„Itt az ideje, hogy visszafelé forogjon a kerék...”

– Miért forog visszafelé a malomkerék a diplomamunkájában?

– Hosszas kutatás előzte meg a döntést, hogy az egykori malommal szeretnék foglalkozni. Ma már csak romjai őrzik emlékét, de ez régen a város életének fontos helyszíne volt, itt őrölték a búzát, amiből liszt lett, majd kenyér az asztalokon. Sajnos mára már csak romjai őrzik emlékét az Öreg-tó gátjánál. A malom mai értelemben vett megfogalmazása lett tervem kulcskérdése. Egykor a tó volt a malomért, pontosabban az emberért, annak érdekében, hogy a víz energiáját hasznosítva búzából lisztet őröljön. Ma már ezt máshogy kell megfogalmazni, hiszen a mai, technológiailag fejlett világban funkcióját vesztette a malom, másrészt pedig története során a tó folyton csak adott, addig, amíg ez a vízminőségének romlásához vezetett.

Így vált vezérgondolattá a malomkerék képzeletbeli visszaforgatása, azaz, ahogy eddig a tó volt a malomért, most a malom fog a tóért működni. Ez azt jelenti, hogy teljesen új minőségben, új funkcióval jelenik meg a tóparton.

A természetjáráshoz és a tavak körüli 11 állomásos tanösvényhez kapcsolódó új malomépület egy ökoturisztikai központként a tanösvény 0. állomása.

Kép: Nagy Mercédesz Erika

– Nem Veresegyházán, hanem a szomszédos Erdőkertesen született, de úgy tűnik, szoros a kapcsolata a tágabb értelemben vett szülőföldjével. Mesélne erről?

– Már az egyetem utolsó három félévében is Veresegyházra terveztem. A Középülettervezési Tanszék Veresegyházzal együttműködésben egy Játék-és Gyermekmúzeum tervezését jelölte ki a Veresi Medveotthon melletti területre, ezt akkor a mi csapatunk nyerte meg. Nagyon örültem a feladatnak, hiszen haza tervezhettem, ismertem a helyet már gyerekként.

Amikor 2017-ben elkezdődött a diplomafélévem, tudtam, hogy a veresegyházi tavakkal szeretnék foglalkozni, itt nőttem fel, gyermekként apukámmal sokat jártunk ide horgászni. Jelenleg Budapesten dolgozom és a városban élek, de igyekszem sűrűn hazajárni a családomhoz.

– Az egyetemi feladatain is látszik, hogy nem egyszerűen természeti környezetben helyezkednek el, hanem általuk kapcsolat jön létre a látogató és a természet közt. Említene erre néhány példát?

– Szinte az összes tervem valamilyen módon – legtöbbször igen szorosan – kapcsolódik a természethez, mert magam is ezer szállal kötődöm hozzá. Ezt az érzésemet tökéletesen összefoglalja Fekete István „Zsellérek” című regényének a részlete, amit nagyon kedvelek: „Jó volt ez a csend. Összeértem benne a földdel, az éggel, a remegő levegővel, és nehéz lett volna megmozdulni, mert kapaszkodó két kezemmel megmarkoltam az aszott füvet és úgy éreztem, ujjaimnak gyökere nőtt mélyen a hűvös földben.”

A mi évfolyamunk volt az utolsó, akik még Cságoly Ferenc tanár úr előadásait hallgathattuk, és megismerhettük az ő szemléletét:

Úgy kell szépet, hasznosat és maradandót alkotnunk, hogy a kor, a hely és az ember kölcsönös viszonyát, a tartósságot és a hasznosságot is szem előtt tartjuk.

Fontosnak tartom a helyszín és környezete múltjának kutatását és megismerését, a fenntarthatóságot és gazdaságosságot, a hagyomány és kultúra továbbőrzését.

Az Öreg-tó malma – Kép: Nagy Mercédesz Erika

– Az elhangzottak a portfóliójában látott nyári alkotótáborokat juttatják eszembe, ahol az építészhallgatók a lehető legközvetlenebb módon, a természetben együtt alkotva kamatoztatják az egyetemen szerzett tudásukat, „kénytelenek” összeérni a földdel...

– Az előszállási alkotótábor volt az első, amiben részt vettem, ott egy tervezési félévet követően építettünk stéget, madárlest és padot. Nagyon új és meghatározó élmény volt nem csak a papíron, de élőben, kétkezi munkával is létrehozni valamit. Így ismeri meg igazán az ember az anyagokat, azok tulajdonságait, mivel és hogyan érdemes azokat megmunkálni.

2012-ben tizenkét első- és másodéves építészhallgató gyűlt össze Erdélyből, Felvidékről, Magyarországról, és célul tűzték ki, hogy önerőből, kalákában alkotnak valami maradandót. A gyergyócsomafalvai Kőzúgó-vízesés környezetét Orbán Balázs leírása alapján választották. A négynapi munka eredménye egy olyan fahíd lett, amelynek a formáját az egymást keresztező kidőlt fák rajzolatáról mintázták. 2017 nyarán a faanyag elfáradt és a patakba roskadt. A csapat újra összegyűlt, immár diplomás építészekként – ekkor csatlakoztam hozzájuk én is –, és újraépítettük a hidat. Felhasználtuk a régi hídból menthető szinte összes faanyagot más szerepben, lett belőlük pad és csurgó a forráshoz. A dolog érdekessége, hogy a kis erdélyi hidunkkal a Média Építészeti Díj épület-kategóriájának döntőjébe kerültünk, olyan építészeti alkotások mellett, mint a Győr–Gönyű Kikötő, a Graphisoft Park új fogadóépülete, az újpesti Piac és Városközpont, valamint egy budaörsi villaépület – és végül a közönségdíjjal és a zsűri különdíjával jöhettünk haza.

A gyergyócsomafalvai Kőzúgó-vízesésnél – Kép: Nagy Mercédesz Erika

– Az építészet mellett grafikusként is tevékenykedik. Jelenleg talán az építészeti vonal az erősebb. Hogy látja e két szakma egyensúlyát, kapcsolatát a jövőben?

– Gyerekkorom óta szeretek kézműves dolgokat készíteni és festeni, a mai napig, ha tehetem kézzel készített ajándékkal lepem meg a családomat, barátokat. Az egyetemi évek alatt kezdem kísérletezni különböző grafikai technikákkal. Így történt, hogy a diplomafélév végén, a beadás előtti hétvégén pár órára félretettem az építészeti rajzokat, és elmentem felvételizni a Budai Rajziskolába. Júniusban megvédtem a diplomámat, szeptemberben pedig elkezdtem a grafikus tanulmányaimat. A kiállítás anyagainak előkészítésénél tudatosult bennem, hogy mennyire jó döntés volt ez: minden tablót, kiadványt, installációt én terveztem meg és készítettem el.

Mára az építészet, a grafika és a különböző képzőművészeti, iparművészeti ágak valahogy eltávolodtak egymástól, pedig korábban ez nem így volt, anno még építészek is terveztek betűt, logót, arculatot, bútorokat, berendezési tárgyakat.

A kézműves mesterségbeli tudás hiánya jellemző korunkra ezért tartom fontosnak a folyamatos párbeszédet a különböző művészeti ágak és az építészet között.

– Milyen tervei vannak a közeljövőre?

– A kapcsolatom az egyetemmel a diplomaszerzést követően nem szűnt meg, tanársegédként továbbra is gyakran megfordulok ott. Júniusban szeretnék jelentkezni a szeptemberben induló doktori iskolába, ami a következő négy-öt évemet meghatározhatja. Emellett fontosnak tartom az erdélyi Kőzúgó-híddal elindított kezdeményezésünk folytatását, még több hasonló alkotótábor szervezését, bevonni társművészetekben jártas embereket, átörökíteni a hagyományos mesterségeket a következő generációknak.