Lehet mérgező az optimizmus? – Fókuszban a toxikus pozitivitás
Sokan igyekszünk pozitívan gondolkodni és optimistán hozzáállni a mindennapokhoz, életünk történéseihez, és a problémák, nehézségek felbukkanásakor is próbáljuk jobb fényben látni a dolgokat, mert ez talán segíthet, erőt adhat. Na, de mi történik azokkal, akik szinte kényszeresen ragaszkodnak a derűlátáshoz?
Sárga Noémi pszichológus foglalja össze a pozitivitás túlzásait.
Akármennyire furcsa is, a bizakodó gondolkodás is lehet káros, ha átlép egy bizonyos határon, és azt a felfogást hozza magával, hogy kerüljünk akármilyen nehéz élethelyzetbe, még ha komolyan szenvedünk, akkor is muszáj pozitívnak maradnunk.
Ha mérgező az optimizmus
„A toxikus pozitivitás a túlzásba vitt pozitív és optimista hozzáállást jelenti, tehát itt nem magával a pozitív gondolkodással van a gond, hanem ennek a mértéktelen verziójával” – fogalmaz Sárga Noémi pszichológus.
„Ez egy szélsőség, amelynek számos negatív hatása van, hiszen, ha az ember nem éli meg és át a negatív történéseket, valamint a nehéz érzelmeket, amelyek ugyanolyan részei az életünknek, mint a jó dolgok, az meglehetősen káros is lehet. Amikor toxikus pozitivitással elnyomjuk, elfojtjuk, elbagatellizáljuk az érzéseket, majd ezeket tipikus optimista mondatokkal toljuk el magunktól, akkor nem engedjük megélni a valódi érzelmeinket, amelyekkel egyébként fontos lenne dolgoznunk. Érdemes kiemelni, hogy a hangsúly nem a frázisokon van, hanem azok állandó hangoztatásán, és azon, ha csakis ezek vannak jelen az életünk nehéz pillanataiban is.”
Toxikus pozitivitásra utaló mondatok
„Mindennek megvan a jó oldala.”
„Ebből is tanultam valamit.”
„A végén úgyis minden jó lesz.”
„Jobb, ha nem is gondolok rá.”
„Legalább nem történt nagyobb baj.”
„Nem is olyan nagy gond ez.”
„Ennek így kellett lennie.”
„Az idő úgyis begyógyítja.”
„Ami nem öl meg, az megerősít.”
„Nem baj, akkor is pozitív maradok.”
A felsorolt gondolatok persze lehetnek valós állítások, és adhatnak erőt, de alapvetően nem fogjuk magunkat jobban érezni az állandó ismételgetésüktől, sőt be is csaphatjuk magunkat velük, hiszen azt élhetjük meg, hogy miközben pozitívak vagyunk, nem vagyunk jól. Ha őszintén belülről jönnek ezek a gondolatok, még segíthetnek is, de csak akkor, ha nem az érzelmek elfojtására, elnyomására, eltávolítására szolgálnak.
A szakértő szerint lényeges lenne megvizsgálni, hogy mi magunk hogyan vagyunk benne bizonyos helyzetekben, mit élünk meg egy-egy rossz esemény kapcsán, és annak milyen negatív vonatkozásai vannak az életünkre, működésünkre nézve.
Kulcsfontosságú a kérdésben az önismeret, hogy tudjuk hogyan megélni a negatív érzelmeket, vagy például felidézni, hogy volt ez a családunkban, mit hozunk otthonról, mennyire volt megengedve gyerekként az érzések szabad megélése.
Lehetett örülni? És kifejezni a rossz érzéseket? Hogyan kezelték a szüleink a bánatunkat? Miket mondtak ilyenkor nekünk? (Például: „Ne lógasd az orrod!”, „Holnap már nem is emlékszel erre!”, „Erősek vagyunk, nem sírunk!”, vagy éppen: „Nem baj, ha most rossz kedved van!”, „Sírd csak ki magad!” stb.) Az érzésekkel való bánásmód generációkon keresztül is továbbélhet, ami befolyásolhatja, hogyan állunk a nehézségekhez (megküzdünk velük, vagy megállás nélkül átmegyünk rajtuk).
„Az önismeret sokat segíthet, mondjuk megfejteni, miért nem tudunk együtt lenni a negatív érzésekkel, miért akarjuk ezeket folyton eltolni magunktól, és ha a dolgoknak tényleg úgy kellett történniük, ahogy, akkor abban hol vagyunk mi magunk, mi az, amit irányíthatunk, mit szeretnénk, hol vannak a vágyaink, motivációink, miben tudjuk ezeket kifejezni. Ha arra hagyatkozunk, hogy minden úgy van, ahogyan lennie kell, az egy meglehetősen kontrollvesztett állapot, amit viszont önismerettel és önreflektív technikákkal lehet fejleszteni. Fontos, hogy lássuk, a dolgok negatív oldala számunkra miért negatív, mert ez is számít. Alapvető lenne, hogy megértsük, hogy a két oldal, a negatív és a pozitív nem létezhetnek kizárólagosan, az egyensúlyra kell törekedni.
Aki toxikus pozitivitással éli az életét, az egy hétköznapi példával szemléltetve becsomagolja a rosszat, és nem vesz róla tudomást, ez a magatartás azonban hosszú távon meglehetősen káros lehet, és a mentális egészségünkre is negatívan hathat.
Kialakulhatnak pszichoszomatikus betegségek, függőségek, de akár depresszió is, hiszen, ha valaki folyton azt éli meg, hogy nem tud hatni a környezetére, az könnyen megtanulhatja, hogy nincs értelme küzdeni” – figyelmeztet a szakértő.
Tegyük fel a megfelelő kérdéseket!
„Ha azt vesszük észre magunkon, hogy bármennyire rossz napunk is volt, azt mondogatjuk, hogy nem baj, vannak, akiknek ennél is rosszabb, vagy hogy végül is nem is volt olyan borzasztó, akkor egyáltalán nem gondolkozunk el azon, és nem éljük meg azt, hogy miért is volt nehéz számunkra az adott nap. Érdemes feltenni ilyenkor néhány kérdést. Milyen érzések keletkeztek bennünk? Mi történt egyáltalán a lelkünkben, ami miatt kellemetlenül érezzük magunkat? Ez az érzés esetleg valahonnan máshonnan jön? Voltunk már hasonló helyzetben korábban? Amennyiben ezek az önreflektív kérdések beindulnak, tisztábban tudjuk látni önmagunkat, de segíthetünk például a környezetünkben élő, ilyen problémákkal küzdő személyeken is” – teszi hozzá a szakember.
Dafke pozitivitás helyett valódi érzések
„A toxikus pozitivitás nem egyenlő a pozitív pszichológiával és a pozitív gondolkodással, ami alapvetően jó dolog. Ennek egy túlzott formája, ami például, ha traumákról beszélünk, növelheti a traumatizáltságot is. Aki traumát élt át, annak szigorúan tilos lenne ezeket a típusú mondatokat ismételgetnie” – hívja fel a figyelmet a pszichológus. „És azt is fontos látni, hogy van olyan, amikor valamiben nincsen semmi jó. A toxikus pozitivitás felső foka, amikor valaki egy súlyos traumát átélve kijelenti, hogy ettől erősebb lett, esetleg még azt is hozzáteszi, hogy még jó is volt, hogy megtörtént vele.
Ilyenkor inkább azt kellene nézni, hogy annak ellenére, hogy a trauma megesett, meg tudtunk küzdeni vele valahogyan. Nem azért lettünk többek a trauma által, mert túléltük, hanem azért, mert vannak olyan megküzdő képességeink, amiknek hála tudtunk harcolni, és ezáltal fejlődni.
Fontos tehát látni a különbséget: nem a trauma miatt fejlődünk, hanem azok miatt a személyiségvonások miatt, amelyek hozzájárulnak a megküzdéshez. Végül nem hanyagolható el az a tény sem, hogy van, amikor egy negatív helyzetben nem találunk semmi jót, és ez is rendben van.”
Praktikus tanácsok
Minden érzésnek megvan a helye az életünkben, az „egyszer fent, egyszer lent” mondás tökéletesen helytálló, hiszen egyetlen embernek sem százszázalékosan derűs az élete. Ahogy a jónak, úgy a rossznak is helyet kell adnunk, hiszen az fejleszthet, taníthat, és végső soron hozzájárulhat egy boldogabb és harmonikusabb élethez.
A Pszichoforyou, valamint a Megoldásközpont Magazin cikkeiben remek tanácsokat találhatunk azzal kapcsolatban, hogy a toxikus, jóra fókuszáló, ám az érzelmeket elnyomó mondatok helyett milyen egészséges frázisokat érdemes kimondani magunk felé, vagy azok felé a személyek felé megerősítésként, akiken észrevesszük a túlzott optimizmust. Útmutatóul álljanak itt ezek:
„Ne aggodalmaskodj!” – „Látom, hogy stresszes vagy, mondd el, mit érzel, figyelek rád.”
„Ne is gondolj erre, csak maradj pozitív!” – „Csak mondd el, mit érzel, figyelek.” / „Akár jó, akár rossz dolog történik, itt vagyok neked.”
„Minden okkal történik.” – „Néha pontot kell tennünk a dolgok végére, és tovább kell lépnünk. Hogyan tudnék neked segíteni?”
„Ha én meg tudtam csinálni, neked is menni fog!” – „A képességeink, korlátaink különbözőek, és ez rendben van így.”
„A végén minden jóra fordul!” – „Ez tényleg nagyon nehéz lehet, együtt érzek veled.”
„Lehetne ennél sokkal rosszabb!” – „Ez tényleg borzalmas, sajnálom, hogy ezen mész keresztül.”
„Ne foglalkozz a negatív dolgokkal!” – „A megpróbáltatások az élet részei, de nem vagy egyedül.”
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>