Két férfi a nőkről és a nemek szolidaritásáról

Első pillantásra butaságnak tűnhet, hogy beszélni kell a nők és férfiak egymás iránti megbocsátásáról. Magától értetődőnek tűnik, hogy együtt kell működni, hiszen férfi és nő egysége alkotja a családot, ebből nő ki az emberek világa, ezen alapszik a társadalom. Csak hát menet közben történt egy és más, ami veszélyezteti az együttműködést. És ebből kell továbblépni.

Kép: Unsplash

Páros tánc ajánlott, avagy a férfiak és nők csak egységben uralhatják a jövőt

Nagyon gátolja a párbeszéd lehetőségét a feminizmusból, különösen annak szélsőséges vonulatából fakadó folytonos lázadás és uszítás a férfiak ellen. Emiatt nagyon sok férfiban rengeteg frusztráció halmozódott fel, így eleve gyanakvással fogadják a nők minden olyan közlendőjét, ami azzal kezdődik, hogy: „Szükségem lenne...”. Valamire. Bármire, amihez neked, kedves férfi, meg kell változnod. Bármire, amit, kedves férfi, tőled várok el, te lépj hátra, te adj több tért nekem!

A nők gyakran egyszerre kiáltják ki saját függetlenségüket és kívánják el a férfi életének terepeit, kellékeit.

Azoknak a nőknek, akik tényleg keresik az együttműködést a férfiakkal, ki kell fejezniük, hogy megértéssel és jóindulattal közelednek hozzájuk. Építő vitát és építő kritikát akarnak gyakorolni, kellő elismerés, tisztelet és bátorítás mellett. Mert szövetségeseket akarnak és nem bűntudattól hajtott rabszolgákat. Másrészt viszont a férfimozgalom is adósa a nőknek azzal, hogy valódi, általános és jogos igényeikre adekvát válaszokat adjon. Hogy odafigyeljen a nőkre, és túljusson a radikális feministák fixírozásán.

A férfiak oldaláról: Mit lehetne kezdeni azzal a helyzettel, hogy az otthoni munka egyenlőbben legyen elosztva? Hogy anyagilag is, társadalmilag is elismertebb legyen? Mi kell ahhoz, hogy a férfiak akarjanak elköteleződni és családot alapítani? Hiszen a személyes beteljesedés és boldogság legjelentősebb terepe a férfiak számára is a család, és a társadalom jövője is nagymértékben ettől függ. Mit kezdünk azzal a helyzettel, hogy utcán is megetethesse a gyermekét a szoptatós anyuka, anélkül, hogy rossz szemmel néznének rá? Érdemes elgondolkodni, mit tehetnénk azért, hogy több nő szerepeljen a politikában. Pezsgőbbé, kreatívabbá válhatna az életünknek ez a területe, változatosabb és jobb megoldásokat lehetne találni a problémákra. Statisztikák bizonyítják, hogy a koedukált munkahelyek jót tesznek a dolgozóknak és az elvégzett munka minőségének egyaránt.

A nők oldaláról: Vajon a mai kivételezett családjogi helyzetüket akarják-e egyenlőbbé tenni a férfiakéval, például a korkedvezményes nyugdíj, az adózás terén és a válás esetén? Támogatják valóban a párjuk jó apává válását és általában a férfiak apaságát? Síkra szállnának a férfiak egyenlő jogaiért akár egy petíció aláírásával például? Mit várnak és mit adnak a nők azért, hogy a párkapcsolatok élhetőbbek legyenek? Érzelmes vagy inkább kemény és határozott férfit szeretnének maguk mellé? Vagy egyszerre feleljen meg a férfi mindkét elvárásnak? Tudnak-e és akarnak-e a nők a férfi számára érzelmileg biztonságos környezetet teremteni a megnyíláshoz, és tiszteletteljeset, hogy a férfi tudja: a testi és lelki erejére egyaránt számítanak, igénylik azt? Segíteni, hogyan lehessen a férfi domináns, amikor az kell, és érzelmileg intim, amikor arra van szükség? Egyáltalán: mikor kell egyik, és mikor a másik?

Általános tapasztalat: ha egy férfi bajban van, azt a környezete és a társadalom nem veszi komolyan. A bajban lévő nő együttérzést kap, a bajban lévő férfi humorforrás, kinevetik.

Ha egy apa elválik, bizonyítania kell, hogy jó szülő-e, mert a bíróság automatikusan megkérdőjelezi ezt. Akkor is, ha a férfi egyébként tanár, és gyerekek vannak rábízva. Nőknél evidensnek veszik, hogy jó anya marad a válás után is.

Kép

Kép: Piqsels

Nagyon fontos lenne őszintén, a megértés és megbocsátás igényével beszélni egymással sebeinkről, hiányainkról, megfelelő környezetben, őszinte barátok vagy szakember előtt. Azokról is, amiket a társadalom okozott (pl. a „fiúk nem sírnak” káros bevésésével), és azokról is, amelyeket egyéni életünkben a másik nem képviselőjétől szenvedtünk el.

Fontos lenne kiengesztelődésre törekedni és megbocsátást nyújtani. Tanulni egymást és önmagunkat: hogyan működünk, mit miért teszünk. Rendkívül fontos volna.

Jó lenne, ha a kiengesztelődés és összetartozás külső cselekedetekben is megmutatkozna. Tudunk például ünnepelni együtt? Meg akarjuk ünnepelni azt, hogy férfiak és nők vagyunk, egymásnak teremtve és különbözőségeinkben egymást kiegészítve, segítve? A belénk kódolt egységet, illetve ennek ígéretét? Például bállal, ahol ajánlott a páros tánc…

Toplak Zoltán, a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság elnöke

Egyenlőség és szolidaritás – együtt

A Valódi Egyenlőségért Civil Társaságnál elhatároztuk, hogy idén március 31-én első alkalommal megtartjuk a nemek közötti szolidaritás napját. Népszerűsítjük is, abban bízva, hogy mások is fontosnak tartják és csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez. Ezen a napon a közvélemény figyelmét megpróbáljuk ráirányítani a nők és a férfiak közötti szolidaritás fontosságára, a közös érdekekre, közös célokra és az együttműködésre.

De miért fontos ez? Ma mennyire erős a nők és a férfiak közötti szolidaritás?

Szerintem összességében egyáltalán nem a rossz a helyzet, azonban vannak olyan fontos területei a társadalomnak, ahol kedvezőtlen kép rajzolódik ki, mi elsősorban ezekre összpontosítanánk. Feltétlenül idetartoznak a nők és férfiak szerepeivel kapcsolatos közéleti viták, és ezen belül is a nő- és férfijogi kérdések és a nemek közötti egyenlőség. E területeken nagy szükség lenne arra, hogy megerősödjenek azok a hangok, amelyek a nők és a férfiak közötti szolidaritást vallják.

A nemek közötti szolidaritás ma leglátványosabban talán a család, párkapcsolat iránti vágyban mutatkozik meg: látjuk, hogy a legtöbb nő és férfi ma is arra vágyik, hogy megtalálja élete párját, családot alapítson és gyermekeket vállaljon. A magánéletben tehát kicsit minden egyértelműbb: kell a másik nem családot alapítani és fenntartani azt.

Kép

Kép: Freepik

Aztán később zavarosabbá válhat az egész: például azzal, ha a férfiak hajtanak a munkahelyükön a családért, de nem beszélnek az érzéseikről, közben az érzelmileg elhanyagolt nők pedig nem beszélnek magányos küzdelmeikről, csak megvonják a szeretetüket. Mindez könnyen váláshoz vezethet.

Két fontos terület, ahol együtt tudnánk működni mi, férfijogi aktivisták a nőkkel: a párkapcsolatok megőrzésének segítése, illetve a korrekt válások segítése, lehetőség szerint közös felügyeleti joggal a gyermekek felett. De ezzel már át is tértünk a közélet területére.

Ami ugyebár nehezebb dió. Sok téves információ kering a férfiakat és nőket érintő ügyek kapcsán. Néhány példa erre a sajtóból: „Jó, ha a nők leszbikus szerelemben élnek, mert a férfiakra nem lehet számítani.” „A férfiak mind önző, erőszakos alakok.” „A nőket csak a férfiak pénze érdekli.” Lehetne sorolni. A közéletben gyakran megnyilvánuló, a nemek közötti ellentétet közvetítő tartalmak hosszabb távon a nők és a férfiak családon belüli kapcsolatát is veszélyeztetik. Az is az emberi tapasztalat része, hogy ami a közéletben, a médiában és a szórakoztatóipar területén elhangzik, az átszivárog a magánéletbe. Ha a közös társadalmi térben szabadon terjedhet a férfigyűlölet, akkor előbb-utóbb pl. olyan számítógép-képernyővédők fognak terjedni, amelyeken ez a felirat: „Úgy kell a nőnek a férfi, mint a halnak a bicikli”, vagy például Amerikában elterjedtek olyan, nőknek dedikált képeslapok, amelyeken valamilyen férfiakat degradáló alkotás volt.

A közéletben kiemelt jelentőségű ma a nemek közötti egyenlőség kérdése. Évszázadokon keresztül a nők és férfiak közötti funkcionális nemi munkamegosztás volt a meghatározó. A korábbi történelmi korokban a magas gyermekhalandóság és egyéb korai halálozások miatt a társadalom fennmaradásához akár hat-hét gyermeket is kellett vállalni, miközben a nők a maihoz képest jóval rövidebb ideig éltek. A család élelmezése, védelme fizikailag megterhelő feladat volt.

A korábbi társadalmakban a nők és a férfiak közötti munkamegosztás a közösség túlélését segítette, és ennek felismerése erősítette a nemek közötti szolidaritást is.

A társadalmi és technológiai fejlődés következtében az ilyen jellegű munkamegosztás egyre inkább veszített hasznosságából, és ennek következtében azok a szokások, amelyek fennmaradtak, ma már sok esetben indokolatlanul korlátozónak és igazságtalannak tűnnek, és inkább a nemek közötti vitákat segítik elő, mint a szolidaritást. Azt gondolom azonban, hogy ennek a társadalmi átalakulásnak nem feltétlenül kellene együtt járnia a nők és a férfiak közötti szolidaritás gyengülésével, hiszen a nemek közötti egyenlőségre törekvés egy új közös cél is lehet.

Ha felismernénk, hogy a nők és a férfiak kölcsönös segítése azokon a területeken, ahol megerősítésre szorulnak, közös érdek, az egy újfajta szolidaritást hozhatna létre a nők és a férfiak között.

Azért mondom ezt feltételes módban, mert jelenleg az a gyakorlat érvényesül, hogy az új jogokat, lehetőségeket nem a másik nemmel közösen, hanem azzal szemben kell kivívni. Arra kell törekednünk, hogy azok a narratívák is láthatóak legyenek, megerősödjenek, amelyek a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban is a nők és a férfiak közös érdekeiből indulnak ki, mert közösen át tudjuk fordítani e téren a közgondolkodást. Nekünk, egyenlőségpárti szervezetként, különösen nagy felelősségünk van ebben: hangot kell adnunk annak, hogy férfiak és nők odafigyelnek egymásra és szívesen működnek együtt. Foglalkozni kell azokkal a kérdésekkel, amelyek az egyik vagy a másik nem tagjait nagy számban érintik, érdeklik. Hogyan nyíljon meg egy férfi önmaga és a párja előtt? Hogyan lehet NŐ a nő, és FÉRFI a férfi? Mit kell átadnunk a következő generációnak közösen, avagy mit várnak tőlünk az utánunk következők? Sok kérdés van, amiről beszélni lehet és kell. Bátran, őszintén, tapintatosan, tisztelettel.

Mi, a Valódi Egyenlőségért Civil Társaságnál pontosan ilyen társadalmi párbeszédet akarunk elindítani. Idén nőnapkor például azzal kerestük meg az utca emberét, hogy szerintük egyenlően van-e a munka elosztva férfiak és nők között, ha a pénzkereset mellett az otthoni munkát is figyelembe vesszük. Az utcai kiállásaink, illetve más kezdeményezéseink során is tapasztaltuk, hogy a nők és a férfiak döntő többsége nem ellenséges a másik nem iránt, sőt, megértő és támogató egymás társadalmi problémái iránt is, mint például a nőkkel szembeni erőszak vagy a fiúk iskolai eredményességének a kérdése. Egyre jobban terjed a novemberi férfiak napja is. Úgy látjuk, hogy – többek között ilyen kezdeményezésekkel is, mint a nemek közötti szolidaritás napja – előre lehet mozdítani ezt az ügyet.

Szujó Flórián, a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság alelnöke

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti