Köves Slomó: „Ha a hitünk felületes és az otthonunk gyenge, céltalanná válik az életünk”

„A fiatalok nemzedéke elvesztette a hitét abban, hogy a saját lehetőségeit egykor megteremtő értékeket érdemes a következő generációk számára tovább örökíteni. A mi feladatunk, hogy visszaadjuk számukra ezt a hitet” – mondta dr. Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija. A zsidó ünnep, Hanuka idején az ötgyermekes édesapával hitről, megmaradásról és a családok megkerülhetetlen szerepéről beszélgettünk.

Köves Slomó és családja - Kép forrása: Köves Slomó
Köves Slomó és családja - Kép forrása: Köves Slomó

Köves Slomó és családja - Kép forrása: Köves Slomó

– A vallásos zsidóság élete zárt világnak tűnhet a kívülállóknak, amelyről legtöbbünk csak a „Jákob rabbi kalandjai” alapján alkotott töredékes képet, de már innen is tudható, hogy kifejezetten családcentrikusak. Miből fakad ez?
– A zsidóságban mindennek a család az alfája és ómegája. A család az a megtartó erő, amelyből a bibliai parancsolatokhoz ragaszkodó élet és annak szeretete fakad. A zsidó gyermekek az otthon támogató melegében sajátítják el a vallásos életmód alapjait a számukra átadott bibliai történeteken és a szülőktől ellesett szakrális cselekedeteken keresztül.

Ezért, ha az otthon erős alapokon nyugszik, a szülők közötti kapcsolat a mély, kölcsönös bizalomra és a zsidó értékek tiszteletére épül, a hagyomány továbbadása is megfelelőképpen fog alakulni. Okkal lehet számítani arra, hogy a következő nemzedékek is a kellő elhivatottsággal vállalják magukra a zsidó élet felelősségét és örömét.

Ám ha az otthon gyenge, érzelmileg sivár, illetve a vallásos meggyőződés felületessé válik és a parancsolatok megfelelő végrehajtására sem kerül elég hangsúly, akkor az élet valamennyi intézménye is ugyanezt az erőtlenséget, céltalanságot fogja tükrözni.

Ennek megfelelően érdemes biztosra menni: a több évezredes zsidó tanítások a családi élet valamennyi aspektusát felölelik, és érvényes mondanivalóval szolgálnak a legfontosabb kapcsolataink felelősségteljes és szeretetteli alakítását illetően.

– Miképp tekintenek a házasságra és a gyermekre, mit tanít az izraelita vallás erről?
– Amellett, hogy a házasság egyik legfontosabb célja a gyereknemzés, a megfelelő partner keresése, majd megtalálása önmagában érték. Enélkül valamennyiünk élete töredékes, beteljesületlen maradna.

„Nem jó, hogy az ember egyedül van, alkotok számára segítőt, neki megfelelőt” – szól a szöveghely (1Mózes 2:18.). Döntésével az Örökkévaló Isten egyszerre emeli elsődleges céllá a házasság intézményét, és egyszerre int bennünket a kötelességünk teljesítésére: eltérő képességeinkkel, tehetségünkkel és késztetéseinkkel segítsük a társunkat a kiteljesedésben és a közös célok elérésében.

A gyermeknemzés ránk ruházásával a Mindenható saját társaivá is tesz bennünket a teremtés művében.

Minden egyes gyermek világrahozatalával szent missziót hajtunk végre: embert alkotunk az Örökkévaló „képmására és hasonlatossága szerint”. Tettünk ezáltal szellemi céllal is felruházza az új életet. Valóra váltását saját – egyszerre spirituális és nagyon is gyakorlati – feladatunk maradéktalan kiaknázásával tudjuk elősegíteni. Át kell adnunk gyermekeinknek a zsidó hagyomány teljességét, és nevelnünk kell őket saját példamutatásunkkal, „a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6.).

– És vajon miképp élnek az ortodox zsidó nők, élhetnek-e azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel a nyugati kultúrkörben élő hölgyek: tanulhatnak-e, dolgozhatnak-e, házasodhatnak-e saját döntésük szerint?
– Természetesen. A család békéjének, harmóniájának megóvásán túl a személyes integritás megteremtése és megőrzése is a családtagok felelősségi körébe tartozik. Valamennyi zsidó ember talán legfontosabb feladata, hogy kibontakoztassa a benne szunnyadó potenciált és alkotó, a közössége javát szolgáló individuummá váljék. A zsidóságban az élethosszig tartó tanulás ideája központi szerepet játszik, és ez férfiakra és nőkre ugyanúgy vonatkozik.

Hasonló a helyzet a munka világával, ezért teljesen általános, hogy a zsidó háziasszonyok a gyermeknevelés és a háztartás embert próbáló kihívása mellett a munka világában is érvényesülni tudnak.

Köves Slomó - Kép forrása: Köves Slomó

 

Az együttélés kérdésére térve pedig hangsúlyoznom kell, hogy egyenesen tilalom alá esik az olyan házasság, amelyet bármelyik fél kinyilvánított szabad akarata, egyértelmű beleegyezése nélkül próbálnának megkötni.

– Szabályozott szertartás- és szokásrend alakítja egy vallásos zsidó ember mindennapjait, tilalmakkal, előírásokkal. Igaz ez az állítás ma is, vagy változott a korral?
– A zsidóság azt tanítja, hogy az életünknek célja, méghozzá elsősorban szellemi természetű célja van. Ennek eléréséhez a Biblia és a vallásos irodalom számos gyakorlati kulcsot ad a kezünkbe.

Minthogy e transzcendens cél, a világ megváltásában vállalt szerepünk teljesítése nem változott, a hagyományunkban kikristályosodott előírások és feladatok rendszere továbbra is érvényben maradt. 

Azt is hangsúlyoznom kell, hogy e szokásrendnek való megfelelés korántsem jelent kellemetlen terhet. A parancsolatok betartása – teendőink és céljaink mind teljesebb megismerésével –, kiapadhatatlan forrásává válik az inspirációnak és a szellemi-morális fejlődésnek.

– Egy olyan világban, ahol béklyóként tekintünk a szabályokra, megszólíthatók mindezekkel azok a zsidó emberek, akik eltávolodtak a hitüktől?
– Vezető rabbiként erre tettem fel az életem. Hiszem, hogy a vallási feladataink teljesítéséhez szükséges hajlamok és késztetés – még ha el is fedi a modern világ zűrzavara –, minden zsidó ember sajátja maradt. A rejtett képesség eléréséhez vezető utat megtalálni már „keményebb dió”, de korántsem lehetetlen küldetés. Ha felmutatjuk a hagyományból táplálkozó, pozitív identitást, szinte mindenkit közelebb lehet vonzani a zsidóság kincsestárához.

– Az élet mely színterein lehet megtalálni a keresőket?
– Ahogy már említettem, a zsidó oktatás alapja a család. A zsidó hagyomány szerint az otthonunk egyfajta kis szentély, az elpusztított jeruzsálemi Templomra utalva. Ám az egymást követő totalitárius rendszerek pusztítása miatt a vallásos élet intézményei végzetesen meggyengültek, ezért külső segítségre is szükség van.

Az erős családi kötelékekre épülő közösség felvirágzását egyedül a zsidó oktatás újjászervezésével érhetjük el.

A hitközségünk ezért az elmúlt évtizedek során több tízezer magyarországi fiatalt vezetett be a hagyományos zsidóság ismeretébe. Nagyjából mostanra érkeztünk el odáig, hogy az oktatási intézményeink egykori hallgatói családot alapítanak. Minden esély megvan arra, hogy ők már hagyományos zsidó szellemben neveljék gyermekeiket.

– Milyen arányt képez a magyarországi zsidóság tagjai között a vallásos zsidók száma?
– Nagy kihívást jelentő feladat az erre vonatkozó becslés. A holokauszt józan ésszel felfoghatatlan mértékű pusztítása végzetes sebeket ejtett a magyarországi zsidó hitéleten, ugyanis a vallásos zsidóság szellemi és infrastrukturális hátterét biztosító vidéki közösségeket jóformán teljességgel megsemmisítették. A túlélők közül is sokan végképp le akartak számolni az embereket egymástól elválasztó vallási-származási kategóriákkal. A baloldali vezetés pedig mindent megtett a hitélet visszaszorítása érdekében. Az 1956-os forradalom leverését követő konszolidáció egyik alapelvévé emelték a zsidókat érintő kérdésekkel kapcsolatos hallgatást.

A Kádár-korszakban a zsidó hagyományok megtartó ereje végzetesen meggyengült. A rendszerváltás időszakára a közösségi intézményrendszer a romokban hevert, gyakorlatilag nem létezett szervezett zsidó oktatás. Ebből a helyzetből kiindulva próbál az általam vezetett Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) 2004-es létrehozása óta virágzó közösségeket létrehozni, és mára számos budapesti, vidéki és határon túli zsinagógában indult újra a hitélet.

De a tényleges számokra visszatérve, a becslés során iránymutatóul szolgálhatnak az egyszázalékos adófelajánlások. 2016-ban 2 843-an címezték egyházi felajánlásukat az EMIH-nek.

Bár léteznek a hitközségünktől független, kisebb ortodox közösségek is Magyarországon, az autentikus vallási hagyományokat legalább valamelyest követők száma egészen biztosan nem haladja meg az említett nagyságrendet.

– Ön szerint mi az oka annak, hogy a világ fejlett, jólétben élő társadalmaiban az élet továbbadása, a házasságkötés nem evidencia ma már? Mi változott körülöttünk és bennünk?
– Ennek számos, egymást kölcsönösen erősítő oka van. Érdemes a felvilágosodás időszakáig visszamennünk, amely megkérdőjelezte, újraírta, illetve új ideákkal helyettesítette a korábbi világnézetet, életvezetési stratégiákat. A szellemi és mentalitásbeli változásokat kísérő ipari forradalom nyomán gyökeresen átalakult a társadalom szerkezete is, felbomlottak a kiterjesztett családi háztartások. Megnyílt az út a nők tömeges foglakoztatása előtt, és az általánossá váló társadalombiztosítás levette a szülők időskori ellátásának terhét a leszármazottak válláról. Ezzel a gyermekvállalás megszűnt gazdasági hajtóerőnek (is) lenni.

A jóléti társadalmak kialakulásával párhuzamosan ráadásul nem csupán a születéskor várható élettartam és az életminőség növekedése mutat egyre kedvezőbb képet, hanem az egyes életszakaszokban eltöltött idő is jelentősen növekszik. A fiatalok egyre később vállalnak gyereket, ha egyáltalán vállalnak. Az új, mindent átfogó világmagyarázatot elvető kritikai szemlélet időlegesen diadala jutott, és az értékek teljes relativitásának és a társadalom atomizálódásának nyitott teret. A fiatalok nemzedéke egyszerűen elvesztette a hitét abban, hogy a saját lehetőségeit egykor megteremtő értékeket érdemes a következő generációk számára tovább örökíteni.

A mi feladatunk, hogy visszaadjuk számukra ezt a hitet.

Kép

Köves Slomó és családja - Kép forrása: Köves Slomó

 

– Hogy látja, előfordulhat, hogy ezek a változások végérvényesen „kilúgozzák” belőlünk azt a belső késztetést, hogy továbbadjuk az életet?
– Elvileg talán eljuthatunk egy olyan állapotba, ahonnan már nincs visszaút. Őszintén hiszek mégis abban, hogy ez nem fog elkövetkezni. Csakhogy ehhez arra is szükség van, hogy a lehető legtöbbek számára megmutassuk: az anyagi vágyak vak kergetése helyett érdemes a hagyományos, jóllehet több energiabefektetést igénylő, ám értelmes és felelősségteljes életvezetési mintákat választani.

– Ezzel szemben a közbeszéd leghangosabb fősodra az „életidegen” felfogást táplálja. De vajon mi végre ez az önfeladás?
– Egyes vélemények szerint ezért az egymást követő világégések traumája és az ezekhez vezető okok hitelvesztése tehető felelőssé. Az mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a vélemények, világmagyarázatok egyre gyarapodó kínálata és a gyorsuló kommunikáció elvezethet könnyen a céltalansághoz, majd a teljes apátiához és elidegenedéshez is.

– Húzódik mindezek mögött valamiféle gazdasági érdek?

– Én inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy a jelenleg érvényes demográfiai trendek megfordításához fűződik mindent felülmúló gazdasági érdek.

A maihoz hasonló, alacsony születésszám mellett már középtávon eljutunk addig az állapotig, amelyben aggasztóan kisszámú aktív keresőnek kell majd eltartania az inaktívvá válók széles tömegeit. Márpedig ebbe a társadalom könnyen belerokkan.

– Zsidókat és keresztényeket ugyanúgy érintik e jelenségek: van párbeszéd, aktív együttgondolkodás a helyzetre adható válaszok kapcsán?
– Örömmel tapasztalom, hogy az elmúlt évek során egyre aktívabb a közeledés a különböző vallási felekezetek között.

Fontos felismernünk, hogy a Biblia, függetlenül attól, hogy az eltérő kánonokhoz igazodva mely könyveket tartjuk szerves részeinek, valójában tartópillér is, amelyen az egész nyugati civilizáció nyugszik.

A Biblia ugyanis a teljes antik kultúrával egyetemben eredője annak a kiterjedt hagyományrendszernek, amelyre saját európai, és ezen belül magyar identitásunkat a mai napig építeni tudjuk. Ennek megfelelően hitközségünk is igyekszik megteremteni a párbeszéd színtereit a zsidóság és a többségi társadalom tagjai között. Ugyanígy, készséggel veszünk részt más felekezetek, kulturális szervezetek kezdeményezésein is, ha azt látjuk, hogy azok a nemzet és a közösen vallott értékeink megmaradását segítik elő.

– A zsidóság fontos ünnepe, Hanuka van. Miképp ünneplik ezt a családok, és mi az ünnep legfontosabb üzenete?
– A Hanuka üzenete egyetemes. Amikor a hagyományokhoz hű zsidók, az úgynevezett makkabeusok maroknyi csapata az időszámításunk előtti 164-ben győzelmet aratott a túlerőben lévő görög seregek felett, a türelmet nem ismerő önkény sötét világába hozták el újra a fényt. Minden emberben megtalálható a teljesség egy szikrája és a lehetőség arra, hogy kibontakoztatva képességeit, tehetségét, az egész világot jobbá változtassa.

Hanuka idején szokás, hogy mindennap eggyel több gyertyát gyújtanak. Ez a hagyomány egy csodára utal: a görög hódítók és követőik ugyanis amellett, hogy tiltották a Biblia tanítását és bálványokat helyeztek el szerte az országban, megszentségtelenítették a jeruzsálemi Szentélyt is az ott tárolt szent olajjal együtt.

A szentély felavatásakor viszont az egy napra elegendő olaj nyolc napig kitartott – ezt a csodát jelképezik a zsidó otthonokban és a főváros forgalmas közterein felállított gyertyatartók.

Az eseményeket felidézve tudatosul bennünk, hogy amikor Hanuka ünnepén gyertyát gyújtunk, a fénnyel az életet magát ünnepeljük.

– Ön nagycsaládban nőtt fel, és immár öt gyermek édesapja. Mit gondol, nagyapa korában mennyi unoka veszi majd körül?
– Miután a hagyományőrző zsidó családokban meglehetősen korán házasodnak és a gyermeknemzés parancsolata elsőrangúan fontos, én arra számítok, hogy mindegyik gyermekem legalább hat–nyolc unokával ajándékoz majd meg.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti