén, a társas tanulási képességeink közt is vannak örökletesek: azaz elvárjuk, hogy bizonyos megbízható felnőttek fontos szabályszerűségeket tanítsanak nekünk.

Meglepő továbbá, hogy a babák milyen elvárásokkal érkeznek a dominancia-viszonyokat, az adást-kapást vagy a fair elosztást illetően. Nem mondhatunk vagy csinálhatunk a babák előtt bármit, mert egy három hónapos csecsemő ismeri a segítés és akadályozás viszonyrendszerét, így például azt is érzékeli, ha az édesanyját akadályozzák (pl. bántják). Egy egészen friss kutatásunk alapján pedig úgy tűnik, hogy az újszülöttek már azt is tudják, hogy a nyelv információátadásra szolgál.

– Tehát nem nulláról kezdjük el a tudásunkat felépíteni, hanem léteznek örökölt alapinformációk a világról?
– Igen. Például a nyelv annyira összetett programozási szempontból, hogyha ezt a nulláról kellene magunkban felépítenünk, akkor százéves korunkra sem tudnánk megtanulni beszélni. Ehhez képest ez hároméves korunkra elég jól sikerül.

Ez azt jelent, hogy létezik egy előrehuzalozott beépített rendszer bennünk, amely tudja, hogy mit várjon, milyen típusú ingereket fogadjon, és azokat hogyan rendezze el.

Így a nyelvi struktúrát gyorsabban fel lehet építeni, mert elvárások vannak arra, hogy milyen is lesz az emberi nyelv. Nem finom részletekre kiterjedően, mert bármilyen nyelven meg tud tanulni egy gyerek, hanem a struktúra tekintetében: hogy a nyelv információátadásra irányul és hogy meghatározott szabályszerűségek vannak benne. A társas világra egy másik alapinformációs csomaggal felszerelkezve érkezünk.

– A kognitív pszichológia eredményei vajon hatással lesznek a gyermeknevelésre, a pedagógiára?
– Nehéz ezt megmondani. Tény, hogy a babák érzelmi igényeinek a felismerése magával hozta a kötődő nevelés térnyerését. Lehet, hogy a jövőben intellektuálisabb vagy szociálisabb lesz a nevelés, vagy jobban hagyják őket a saját szintjükön érvényesülni. Lehet, hogy olyan nevelési irányzatok fognak megerősödni, ahol nem a fejlesztés fontos, hanem a fejlődés engedése, egyfajta önirányított fejlesztés, mint például a Pikler-módszer modern változatainál.

– Miért olyan fontos megfigyelni, hogy csecsemőként hogyan ismerjük meg a világot?

– A babakutatás túlmutat a babákon, általa nemcsak a babákról szerzünk tudást, hanem az emberré válás folyamatáról is. Arra segítenek választ adni, hogy mi az, ami velünk születik, s mi az, amit a környezettől tanulunk.

Ezen a kérdésen alapul a pszichológia két nagy iskolája is, a behaviorizmus és a kognitív pszichológia. Ez a filozófia nagy kérdése is, Arisztotelész és Platón vitája. Ugyanakkor ez nemcsak egy elvont filozófiai kérdés, mert ez érdekli a szülőket is: mennyire hat az én nevelésem a gyermekem életére, s mi az, amit már készen hozott? Szülőként miért felelünk és miért nem? Ez egy olyan fontos kérdés, ami mindenkit érdekel.