„Koronavírusos betegeket ápolok” – Egy magyar ápolónő németországi tapasztalatai

– Immár harmadik hónapja ápolsz Németországban pozitív koronavírusos betegeket. Hogyan élted meg a járványhelyzetet?
– A mostani járványhelyzet itteni tapasztalatom szerint semmivel nem alakult rosszabbul, mint egy hagyományos influenzafertőzéses időszak. Picit felnagyították ezt a dolgot, és ez nemcsak az én meglátásom, hanem a kollégáim véleménye is. Az elején még mi is féltünk kicsit, amíg nem tudtuk, hogy mivel állunk szemben. Volt olyan is, aki annyira félt, hogy inkább beteget jelentett. Én csak tettem, amit egyébként is mindennap teszek, a különbség csak a munkaruhámban volt.

– Mik az eddigi tapasztalataid a COVID-19 vírustól megbetegedett emberek állapotáról?
– A vírus itt van, talán marad is még. Én nem láttam annyira veszélyesnek, mint sokan mások, igaz, sosem voltam az a pánikolós típus. 17 évet dolgoztam különböző intenzív osztályokon, ott nem megengedhető a pánikba esés. Sajnos a vírus kapcsán azt tapasztaltam, hogy az embereket nagy félelemben tartották.

Semmivel nem láttuk veszélyesebbnek, mint a legutóbbi influenzajárványt, mégis pokoli hírverés volt körülötte.

Csak olyan betegeket láttam meghalni, akik valószínűleg egy erősebb meghűléstől is meghaltak volna. A nálunk elhunyt betegek 100 százalékának volt egy vagy több alapbetegsége is. Csak idős betegeket veszítettünk el, legtöbbjük 75–98 év közötti volt, vagyis ugyanaz a forgatókönyv érvényesült nálunk, mint influenzajárványok esetén.

– Milyen az egészségi állapotod? Rád veszélyes lehet ez a vírus?
– Mindenkire veszélyes lehet, mégsem tartottam tőle extrém módon. 33 éve vagyok I-es típusú inzulinos cukorbeteg, egyéb társbetegségem nincs. Nyilván nem olyan az immunrendszerem, mint a hasonló korú egészséges embereknek, ugyanakkor elmondhatom magamról, hogy nem vagyok beteges. Évekig rendszeresen sportoltam, mostanában a munkám miatt csak az otthoni tornázás fér bele. Vitaminokat szedek, és próbálok egészséges életmódot folytatni.

– Milyenek a munkakörülményeid?
– 2016 óta dolgozom Németországban. Itt is van felszereltségben különbség kórház és kórház között, de összegészében jobbak a körülmények, mint amilyenek között otthon dolgoztam. Megfelelő mennyiségű védőruha, maszk, kesztyű rendelkezésünkre áll.

– Hogy érzed, ahhoz, hogy biztonságban legyél, szükség lenne magasabb szintű óvintézkedésre?
– Ahol én dolgoztam a COVID-19 krízis alatt, nem hoztak túl extrém biztonsági óvintézkedéseket. A legfontosabb dolgokat megtettük: kézmosás, fertőtlenítés, védőruhák használata, stb.

Egy-két kollégát leszámítva szerintem itt mindenki biztonságban érezte magát.

– Hogyan viselkednek a betegek, akik hozzád kerülnek pozitív eredménnyel?
– A betegeim többsége nyugodtan viselte, hogy a tesztjük pozitív lett. Egy idős hölgy fakadt csak sírva, mert azt hitte, hogy akkor most ő biztosan meg fog halni. Szerencsére nem így történt, meggyógyult és haza mehetett. Nem láttam az embereken extrém kétségbeesést, de azért szorongtak. Mindenki tette, amire kértük, elkövettek mindent a gyógyulásukért. Nagyon fegyelmezettek voltak, de ez a németekre amúgy is jellemző. Szerintem elég hatékonyak voltunk, a legtöbben gyógyultan távoztak tőlünk.

– Hogyan látjátok el a betegeket?
– A legnagyobb krízis idején három kórházi osztályra helyeztük el a betegeket. Beérkezésük után először a sürgősségi osztályra kerültek, ott megtörtént a teszt levétele, laborok, mellkasröntgen vagy CT. Két osztály állt rendelkezésre a feltételezett fertőzöttek számára, de itt csak a teszteredmény megérkezéséig maradtak. Egyetlen beteg lehetett csak egy szobában, mert két feltételezett beteget nyilván nem lehet közös szobában elhelyezni.

Ha a teszt eredménye pozitív lett, akkor a beteg átkerült arra az osztályra, ahol én jelenleg is dolgozom. Ide csak a pozitívak kerülnek.

Két pozitív beteg lehet maximum egy szobában. Ha a többszöri tesztelések során valaki negatív eredményt produkált, akkor őt mint gyógyultat azonnal elhelyeztük egy negatív osztályra, esetleg haza küldtük, ha nem igényelt további kórházi kezelést. A megérkezésük pillanatától beöltözve látjuk el őket. A vitálparamétereiket sűrűbben ellenőrizzük, fokozottan figyeljük a testhőmérsékletüket és a vérük oxigénszintjét.

– Milyen teszteket használnak nálatok? Mennyire tartod megbízhatónak a tesztelési folyamatot?
– A teszteknek nem vagyok szakértője, ami biztos: ezek nem gyorstesztek, nem vénás vérből mutatják ki a vírus jelenlétét a szervezetben. Alsó légúti váladékból küldünk mintát a laborba, az eredmény kb. 24 óra múlva várható. Tapasztalatom szerint az itteni tesztek megbízhatóak. Két esetre emlékszem, ahol a teszt negatív lett, de a tüdőinfiltrátum (beszűrődés) olyan képet mutatott a CT-felvételen, ami biztosan COVID-19-re utalt. Természetesen őket a negatív teszteredmény ellenére is pozitívként kezeltük tovább.

– Mit gondolsz, mikor normalizálódhat a helyzet?
– Itt már látni az alagút végét. Egyre kevesebben jönnek panaszokkal a sürgősségire, napról napra sokkal kevesebben. A háromból két osztályt már vissza tudtunk állítani eredeti funkciójába. Remélem, hogy hamarosan vége lesz ennek az egész helyzetnek.

Január óta nem láttam a családomat és a kutyáimat. Nagyon mennék már haza, Magyarországra.

De amíg a külföldről hazaérkezőknek nem lesz teljesen egyértelműen eltörölve otthon a karantén, addig bele sem vágok. Az éves szabadságom felét nem vesztegethetem el karanténban. Remélem, sokakkal együtt, hogy az élet lassan visszatér a régi kerékvágásba. Mindannyian ezt várjuk!