A gyerekek a halogatás művészei – mit tehetünk folytonos dorgálás helyett?

A halogatás egyik oka lehet az, hogy a gyerek az adott feladatot nem szereti, és nem szeretné elvégezni. Azt reméli, hogy megfelelő idő elteltével talán az adott feladat megszűnik – akár külső segítséggel, akár csak a természet törvényei alapján…

Másrészt, a halogatás a passzív ellenállás egyik formája. „Nem teszek meg valamit, amit szerinted meg kellene tennem.” Szavak nélkül is kifejezi, mit gondol a törekvéseinkről, amivel próbáljuk együttműködésre biztatni. Előfordul, hogy bosszút akar állni vagy a feladat nehézsége miatti aggodalom akadályozza meg a teljesítésben.
De mit tehetünk ilyen esetekben?

- Járjunk a végérére közösen a feladatoknak, hogy mindenki gyorsabban túljuthasson az általa nem kedvelt feladatokon.

- Érdemes lehet táblázatokat, munkafolyamatokat, rutint kidolgozni – a gyerekekkel együtt. Így mindenki látja, mit várnak tőle.

- A választási lehetőség itt is nagyon jól működik, mivel más szintre emeli a problémát:

 „Most szeretnéd kitakarítani a szobád, vagy vacsora után?”

- Kérdezzünk vissza, hogy a „majd” és a „később” pontosan mit jelent. Állapodjunk meg egy időpontban, ez lehet az is, amit ő javasolt.

- Vannak esetek, amikor hiába próbáljuk rávenni, hogy tegyen meg valamit – ilyenkor érdemes hagyni, hogy megtapasztalja tettének következményeit. Ameddig valami csak a szülőnek fontos, nehezen érhető el változás.

- Érdemes olyan feladatokat is adni a gyerekeknek, amelyekre fel tudnak készülni, és nem most azonnal várjuk el tőlük.

- Ha folyamatosan a szülők végeznek el mindent, vagy újra megcsinálnak valamit a gyerekek után, mert az úgy lesz tökéletes, a gyerekek megszokják, hogy „úgysem elég jó, amit csinálok”, „anya majd megoldja”. Érdemes alább adni a tökéletesség iránti igényünket.

- Amikor végre valahára elvégezték a rájuk bízott feladatot, ne ezt hangoztassuk.

Fejezzük ki az örömünket, amelyet a tevékenység eredménye okozott nekünk, vagy mondjuk el, hogy ez mekkora segítséget jelent nekünk. Már ha valóban így van.

- Ha már dicsérünk, az olyan legyen, amit mi magunk is szívesen hallottunk volna a gyerekünk korában, semmiképp ne lekicsinylő vagy szarkazmus mögé bújtatott.

- Végezetül emlékezzünk vissza a saját gyerek- és kamaszkorunkra. Mi sem ugrottunk mindig, ha pl. takarításról volt szó…

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>