„Nálunk az iskolában nincs pánikhelyzet”
Vidéki nagyváros általános iskolájában tanítok. Nem érezhető, hogy akár mi, tanárok, akár a gyerekek mesterségesen távolságot tartanának egymástól. Örülünk újra a társaságnak, a találkozási lehetőségnek. A szülők nem jöhetnek az iskola falain belülre, úgy tudom, még az elsős gyerekeket is csak a legelső nap kísérhették a terembe. Szülői értekezletet pedig online formában is lehet tartani, ez az osztályfőnökökre van bízva.
Egyelőre a hiányzások száma nem magas, bár ez a késő őszi, téli és kora tavaszi időszakban majd magasabb lesz, ha egy nátha vagy torokfájás miatt már otthon kell maradni. Többeket nem néz meg a gyermekorvos, egyszerűen otthon kell maradnia pár napig vagy egy hétig, így nincs reflektálás a betegségre.
Az iskolába belépve ott a kézfertőtlenítés lehetősége, de kevesen élnek vele. Én biztos kötelezővé tenném, hiszen vannak kollégistáink, a tanárok közül is járnak be környező városokból, falvakból, így vannak, akik sokat utaznak.
A hypo maró szaga gyakran megcsap a folyosón, amit általában nem szeretek, de most biztonságot ad.
Rendszeresen látjuk a takarító személyzetet, gyakran mossák a folyosókat tanítási időben is. A mosdókban is van fertőtlenítő, de a papírkéztörlő fogyóeszköz. A védőnő jelen van az iskola épületében, és vásároltunk új lázmérőket a gyors ellenőrzés céljából.
Nagy létszámú az iskolánk, egy évfolyamon négy-öt osztály van, így külön épületben tanul az alsó és felső tagozat. A programjaink csupán annyiban különböznek a korábbi évekétől, hogy szülőket egyáltalán nem hívunk, illetve nincs a tornateremben közös rendezvény. Szeptember 1-jén az évnyitónk is elmaradt, mert az udvarra terveztük, de épp esett az eső. Ehelyett az igazgató végigjárta a termeket, és személyesen köszöntött külön-külön minden osztályt.
A gyerekek közötti távolságot lehetetlen betartatni. Dupla padjaink vannak, tehát mindenkinek legalább egy közeli szomszédja adódik.
A büfénél és a menzánál kígyózó sor ugyanolyan tömött, mint mindig. Az osztályok általában egy tanteremben töltik a napot, de időnként van mozgás és keveredés: informatika, kémia és fizika órákra muszáj szaktantermekbe vonulni, és a nyelvórákon vannak összevont csoportok. A kémia szakos kolléganőmnek például nincs szünete, mert minden óra után fertőtlenítenie kell.
A testnevelés szakosok dolga sem egyszerű, mert egyelőre a szabadban kell megtartaniuk az órákat. Szerencsére közel esik a város parkja, stadionja is, de mire átöltöznek és elvonulnak, majdhogynem indulhatnak vissza. Vajon a téli időszakban hogy oldják meg ugyanezt?
Azt hittem, a gyerekek többet fognak viccelődni a vírus kapcsán, de alig jellemző. Maszkot elenyészően kevesen hordanak, a poén kedvéért is csak kevés diák viseli. Némelyeknek tanítani kell a tüsszentés szabályait, mint egy hetedikes tanítványomnak, aki minap a levegőbe tüsszentett egy hatalmasat.
Az esély megvan a vírus terjedésére. Ha valaki behozza az épületbe, nem fogjuk tudni kivédeni.
Mindenesetre bízunk abban, hogy minél tovább személyes keretek között taníthatunk és tanulhatunk.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
