Az ölbéli játékok szemtől-szembe, szívből-szívbe, lélektől-lélekig érnek – 15 éves a Kerekítő

Idén tölti be 15. évét a Kerekítő. Másfél évtized már egy gyermek életében sem kevés. Egy kis számvetésre kérnélek az évforduló kapcsán: honnan indult, mivé érett ez alatt az idő alatt a kezdeményezés?

A legelső, ölbeli játékokat felölelő kötet ma már a 13. kiadásnál jár. Ennek az anyagát hivatott átadni a családoknak a Kerekítő babamama-foglalkozás, amelyet hálózati szinten képzeltem el, miután 2006-tól három éven át Mazsola Játszó néven kísérleti módszertannal dolgoztam, akkor még nem csak népi anyagból merítve. A számok tükrében: 7 országban 170 helyszínen heti rendszerességgel elérhető háromféle babamama-foglalkozás, 80 foglalkozásvezető, 20 könyv a Móra Könyvkiadónál, háromféle módszertani képzés pedagógusoknak. Kerekítő mintacsoportok bölcsődékben, óvodákban és mintaintézményekben Kerekítő manóval az élen, több ezer szülő- és pedagóguskövető a honlapon és a közösségi oldalakon.

Hol és hogyan zajlottak az első foglalkozások?

Az akkori lakóhelyemhez legközelebb eső művelődési házba, a Budaváriba kopogtattam be elsőként, valamint érzelmi alapon Szentendrét szemeltem ki. Tetszett a kisvárosi hangulat, vonzott a Duna-part, és hogy arra még egyáltalán nem voltak elterjedve a babamama foglalkozások. 

Akkor még nem tudtam, hogy előny az, ha a családok tisztában vannak vele, jó kimozdulni, közösen játszani. Ennek ellenére már az első alkalomra is sokan eljöttek: máig élesen emlékszem a 22 családra, többen több gyerekkel érkeztek. Kezdőként hatalmas kihívás volt a teli terem. 

Szentendrére ráadásul egy durrdefekttel csorogtam be, és hogy ne késsek, egy ismeretlen járókelőnek adtam oda a kocsikulcsot, kérve, hogy ha sikerült lecserélni a kereket, legyen olyan kedves beadni a Dunaparti Művelődési Házba.

Szerencsére minden jól alakult, így délben már vissza tudtam érni a legkisebb gyerekemhez az óvodába. Fontos is volt, mert ez volt az első „otthagyós” napja.

Tanulmányaid során közel kerültél a népi hagyományainkhoz. Ebből a hatalmas formakincsből miért épp a mondókák, az ölbéli játékok ragadtak meg?

A játékosság mindig is jellemző volt rám, máig él bennem egy gyermek. Az is közrejátszott, hogy kilenc évig voltam gyesen három gyermekemmel, és ez volt az egyik kapcsolódási pontunk, szeretetnyelvünk. Ebben ráadásul a testi érintés, az együtt töltött idő, az egymásra figyelés és valahol a szívesség is benne van, hiszen nagyobbacskaként „megrendelhették” a kedvenc ölbeli játékaikat. Próbáltam igény szerint is játszani velük, ott és akkor, amikor és ahogyan kérték.

Kép

A Kerekítő megálmodója, J. Kovács Judit – Fotók: J. Kovács Judit

Mi mindent adhatnak át ezek a mai édesanyáknak és gyermekeiknek?

Az ölbeli játékok szemtől szembe, szívből szívbe, lélektől lélekig érnek. Segítik az érzelmi biztonságot, biztonságos kötődést: összenevetések, mosolyok, ölelések formájában. Az, hogy ezek a kapcsolatteremtő játékok milyen sokrétű hatással vannak a mozgásfejlődésre, beszéd- és zenei fejlődésre, felbecsülhetetlen. Az első három év érzelemgazdagsága, meghitt hangulata egy egész életen át elkísér. S még mit ad? Amikor novemberben megkaptam a Janikovszky Éva-díjat, Sándor Ildikó néprajzkutató a laudációjában így fogalmazott: „Ezek a mondókáskönyvek a legfogékonyabb időszakban, közös családi élményként lesznek a gyermek életének részei, hogy aztán végigkísérje őket az olvasás, a szépirodalom szeretete.” Fábián Éva népzenepedagógus pedig egyik kötetünk fülszövegében írja ezt: „Az ölbeli játékok nemzedékről nemzedékre szálltak – változtak és csodálatos módon ugyanazok maradtak –, mosolyt csaltak a babák arcára, mely átköltözött mindjárt szüleik szeme sarkába. A nevetésnek ősidők óta kitaposott útvonala ez, egyetlen mosoly sem tévedt még el rajta soha.” Ez mindent elmond.

Mi indította el benned azt a törekvést, hogy a szenvedélyedet a hivatásoddá „kerekítsd”? 

Szerettem a kisgyermekes közeget, és bevallom, praktikus oldalról tetszett, hogy a babamamafoglalkozás-vezetés délelőtti elfoglaltság, így délben hazajárhattak a gyerekeim az óvodából és iskolából. 

Attól pedig el voltam ragadtatva, hogy egyedi tematikájú és felépítésű mondókáskönyvet álmodtam meg, amely azóta is hiánypótló. Szerettem volna, ha ez minél több családhoz eljut. 

A kötet egységes oldalpárokból áll: egy bájos letisztult illusztráció, kapcsolódó szöveg és játékleírás (ez az, amire sokan már nem emlékeznek). Így nagyon könnyen memorizálható, segíti a rácsodálkozást, az „ezt már ismerem” érzést. Ideális méretű, gyerekkézbe illő, ráadásul szülőközpontú is. A mondókákat nem a mennyiség, hanem az elsajátíthatóság szerint válogattam, közismerteket és kevésbé ismerteket egyensúlyban. Jelképünk egy kedves manófigura, aki foglalkozásokon is életre kelhet, és egy színes gombolyag, amely a könyvsorozaton keresztülgurul, és mára már közösségeket köt össze.

Kép

Kerekítő manóról nemcsak könyv, hanem bábfigura is készült – Fotó: J. Kovács Judit

Kezdetben nem tartottál tőle, hogy az ötletedre a mai felgyorsult – internet és közösségi felületek uralta – hétköznapokban nem, vagy csak egy szűkebb réteg részéről lesz igény? 

Nem foglalkoztam a kereslettel, csak arra gondoltam, hogy ezt szeretném csinálni, ehhez van érzékem, és ha így van, akkor majd biztos jól boldogulok vele. Egy jó ügy, amely a szívügyem volt. Amúgy szerintem mindenre van kereslet, csak meg kell találni, hogy kik azok, akik ugyanazt tartják fontosnak, amit mi. A gyerekeim is azt látták, fontos, hogy megtaláljuk, mihez van érzékünk, mivel szeretnénk foglalatoskodni. Hivatást kell választani, nem munkát vállalni. Hiszek benne, hogy mindenki jó valamiben. Ha megtaláljuk, már csak szorgalom kell hozzá és némi kreativitás. Visszatérve a kérdéshez, az internet inkább segített a célom elérésében: a honlapunkat, a Facebook-, YouTube-, TikTok-oldalunkat mind a népi mondókák felelevenítésének szolgálatába állítottam. Ezt a cikket sem olvasnák most a kisgyerekesek, ha az internet nem tenné lehetővé.

Milyen tervek vannak a tarsolyodban erre a különleges jubileumi évre? 

Kerekítő manó világa címmel, Kállai Nagy Krisztina képeivel útnak indítunk egy vándorkiállítást. A tárlat 2024. március 2-án 10:30-kor a Budaörsi Jókai Mór Művelődési Házban nyílik, ahol 18 éve foglalkozom hetente a babákkal, majd az ország több könyvtárában is látható lesz éveken át. Sződön az ott élő kollégámnak köszönhetően Kerekítő mondóka tanya születik mondókaállomásokkal, tematikus programokkal, amelyet óvodai–kisiskolai csoportokkal is élmény lesz felkeresni. 

Két új kötettel is készülünk, a Kerekítő manó és a hullócsillagok című mesekönyvvel óvodásoknak, illetve egy különleges, mondókás babanaplóval, amelyben a babamasszázs fontosságáról is olvashatnak az újdonsült szülők. Ez nem véletlen, az érintés varázsát szeretném a következő évtizedben még inkább előtérbe helyezni, most elsősorban az apákra gondolva. 

A baba–apa kötődésről alig hallunk. Például csak az anyukák tudnak szoptatni, de rendszeresen masszírozni a babát az apák is tudnák, ami hihetetlenül mély kapcsolódási lehetőség. 

A foglalkozásokon néha ők is felbukkannak, és otthon sokan mondókáznak a könyvek nyomán is, de például a Kerekítő foglalkozásokat munkaidőben tartjuk, ezért őket másként szeretném elérni. Évek óta készülök arra, hogy az ősi, indiai babamasszázs gyakorlatát népi mondókákkal párosítva átadhassam. Csak idő kérdése az újabb szívügy felgombolyítása.