Jean-Claude Juncker nélkülem ünnepelt

Hatalmas, nemzetközi katonai parádéval ünnepelte Románia azt a napot, amikor a románok 1918 novemberében kitépték Erdélyt a történelmi Magyarország testéből. A bukaresti légi parádén a román kormányzat a szövetséges NATO-országok Romániában állomásoztatott haditechnikáját is felvonultatta. Az MTI tudósítása szerint a díszszemlén a román hadsereg, a belügyminisztérium, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és az állami testőrszolgálat (SPP) mintegy négyezer fegyverese, valamint Albánia, Bulgária, Kanada, Csehország, Horvátország, Észtország, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Portugália, az Egyesült Királyság, Moldova, Szlovákia, az Egyesült Államok, Törökország és Ukrajna hadseregének mintegy 500 katonája vett részt. Magyarország nem. Nem véletlenül.

Klaus Iohannis román államfő a nagy egyesülés emlékművének felavatásán, Gyulafehérváron, 2018. december 1-jén.  – Kép: MTI

Hogy jutottunk idáig?

Történelmi lehetőséget kapott Románia az I. világháborúban. 1916. augusztus 17-én a románok aláírták a bukaresti titkos szerződést, amely szerint ha Románia megtámadja az Osztrák-Magyar Monarchiát, a királysághoz csatolják Erdélyt és Kelet-Magyarországot a Vásárosnamény–Debrecen–Csongrád–Tisza vonalig. Ha azonban a háború végéig különbékét köt Bukarest, nem jogosult ezekre a területekre. Augusztusban be is törtek Erdélybe a románok, de a Monarchia katonái a németek támogatásával egy hónap alatt sikeresen megállították az inváziót, december 6-ára bevonultak Bukarestbe, és különbékét kötöttek. Ezzel a bukaresti szerződés értelmében gyakorlatilag elvesztették a jogukat a magyar területekre. A román politikai vezetésnek azonban soha nem okozott gondot hátat fordítani akárkinek, amikor az érdekeik úgy kívánták.

1918. november 9-én a Román Nemzeti Tanács memorandumot küldött Budapestre, amelyben felszólították a magyar kormányt Kelet-Magyarország (a történelmi Erdély, Torontál, Temes, Krassó-Szörény, Arad, Bihar, Szilágy, Szatmár, Máramaros vármegyék területe) átadására. November 10-én pedig, csupán egy nappal a német kapituláció előtt újra hadat üzentek a románok Németországnak, így végül a győztesek oldalán fejezték be a háborút. A december 1-jén megtartott gyulafehérvári gyűlésen 26 magyar vármegyéből 600 képviselő volt jelen, és még ugyanennyi küldött a Regátból és a román hadseregből. A nemzetgyűlés kimondta Erdély azonnali egyesülését a Román Királysággal.

A gyulafehérvári kiáltványban a románok ígéretet tettek arra, hogy garantálják a teljes nemzeti szabadságot az összes együtt élő nép számára.

Megfogadták, hogy minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Valamint azt is, hogy minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. A román történelemben már számtalanszor láttunk példát arra, hogy az „ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó”mondás nagyjából annyit jelent, mint a „kisebbségi jogok” kifejezés. Semmit.

A Trianoni békszerződés magyar aláíró távoznak az aláírás után – Kép: Wikipédia

Az első világháború után Erdély, Dél-Dobrudzsa és Besszarábia megszerzésével Románia 140 ezerről 297 ezer négyzetkilométerre növelte területét, lakossága 8-ról 16 millió főre nőtt, ipari kapacitása pedig 250 százalékkal emelkedett. 1918. december 22-én a kolozsvári magyar népgyűlés ugyan megkérdőjelezte az akkor még csak hárommilliós erdélyi románság jogát ahhoz, hogy az országrész hétmillió lakosa nevében határozzanak a 26 magyar vármegye sorsáról, és egyértelműen kinyilvánították azt is, hogy Magyarországhoz akarnak tartozni.

A nyugati hatalmakat mindez persze nem érdekelte, hiszen a megszállást követően Trianonban olyan térképet rajzoltak, amely több mint 1,5 millió honfitársunkat kényszerítette román uralom alá.

Bár a románok döntése később „hivatalosan” megfelelt a wilsoni elveknek, az elszakadás egyértelműen egy olyan egyoldalú határozat eredménye volt, amely az erdélyi magyarságot teljesen megfosztotta az önrendelkezés jogától.