Boldogságcseppek – A hála a boldogság egyik fontos „tápanyaga”

A hála ráadásul egyáltalán nem bonyolult érzelem; egyszerű, mint maga a szó: Köszönöm! Kaptam – köszönöm. Sikerült – köszönöm. Élek – köszönöm. Itt vagy – köszönöm. Szép – köszönöm. A hála érzése szétárad a testünkben és lelkünkben, felfelé emeli a tekintetet, felszabadítja a lekötött gondolatokat és aggodalmakat. Kinyit, erőforrásokat és lehetőségeket mutat, kapcsolatot teremt. A hála jó érzés – de akkor miért olyan nehéz mégis?

• Nehéz hálásnak lenni, ha azt gondoljuk, hogy a dolgok járnak nekünk, és természetes (naná!), hogy vannak. Márpedig ezt könnyű gondolni: hiszen annyi minden jár, vagy járna, ami nincs meg. Vagy éppen megvan, jut belőle bőven, de észre sem vesszük, mert már ismét arra figyelünk, ami még járna, amire még jogunk lenne.
• A hálát akkor is nehéz átélni, ha elvárják. Ha hálásnak kell éreznem magam valaki felé, az megbénít, bezár, alárendel. Olyan ez, mintha az ajándékon ott lenne az árcédula – és az ajándékozó be is szedné rögtön a maga jussát. De az már nem valódi hála, csak kényszeredett hajbókolás.
• Végül talán a legnagyobb nehézségünk a hálával, hogy nem igazán fér össze a büszke, öntudatos, független énünkkel. Aki hálás, az nyíltan elismeri: egyedül nem megy, önmaga kevés valamihez, jól jön a segítség.

A hála egyszerű és jó, de bonyolult és nehéz is, mint maga az élet. Boldog, aki mer őszintén hálás lenni kicsi és nagy dolgokért, talán még azért is, ami elvileg jár, akkor is ha elvárják, úgy is, ha hiányaink beismerését jelenti.

Naponta három ajándék

Több komoly kutatás is bizonyította egy egyszerű gyakorlatról, hogy hatékonyan alakítja és ápolja a hála érzését, ezáltal pedig az egyik legjobb módja a boldogság növelésének is. Pedig a feladat mindössze ennyi:

Minden este szánjon pár percet arra, hogy visszagondol az elmúlt napra, és feljegyez magának három olyan dolgot, ami jó volt aznap, amit ajándéknak tekint. Nem kell, hogy napról napra új dolgokat találjon, fontosabb, hogy akkor és ott ajándéknak tudja ezeket tekinteni. Gondolkozzon el még ezeken egy kicsit, majd térjen nyugovóra!

Igen, ennyi. Valami ilyesmi ismerős lehet még gyerekkorból – bár lehet, hogy felnőttkorunkra sokan elfelejtettük. De ha már a modern tudomány is kimutatja a hatását, vajon mi akadálya annak, hogy legalább esténként azt mondjuk: Köszönöm!

A boldogságcseppek: bárki által gyakorolható, egyszerű lépések, amelyekkel javíthatjuk a magunk és környezetünk közérzetét. Csodavárás és panaszkodás helyett. Kockázatok és mellékhatások nélkül. A sorozat többi darabját ide kattintva olvashatja>>

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>