Hogyan vehetjük rá gyerekünket az együttműködésre?

Először is, az együttműködés nem azonos azzal, hogy a gyerek mindent megtesz, amit mondanak neki. Az együttműködés során a szülő és a gyerek abból a pontból kiindulva, hogy mindkettejüknek akkor lesz igazán jó, ha együttműködnek, kitalálják a maguk rendszerét, amelyben mindenkinek megvannak a maga feladatai, és olyan szabályaik, amelyek mindkét felet egyformán kötik és amelyek értelmét könnyű belátni.

Hajlamosak vagyunk túl sok szabályt felállítani, és mivel azokat már mi magunk sem tudjuk pontosan követni, előfordul, hogy a betartatásukra tett erőfeszítéseink is kicsit hektikussá válnak. Nem is kell nagyon szofisztikált példát keresnünk: egy nyugodt vasárnap délután jóval kevesebb szabályt tartatunk be, mint egy sietős szerda reggel. A szabályok mennyisége és azok komolyan vétele nagyban függhet a szülő hangulatától is. Ezzel szemben azzal segítenénk a gyerekeinknek, ha nem lenne túl sok szabályunk, azokat azonban következetesen betartanánk. Ha van pl. egy konkrét időpont, amikor elérkezik a lefekvés ideje, és ez nem változik attól függően, hogy apa mikor ér haza, az már egy ilyen szabály.

Segít, ha a gyerekek értik a szabályt és egyet is értenek vele.

Lehet erre jó példa, hogy az ajtón belépve levesszük a cipőnket. E szabály értelmét nem nehéz elmagyarázni. Az együttműködés valódi konszenzust igényel, és meghagyja a gyereknek a lehetőséget, hogy ne értsen egyet valamivel. Kétségkívül több energiát igényel az elején, ám ez a befektetett energia gyorsan megtérül, ha látjuk, hogy a gyerekeink keresik a lehetőséget az együttműködésre, mivel mi magunk is ilyen hozzáállást tanúsítunk a számukra fontos kérdésekben. Ez mindkét féltől pozitív hozzáállást igényel.

Még mielőtt elhinnénk, hogy létezik olyan csodaszer vagy módszer, amelyet alkalmazva nem ütközünk néha nehézségbe vagy ellenállásba a gyerekeink oldaláról, legyünk őszinték. Vannak olyan napok, amikor mi magunk sem vagyunk az együttműködés mintaképei, még akkor sem, ha logikusan levezetve egyetértünk az együttműködés szükségességével és hasznával. Mivel azonban nem gépek vagyunk, hanem emberek, akiket nagyban befolyásolnak az érzelmei, így ne csak a racionális oldalt vegyük figyelembe.

Sokat segíthet, ha a kisebb gyerekek számára képes emlékeztetőket készítünk a szabályokhoz, elvárásokhoz. Ezt elkészíthetjük együtt, míg átismételjük, mire is lesz jó ez az emlékeztető. A nagyobbak számára már írásban is készülhetnek ilyen emlékeztetők, amelyek során jó, ha elővesszük a humorérzékünket a dorgáló hangnem helyett.

Emlékeztessük magunkat, hogy nekünk sem egyetlen nap alatt sikerül leszoknunk valamely régen bevett szokásunkról, és hagyjunk időt a gyerekeknek is, hogy megszokják, ha valami változott.

Segítenek a barátságos hangnemű, vicces üzenetek, emlékeztetők, sőt, az is, ha elmeséljük, nekünk milyen új szokás vagy szabály elsajátítása okozott nehézséget. Ne feledjük azt is elmondani, hogyan sikerült mégis változtatnunk! Újabb jó lehetőség a példamutatásra, érdemes élnünk vele.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>