Gyerextázis: amikor a kisgyerekes szülők buborékba kerülnek

Pár évvel ezelőtt még kifejezetten bosszantott az, hogy a kisgyerekes ismerőseimmel egyszerűen nem lehet két mondatnál többet váltani egyhuzamban. Minden második mondatot egy „Vigyázz, ne verd be a fejed!”, „Azt nem lehet megenni!” vagy ehhez hasonló vezényszavak követtek, de ami még inkább zavart, az a „Nézd, milyen ügyes!”, „Milyen cuki…” és társaik voltak. „Igen látom. De nincs életveszély, befejezhetem végre, amit elkezdtem neked mondani?” – persze ez utóbbi így sosem hangzott el, de azért kimondatlanul is ott érződött a töredékes dialógusban.

Bele kellett törődnöm, hogy miután egy-egy akrobatamutatvány megtörte a beszélgetést, az a téma utána már halott volt, irányt váltott a társalgás, és újra a gyerekre terelődött a szó.

Amióta nekem is gyermekem született, rádöbbentem, hogy időről időre én is ugyanebben a buborékban élek, és ez a felismerés kicsit fájdalmas volt. Persze, nem baj, hogy így van – feltéve, ha az ember szeretné szépen lassan elkoptatni maga mellől azokat az embereket, akik kicsit sem értik ezeket a jeleneteket.

Múlt héten kimenőt kaptam néhány órára – a férjem vigyázott a kisfiunkra –, elmentünk anyukámmal szandált venni. Amikor beléptünk a cipőboltba, teljesen megszédültem. Hatalmas területen rengeteg cipő: kis és nagy; lapos és magas; férfi és női; cipő cipő hátán. Úgy tűnhetett, még sosem jártam cipőboltban, ami csak annyiban igaz, hogy azóta valóban nem jártam cipőboltban, amióta a fiam megszületett. Teljesen zsibbasztóan hatott, hogy nincs egy támpont, nincs mire fókuszálni: ijesztő, de valahol felszabadító is volt. Akkor értettem meg, hogy valószínűleg az anyasággal együtt a fejünkbe kódolódik egy újfajta szemlélet, amely a gyereket teszi meg minden más mércéjének, fizikai és elvont értelemben is.

Egyszerűen a gyermekünk a viszonyítási alap. Olyasmi, mint a tengerészeknek az Esthajnalcsillag: irányt ad, megmutatja, mi fontos és mi nem.

Ebben a természeti törvényben megnyugodva egy kicsit elnézőbb lettem magammal szemben is.

A gyerextázis állapota tehát nem feltétlenül ördögtől való dolog. A gyerekek bűvkörébe kerülve olyan emberekkel is hosszasan el lehet beszélgetni a pisis pelusokról és az altatás fortélyairól, akikkel korábban semmilyen közös témátok nem volt. Így a – remélhetőleg csak ideiglenesen – elmaradozó ismerősök helyett csatlakoznak olyanok az életünkhöz, akik ugyancsak saját buborékukban tartózkodnak, addig, amíg mi a miénkben.