Tiszteletbeli cigány lettem
Reggel még viccelve jegyeztem meg, amikor kietlen erdőségek között kanyarogtunk rossz minőségű szerpentineken, hogy úgy érzem, mintha Kamcsatkán autóznánk. Pedig Bakonysárkány és Zirc között haraptuk lomhán a kilométereket, előttünk őzek surrantak be a kukoricásba, a visszapillantóban láttuk, hogy róka dugta ki óvatosan orrát a bozótból – de annak jelét sem láttuk, hogy a Kárpát-medencei oláh cigányok legfontosabb ünnepe zajlik a közelben.
Kép: Páczai Tamás
A cigányság a legnagyobb vallásos áhítattal és érzelmi kötődéssel Szűz Máriát tiszteli. Míg a balkáni ortodox vallású cigányok általában augusztus 28-án, a Julián-naptár szerinti Nagyboldogasszony napján tartanak ünnepséget, addig Európa katolikus vidékein a különböző Mária-kegyhelyeket keresik fel, így nemzetközileg is jelentős cigánybúcsút rendeznek például Lourdes-ban is. Magyarországon kiemelt búcsúhely pünkösdvasárnapon Máriagyűd, Máriapócs pedig a Szent Kereszt felmagasztalása napjához közel eső vasárnapon – a legjelentősebb mégis a Kelet-Bakonyban található Csatka. Kisboldogasszony napján (szeptember 8-án), illetve az azt megelőző vasárnapon tartanak itt búcsút.
Az ország keleti részében élő cigányok Máriapócsra, a dél-dunántúliak inkább Máriagyűdre járnak, a legtöbb cigány mégis úgy véli, hogy életében legalább egyszer meg kell látogatnia a csatkai Szűz Máriát, aki a feljegyzések szerint 1862-ben megjelent – a már akkor is évtizedek óta látogatott, csodatévő szent kút mellett élő – Csötönyi József remetének. A jelenés után kápolnát építettek a kút mellé, és azóta minden évben megrendezik a búcsút. Kezdetben magyar és német nyelven tartották a szentmiséket, az elmúlt évtizedekben azonban (eleinte főleg a Dunántúlról és a Felvidékről) rendre több tízezer roma érkezik a búcsúba, így cigány nyelvű prédikáció is hallható. A búcsúsok szerint a szentkút vize főleg lábfájás és bénaság ellen jó, így sokan elhozzák beteg gyermeküket, rokonaikat, palackokban pedig hazaviszik a vizet az otthoniaknak.
Kép: Páczai Tamás
A búcsú a vallás mellett igazi társasági esemény is a cigányság életében: sokan itt kereszteltetik meg a gyerekeiket, de a leánykérés is gyakori, a közeli dombtetőn felállított sátrakban és asztaloknál üzletek is köttetnek.
A kegyhelyre szombat déltől folyamatosan érkeznek a családok, legszebb ruháikba öltözve. Hatalmas gyertyákat és kegytárgyakat vásárolnak a kápolnához vezető sétány mellé települt árusoktól. A „nagymise” este hatkor kezdődik, de a zarándokok hajnalba nyúlóan folyamatosan látogatják Mária szobrát, ahol gyertyát gyújtanak és térdre borulva imádkoznak.
Kép: Páczai Tamás
A szentkútnál folyamatosan nagy a tolongás. Ahogy fényképezem a csodára szomjas tömeget, egy kisfiú megkérdezi tőlem: „Te is cigány vagy?”. Meglep a kérdés, kell egy pillanat, hogy válaszoljak: „Tiszteletbeli cigány vagyok”. Na, erre a fiú is megtorpan, aztán odakiáltja az alattunk várakozó embereknek: „Halljátok, ez itt tiszteletbeli cigány!”
Lett is nagy derű, és én azzal a lendülettel fel is kaptattam a dombtetőre, ahol a naplementében már javában állt a „bazi nagy roma bál”. Négy nagy sátorban hajnalig húzták a talpunk alá valót a zenekarok, az asztaloknál pedig vacsorával, innivalóval kínáltak. Örültem, hogy eljöttek velem oroszlányi barátaim is, mert a csatkai búcsú tökéletes alkalom volt számukra, hogy megismerjék azt a cigány kultúrát, amire mindig is kíváncsiak voltak, de eddig nem mertek belekóstolni igazán.
A cikk a Képmás magazin 2018. novemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
