Pozitívan változik az életünk, ha kertészkedni kezdünk – A gondoskodó kert, amely teremt és megtart

„Azt gondolnánk, hogy gondoskodunk a kertünkről, de természetesen a kertünk az, amely valójában gondoskodik rólunk.” (Jenny Uglow)

Gyerekkorom meghatározó élményei közé tartozik nagyszüleim hatalmas kertje, ahol a nyarakat töltöttük. Emlékszem, milyen izgatottan szaladtam kora reggelenként megfigyelni a paprikapalántákat, hogyan hozzák apró fehér virágaikat, majd lesz belőlük termés. Mennyire szerettem a frissen szedett paradicsom semmihez sem hasonlítható illatát. Hosszú percekig tudtam gyönyörködni a gömbfejű hagymavirágban. Esténként pedig elbűvölt az éjszakai viola édeskés, bódító illata. Sokaknak vannak hasonló emlékei. Kertben lenni, kertészkedni azonban nemcsak örömet jelent, hanem testi–lelki egészségünkhöz is nagymértékben hozzájárul. 

A kék zónák, Földünk azon régiói, ahol különösen magas az idős – akár a száz évet is megélő –, jó egészségnek örvendő, boldog emberek aránya. Öt helyet találtak a világban – Szardínia hegyvidéki falvait, a Csendes-óceán déli részén fekvő Okinava szigetet, a görögországi Ikaria szigetét, a Costa Rica-i Nicoya-félszigetet, a kaliforniai Loma Linda városát –, ahol az emberek a legtovább élnek. A kutatás során kirajzolódott egy, a kék zónákra jellemző mintázat.

A kék zónák szépkorúinak egész életére jellemző a fizikai munka, ez többnyire valamilyen mezőgazdasági tevékenység. A kertjükben végzett könnyű, alacsony intenzitású aktivitás idős korban is életformájuk egyik meghatározó eleme. A nicoyaiak például, akárcsak az Ikaria szigetén élők, saját kezükkel művelik a földet, azt fogyasztják, amit megtermelnek, még az étrendjük alapjául szolgáló kukoricát is kézzel őrölik. 

„Ha az embert bio-pszicho-szociális rendszerben vizsgáljuk, láthatjuk, hogy annak minden szintjére mennyire jótékonyan hat a kertészkedés – fogalmaz Táborszky Boglárka. – Először is jó hatással van a szenzoros idegrendszerre. Minél több fajta inger ér válaszadásra késztetve minket, annál inkább segít harmóniában tartani az egész szervezetünket. 

A kertészkedés egy teljes testet átmozgató tevékenység. Remek módja a finommotorikus készségek és izmok fejlesztésének. Növeli az erőnlétet, a fittséget, a mozgékonyságot, és jót tesz az egyensúlyérzéknek is. Pozitívan hat a szív-és érrendszerre. 

Eközben pedig az egészségünk szempontjából oly fontos D-vitaminnal is töltekezhetünk a napsütésben.” 

A kültéri szabadidős tevékenységek általában is csökkentik a stresszt, a szorongást, javítják a hangulatot, flow-élménnyel és sok örömteli pillanattal ajándékoznak meg. A rendszeres kertészkedés pedig javítja a kognitív funkciókat, fejleszti a döntés- és problémamegoldó készségünket, támogatja a minőségi és mély alvást, így reggelente megújultan ébredhetünk. A jól végzett munka öröme és a hálás növények pedig növelik önértékelésünket. 

„A kertészkedés során a leginkább domináns mozgásminta az előrehajlás, a guggolás, a járás, a kisebb törzscsavarások és persze a kézzel, ujjakkal végzett megannyi finommunka – mondja Boglárka. – Ha valaki úgy állna neki a kertészkedésnek, hogy egyébként mozgásszegény életmódot folytat, mindenképp a fokozatos, óvatos kezdést, és előtte egy teljes testet átmozgató gerinctornát javaslok. Egy rövid bemelegítés mindenkinek ajánlott. Kertészkedés közben, a sok előrehajlás kompenzálására pedig egyenesedjünk fel, és végezzünk tíz-tizenöt percenként nyújtózkodásokat, valamint a tenyerünkkel a derekat megtámasztva hátrahajlásokat. Figyeljünk az izomegyensúly fenntartására is: ha a tevékenység lehetővé teszi, például gereblyézés, gyomlálás közben, váltogassuk az oldalakat.” 

Kép

Kép forrása: Getty Images

Kert a gangon 

A vidéki Magyarország ma is elképzelhetetlen virágos udvarok és háztáji kertek nélkül, de a nagyvárosokban élő, urbanizált népesség számára is jó példával szolgálnak a kék zónák, például Okinava szigetének zsebkendőnyi veteményesei vagy a kaliforniai Loma Linda városának közösségi kertjei. 

Belső-Ferencváros egyik társasházának negyedik emeletén, a körfolyosó szegletében rejtőzködik egy zöld sziget, egy permakultúrás kert. Nyolcvan különböző, ezekből ötven ehető faj (paradicsom, uborka, zeller, borsó, mángold, eper, szeder) terem hat négyzetméteren.

„A permakultúra egy fenntartható, emberi környezetet teremtő tervezői rendszer, amely azon alapszik, hogy együttműködünk a természettel – mondja Lőrinczi István. – A természet mintázatait és ökológiai folyamatait figyeljük meg, és azokat emberi környezetben alkalmazzuk. Én például egyrészt tavasztól őszig különböző időszakokban virágzó növényeket telepítettem, gondolva a beporzókra is. Másrészt összegyűjtöttem a családunk élelmiszer-fogyasztási szokásait. Ez alapján választottam főnövényeket. A paradicsomot például mindenki szereti, de nem érdemes monokultúrában ültetni, mert a különböző betegségek kipusztíthatják. Ha viszont bazsalikommal társítjuk, az megvédi egy esetleges fertőzéstől. Minden kertnél fontos a diverzitás, a növénytársítás, így a természetre bízhatjuk, hogy tartsa távol a kártevőket.” 

A Perma Gang Project öngondoskodásra nevel. „A család gyógy- és fűszernövény-szükségleteit ellátja – lányaim csak „gangteának” hívják az egész évben fogyasztott, saját készítésű főzeteinket. A néhány megtermesztett zöldség- és gyümölcsféle terhet vesz le a nagy mezőgazdasági rendszerről. A gyerekeknek jó példát mutatunk, ismereteket adunk át. Öröm számukra, hogy csak kilépnek a gangra, és epret csipegethetnek, vagy a vacsorához uborkát szedhetnek. Más íze a van a saját terménynek, tudjuk, hogy az, ami a tányérunkra kerül, egészséges. Nem a mennyiség, hanem a tápérték számít” – fogalmaz István. 

A kert kialakítása formálta a lakóközösséget is. Egyre több virágos balkonláda, sőt már ehető növény is megjelent, a szomszédok beszélgetésbe elegyedtek egymással, van, aki pedig szeretne a saját portáján is egy ilyen kiskertet. 

Közösségi kertek 

„A közösségi kertek lényege a közösség, a kertészkedés öröme, a kis léptékű önellátás, az ökotudatos szemlélet gyakorlati alkalmazása, és nem utolsósorban a városi területek zöldítése – mondja Lőrinczi István. – Együtt alakítják a közösségi normákat, szabályokat. A Rózsa utca foghíjas nyolcszázötven négyzetméteres telkén például harminchét parcellában zöldellnek a konyhakerti zöldségek, fűszernövények, virágok Terézváros közepén. A saját ágyások mellett vannak olyan területek is, amelyeket a közösségünkhöz tartozó harmincnégy család együtt művel, majd közösen részesednek a termésből. A nagyvárosokban rengeteg az élelmiszer-hulladék. Azért, hogy ezt a hátrányt előnyünkre fordítsuk, komposztbefogadó helyszín lettünk, ahová a kerület lakói elhozhatják a zöldhulladékaikat, mi pedig abból kiváló minőségű komposztot készítünk. Ennek eredménye pedig szemmel látható: szépen nőnek a fák, egészségesek a zöldségek.” 

Egy közösségi kertben a közösségi életé a főszerep. S míg a résztvevők együtt művelik az ágyásokat, a kertet és a közös területeket, közben beszélgetnek, és megismerik egymást. Később már együtt piknikeznek, szakmai műhelyeket szerveznek, vagy akár együtt tornáznak reggelente. Mindenkinek szüksége van arra, hogy kiszakadjon az otthona vagy a munkahelye zárt világából, és egy lakóhelyéhez közeli közösséghez tartozzon, ahol akár új barátokra is lelhet. 

Bővebb információ a fővárosi közösségi kertekről itt található. 

A cikk Bodnár Zita A kék zónák hosszú életet ígérő titkai című sorozatának részeként jelent meg, amelynek további részei itt érhetőek el.

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.