Felkészülni, vigyázz, kész… szülés! – Interjú dr. Dékány Ágnessel

– A Róbert Károly Magánkórházban kísér szüléseket, emellett pedig szülésfelkészítő tanfolyamokat tart, nagymamáknak segít az új szerepre való ráhangolódásban. Hogyan jött a tanfolyamok ötlete?
– Sokszor szakemberekkel sem értünk egyet abban, hogy szükséges-e a felkészítés, de én azt gondolom, hogy azért hasznos, mert nagyon eltávolodtunk a szülés természetétől, az a felkészülés, ami régen a családban automatikusan megtörtént, ma hiányzik. Korábban, amikorra egy nő várandós lett, már látott szülést, szoptatást, altatást, pelenkázást – ez még 60 évvel ezelőtt is így volt, hiszen együtt élt a nagycsalád. Amikor én megkérdezem a párokat, hogy láttak-e már újszülöttet, kiderül, hogy ismereteiket filmekből és az internetről szerezték, ami nagyon sokszor félrevezető.

Ezeket a tanfolyamokat az igény szülte. Elvégeztem a szoptatási tanácsadóképzőt és a perinatális szaktanácsadóképzőt is, és utána néhány kismama kérte, hogy beszéljek ezekről a témákról. Megszervezték, eljöttek, és 3×2 órában beszélgettünk: először csak a szoptatásról, majd kérték, hogy legyen szülésfelkészítő is, illetve egy olyan, ahol a gyermekágyas időszak kihívásait vesszük sorra. Utolsóként merült fel az ötlet, hogy a nagymamákat is készítsük fel.

– A várandós nőknek milyen mozgást javasol?
– A várandósgondozásnak ilyen szempontból is személyre szabottnak kell lennie. Aki a teherbe esése előtt nem sportolt, az jellemzően szeretné elkezdeni az egészségesebb, mozgásban gazdag életet – de neki mindenképpen másra van szüksége, mint annak, aki rendszeresen sportolt előtte is. Fontos tudni, hogy az ugrással járó mozgásformák nem javasoltak ilyenkor (idetartozik például a futás is), nagyon hasznos viszont az úszás, mert átmozgatja az izmokat és nem terheli az ízületeket, amelyek fellazulnak a várandósság alatt.

– A témához kapcsolódó könyvek között is nehéz szelektálni. Melyiket tudná jó szívvel ajánlani?
– W. Ungvári Renáta írt nagyon jókat szoptatás és hozzátáplálás témában. A szülésről pedig az „Útmutató a szüléshez” című könyvet ajánlanám – ennek az az egyetlen nehézsége, hogy amerikai szerző írta, ott egy kicsit másképp működnek a dolgok, mert egyszerűen más az emberek mentalitása.

– Van olyan szüléstörténet, amelynek szívesen osztja meg a tanulságait?
– Egy konkrét sztori helyett inkább azt mondanám el, hogy mennyire döbbenetes látni, hogy a szülés leginkább lelki folyamat. Azt tapasztalom, hogy 80%-ban a lélek, 20%-ban a test dolgozik, csak hát a test munkája látványosabb, ez téveszti meg az embereket. Amikor a nő elbizonytalanodik, megijed, akkor a szülés is megáll. Ilyenkor elbeszélgetünk vele – nagyon jó, ha ott van az apuka is –, és ha megtaláljuk az elakadás lelki okát, akkor ismét elindulnak a folyamatok is.

Dékány Ágnes – Kép: Páczai Tamás

Volt például olyan eset, amikor azt mondta a kismama, hogy ő úgy igazán csak most értette meg, hogy ez a baba jön, mostantól minden másképp lesz, a gyerek rá lesz utalva az ő gondoskodására. Ahhoz, hogy újra beinduljanak a folyamatok a szervezetében, már annyi elég volt, hogy ezt így megfogalmazta. Talán furcsa ebben a kontextusban, de nagyon igaz az a mondás, ami az egyik tanáromtól, dr. Varga Katától hallottam: „A testet a lélektől csak guillotine-nal lehet elválasztani.”

– A blogját olvasgatva egyértelművé vált számomra, hogy a természetes szülés híveként Ön nem támogatja a folyamatok gyorsítását, a szülőszobában kísérőként van jelen, csak akkor avatkozik be, amikor az anya vagy a baba épsége úgy kívánja. Négy gyermekét is ilyen szellemben szülte. Amióta átélte ezt anyaként, másképp dolgozik orvosként?
– 90–95%-ban olyan volt a szülés, amilyennek elképzeltem. De azért így is sok olyan tapasztalatot szereztem, amelyek segítik a munkámat. Olyan apróságokra gondolok, hogy például, ha valaki a vajúdásnak már egy aktív szakaszában van, akkor a karnyújtásnyira lévő víz vagy zsebkendő is nagyon távolinak tűnik számára – fontos, hogy erre odafigyeljünk, odanyújtsuk neki. A várandósságaim alatt is megéltem olyan dolgokat, amelyekre nem számítottam.

– Ezt a hivatást hogyan lehet összeegyeztetni a családdal?
– Amikor megismerkedtünk a férjemmel, mondtam neki, hogy ha komolyan gondolja, akkor velem együtt egy szakmát is el kell vennie. Ő erre igent mondott, én meg neki mondtam igent. Ez a munka nagyon rapszodikus: kiszámíthatatlan, hogy én mikor érek haza, ezért a párom mos, vacsorát készít és elviszi a gyerekeket az iskolába. Máskor meg két hétig otthon vagyok, és én csinálom ezeket. Így gyakran változnak a tervek, de azt látom egyébként, hogy a férjemnek az ilyen jellegű feladatok elvégzése nem teher, örömmel csinálja.  

Dr. Dékány Ágnessel a természetes szülés irányzatáról és gyakorlatáról, illetve a hozzá kapcsolódó vitás kérdésekről (pl. gátmetszés) is beszélgettünk, amelyet itt olvashat.

A cikk a Képmás magazin 2018. júliusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>