Biomókus 3. – Sportol-e a biomókus?
Van egy félig biomókus barátom, én olyan bírófélének tartom őt, ő engem tanárembernek. Szerinte a magunkfajtának a munkaideje felét sportos léhasággal kellene töltenie, ilyenkor lehet ugyanis ügyeket megoldani, előadásra felkészülni, cikkek gondolatát kiötleni. Séta közben fejben lefolytathatunk amúgy kellemetlen vitákat anyósunkkal vagy kamasz gyermekeinkkel, gondolkozhatunk az élet értelmén vagy Isten szándékain. Ez a sportnak a nem versenyszerű, hanem biomókushoz méltó felfogása!
„A sportoló nem futhat pénzzel a zsebében.
A szívében reménnyel, a fejében álmokkal tud csak futni.”
Emil Zatopek
Mint a mókus fenn a fán
Ha valamit csinál a biomókus, az a sportolás!
Nemcsak azért, mert a neve is ezt mutatja, hanem mert tudja, hogy ASICS! (Nem a sportszermárkát reklámozom, csak az ókori görög-latin bölcsességet: ép testben ép lélek – anima sana in corpore sano). A biomókus urbánus környezetben ezért a legmegfigyelhetőbb emlősök közé sorolható, persze ha leszámítjuk az autója üvegén át még gyakrabban látható hagyományos ökomókust (az öko nem az új rendre, az ökologikusra, hanem a hagyományos ökonomistára utal. Részletesebben lásd a Gazdasággép c. könyvem 1. fejezetében.)
Futómókusok…
A biomókus megfigyelhető természetes környezetében, a parkban kocogva, hegyoldalakban kocogva, magas házak sokadik emeletén vagy alacsony házak alagsorában lévő termekben, stúdiókban vagy szállodák erre a célra elkerített területein futószalagon kocogva, tengerparton kocogva, tévében kocogva.
Levonhatjuk a következtetést, hogy a biomókus természetes közege nem a park, hegyoldal vagy stúdió, hanem maga a kocogás.
A kocogó biomókus imázsának megteremtésére és fenntartására igen komoly anyagi áldozatokra képes: lábán drága cipő (itt négy-öt márkát említhetnénk, ha az nem lenne termékmegjelenítés), altestén feszülős (vízhatlan, de páraáteresztő) cicanadrág, a legkülönfélébb hosszúságokban, felsőtestén (állítólag) kizárólag futásra kifejlesztett műszálas felső, hagyományosabb egyedeknél pamutpóló. Rajta felirat valamelyik saját hőstettével, pl. 5–10–21–42 km futás, extrém mókusoknál ennek többszöröse. A biomókusok úgy megismerik egymást márkájukról–pólójukról–hőstetteikről, mint a legjobb érzékszervű hagyományos emlősök párzási időszak közepén. De itt a párkeresési motívum nem mindig elsődleges: a biomókusnak a részvétel a fontos, esetleg a verseny, ha szabadidős is.
…és kütyüik
A kocogó vagy futó biomókus egyes alcsoportjainak szériafelszerelése: fülhallgató, idétlenül végtagra bandázsolt mobil, napszemüveg vagy szemellenzős sapi, egyes mutáns egyedek hátizsákot, tevepúpot növesztenek, amelyből folyamatosan kortyolgatnak. (Ez az ún. orális fixáció, a menet közbeni mániákus-folyamatos ivászat.) Futómókusaink kánikulában zselével és egyéb, a természetben egyáltalán fel nem lelhető formájú folyadékokkal csillapítják szomjukat, pótolják ásványi anyagaikat, s amit még képzelnek hozzá. A biomókusok felszerelésére egész iparágak szakosodtak, ezek között behozhatatlan előnnyel élen jár a reklámipar.
A biomókus szigorúan titokzoknit hord, mélységesen lenézi közvetlen elődjét, a hagyományos fehér zoknit hordó szabadidős sportolókat.
Civilben okosórájáról, Facebook-oldalán sporteseményeiről ismerszik meg, és nagy eséllyel található a virtuális térben az Endomondo vagy más, általa kultikusnak tartott helyek környékén. Az Endomondo számára úgynevezett „ökológiai niche”, azaz élettér, legalábbis a (terjedő) kockamókus alfaj esetében.
Tízpróbás mókusok
Ám a biomókus nem csak fut! Úszni is tud. Szállodából csak medencésbe megy, s a wellness-ben sem nyugszik, amíg ide-oda nem rugódzik a – ma már ennek megnehezítésére nem négyszögletesre épített, spriccelős – mesterséges víztározókban. Az uszodákból szinte teljesen kiszorította a többi embert, talán a profi sportolókat kivéve. A biomókus és a profi sportoló feltehetően konkurens faj, ezért az uszodákban időben vagy térben alaposan elkülönítve kezelik őket. BM mégis vonzódik a profi sportolóhoz, szeretne ő is úgy kinézni.
Strandon vagy tengerparton sem nyugszik: ha tavat vagy öblöt lát, azonnal átússza. (A labradoroktól eltérően mentésre csak korlátozottan alkalmas.)
A biomókus kerékpározik vagy rollerezik is, szigorúan nem-motoros alapon. Szeret síelni, de itt már nem veti meg a felvonót. A túrasíző BM majdnem olyan ritka, mint a fehér holló, a sífutó fajta viszont terjedőben van. A labdajátékokat szereti, labdamérettől függetlenül játékos kedvű. Ütővel, lábbal vagy kézzel, teremben vagy szabadban, egyre megy neki. A grundot és a falusi focipályát azért általában kerüli, ennél kifinomultabbnak tartja magát.
Örökké élni – ráadásul csinosan
A biomókus szeret jól kinézni, de ritkán gyúr. Néha hegyet mászik, vagy önvédelmi sportot űz, de csak az észszerűség határain belül (ld. BM versus profi sportoló). Technikai sportokat nem folytat. Szabadidejében imád sportáruházakban bóklászni. Itt kiéli ősi, gyűjtögető életmódját. Nyaralásra visz magával mindenféle ütőket és felfújhatós dolgokat. Széllel vagy hullámokkal sodortatja magát – egyes növényektől eltérően szintén nem kizárólag szaporodási céllal. Néha lova is van, vagy kijár egy kedvenc példányhoz. Képes nagyon jól lélegezni, tekergetni magát, szökdelni, jógázni. Cipőtalpán nyáron kerekek, télen él figyelhető meg.
A BM általában egészségesebb egy hasonló paraméterekkel rendelkező hagyományos mókusnál, de azért ehhez ne fűzzünk nagy reményeket.
Aki sportol, annak attól fáj, aki nem, annak attól, ahogy az einsteini mondás tartja.
A biomókus esetleg tovább él, de ő sem örökké. Általában hasznos, nem káros szenvedélyei vannak – legalábbis az orvostudomány és a közfelfogás mai állapota szerint.
Lusta és extrém mókusok
A biomókus max. kocadohányos, legalábbis a lustamókus alfaj. Ő dögönyözteti is magát, kedvenc mondása szerint „a masszírozás a lusták sportja”.
A másik végletként meg kell különböztetnünk az extrém mókusokat. Ritka példányok, pl. nem tudnak betelni a kilométerekkel, dupla–tripla–tízszeres ironman triatlonban gondolkodnak, fővárosok között vagy nagy tavak körül futkosnak barátaikkal. Számomra legtiszteletreméltóbb képviselőjük a szlovén Martin Strel, akiről film is készült „Big River Man” címmel. Strel végigúszott több folyót hosszában, nem csak olyan hétköznapiakat, mint a mi Dunánk, hanem pl. az Amazonast is, beleértve a piranja-lakta területeket. Saját utazásszervező cége van, biomókus követőinek csoportjával úszik például a volt jugoszláv tengeralattjáró-alagutakban és hasonló egzotikus helyeken. Jelenleg a Föld körbeúszására készül, másfél évre tervezi. Strel számomra azért szimpatikus, mert igazi BM alkat: alacsony, kissé köpcös, 60 éves múlt, és láthatóan teljesen a küldetésének él, mégsem veszi túl komolyan magát. S itt le is vonhatjuk a végső tanulságot:
A biomókus alapvetően jól érzi magát a bőrében, és azt ki is mutatja.
1. kép: Egészségtudatosságra nevelő propagandaanyag a késő szocializmus éveiből
2. kép forrása: pixabay.com
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>