Folyton tiltjuk gyermekünket, vagy sosem mondunk neki nemet? – A „nem” tiltószó és a pozitív kommunikáció a nevelésben
Amikor tudatosan szeretnénk nevelni gyermekünket, és tényleg odafigyelni minden mozzanatára, hogy a lehető legjobb tudásunkat átadva terelgessük őt az élet rögös útján, nem is gondoljuk, hogy bizonyos szavakkal, mondatokkal sokszor épp az ellenkezőjét érjük el annak, amit szeretnénk. Mindenki ismeri a bűvös „nem” tiltószót gyermeke kapcsán, amelyet rengetegszer kimondunk egy nap, használata már-már természetessé válik, s fel sem tűnik, hogy – a jó szándékunk ellenére – folyton tiltunk. Persze vannak olyanok is, akik éppen ezt a szót tették a tiltólistára, és a legextrémebb helyzetekben sem mondanak nemet a gyermeküknek. De mit jelent a pozitív kommunikáció, és mit kezdjen a szülő a tiltással? Szakértőkkel kerestük a választ ezekre a kérdésekre.
Sűrűn hallani a „nem” tiltószót a szülő szájából, és a tiltással és szabályokkal nincs is semmi baj, kiváltképp, hogy a gyermek fejlődéséhez elengedhetetlen fontosságúak. Lényeges, hogy a gyermeknek tudnia kell, mit tehet és mit nem, mert ha keretek között mozog, az biztonságot nyújt számára.
„A szabályokat, kereteket világossá kell tenni, és ki kell mondani a miérteket is. A transzparens kommunikáció, mint bármilyen emberi kapcsolatban, elengedhetetlen a szülő és gyermeke között is. A legtöbb esetben nem elég a »nem« szó, hiszen nem válik egyértelművé a gyermeknek a tiltás miértje” – fejti ki a gyermekpszichológus, Kürthy Anna, aki a hét minden munkanapján foglalkozik gyerekekkel. A szakember az iskolában leginkább prevenciós és támogató tevékenységet folytat, de végez szorongásoldó, önismereti, feszültségoldó, érzelemszabályozási tevékenységeket is, emellett tart szülőkonzultációkat, így nagy rálátása van a szülő-gyermek kommunikációra.
Legfőbb elve, hogy nem elég önmagában a gyerekkel foglalkozni, muszáj, hogy az őt körülvevők is változzanak, ha elakadást észlelnek.
Ugyanolyan fontos a pedagógus, a szülő, a nagyszülő, a testvérek önvizsgálata, önismerete és együttműködése, mint a gyereké, aki tünetet produkál. Ha például nem fogad szót, érdemes megvizsgálni, milyen okok állhatnak e mögött.
Mindig érdemes megbeszélni a tiltás okát
A gyermek már korán megtanulja, hogy a „nem” szó valamilyen tiltást jelent, de hogyha a szülő folyamatosan ezt mondja neki, könnyen lehet, hogy éppen az ellenkezőjét éri el vele. A pszichológus úgy véli, fontos a „nem” mögötti tartalom is, mert ha nincs, akkor könnyebben elmegy a gyerek füle mellett a tiltás.
„Vannak olyan helyzetek, amikor nincs idő és tér hosszasan elnyúló beszélgetésekre, és a »nem« vagy a »ne« szó életet menthet, például valamilyen életveszélyt jelentő helyzetben. Ilyenkor kell és szükséges a határozott »nem« válasz, így tanulja meg a gyermek, hogy ez valóban veszélyes helyzet. »Ne menj át az úttesten«, »Ne érj a tűzhöz« stb.
Azonban minden helyzet után érdemes röviden megbeszélni, hogy miért nem lehet például felmászni a szekrény tetejére, hiszen a gyermek számára a tiltás önmagában csak azt jelentené, hogy »anya megakadályoz az izgalmas dolgok megismerésében«.
Ezután pedig csak azért is csinálná, hiszen a gyermeknek lételeme, és a fejlődésének is elengedhetetlen lépcsője, hogy felfedezze a körülötte lévő világot” – teszi hozzá a szakember.
A pszichológus fontosnak tartja kiemelni, hogy a szülőnek fel kell ismernie a kommunikáció jelentőségét, és nem csak legyinteni vagy megszidni a gyermeket, ha valami „rosszat” csinál. A kapcsolatnak és beszélgetésnek már egészen pici kortól kezdve teret kell adni. Hangsúlyozza, miután elmagyaráztuk a gyermeknek, hogy mit miért lehet, és mit miért nem lehet csinálni, figyelni kell arra is, hogy a „nem” és a magyarázatok helyett inkább opciókat, választási lehetőségeket adjunk neki. Például „ne festékezd össze az arcodat, gyere, csináljunk inkább kézlenyomatot, festékezzük össze a kezünket!” Ezzel megismeri a tiltó szabályt, de tudja azt is, hogy van más lehetőség a szórakozásra.
„Fontos azonban tudni, hogy a szabályok, a keretek minden családban másmilyenek, mindig az adott mikrokörnyezet határozza meg, mit szabad és mi az, ami már nem fér bele. Lényeges, hogy a szülő igyekezzen minél inkább következetes maradni, hiszen, ha egyszer össze lehet festékezni az arcot, máskor meg nem, abból a gyermek nem fogja megérteni a szabályt, és csak összezavarodik. Így számára nem lesznek világosak és biztonságot adók a keretek, mert ebben az esetben nem is azok” – magyarázza Kürthy Anna.
A szakember szerint mindenben fontos megtalálni a középutat, s nem átmenni szélsőségekbe.
Életszerűtlen lenne elhagyni a tiltást a nevelésben, nem is lehetne, és nem is kell. Vannak helyzetek, amikor életet ment, és olyanok is, amikor a szülő kezében nincs más eszköz.
A szülőnek tiltania kell dolgokat, ezzel segít a gyermeknek életben maradni. Fontos beszélgetni a tiltásról, a szabályokról, és megérteni a gyermek vágyát a világ felfedezésére. A szakember emellett a tudatos nevelés és a pozitív kommunikáció lényegi elemeire is felhívja a figyelmet.
Hitelesség és tudatosság
„Nagyon fontos a nevelésben a tudatosság, de talán még fontosabb a hitelesség. Úgy gondolom, érdemes minél inkább kitapasztalni, hogy szülőként milyen nevelési stílus az, ami közel áll hozzánk, és ebben nyitottan mozogni, új eszközöket tanulni. A pozitív kommunikáció is tanulható. Életkor tekintetében a »minél előbb, annál jobb« a mérvadó, a megfelelő kommunikációt nem lehet elég korán elkezdeni” – figyelmeztet Kürthy Anna.
Koncz Angéla gyermek gyógypedagógus-logopédus és óvónő szerint is kiemelkedően fontos, hogy időben elkezdjük a pozitív kommunikációt és az esetleges tiltást, hiszen utóbbival a kisgyerek már babakorában, a kúszás-mászás időszakában találkozik.
„A tiltás fontos a baba testi épségének megóvása érdekében, illetve, hogy megtanulja, milyen keretek között van biztonságban.”
„Ebben a korban már megérti a »nem« szót, és fontos, hogy megismerje a tiltást, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor nincs idő hosszasan magyarázni neki egy helyzetet, egyszerűen csak muszáj nemet mondani” – fejti ki Koncz Angéla, aki a szakmája kapcsán számos gyakorlati példát lát a tiltás alkalmazására a gyermeknevelésben. Fontosnak véli, hogy a gyerekeknek már ebben a korban is határokat kell szabni, mert ők még nem tudják meghatározni, mi veszélyes és mi nem, s nem tudják, minek mi a következménye, például, ha belenyúlok a forró vízbe, az megégeti a kezem. Ugyanakkor a pedagógus szerint is vannak a tiltásnak fontos alapelvei.
„Mindig mondjuk el, mit miért nem szabad, mi lesz a következmény! Fontos, hogy ezt ne csak azzal magyarázzuk, hogy »mert én azt mondtam«, vagy »mert még kicsi vagy«, mivel ez nem jó kommunikáció a gyerek felé. Legyen a tiltás konzekvens, emellett lehetőleg a gyermeket körülvevő felnőttek legyenek egy véleményen a tiltással kapcsolatban, hogy mit engednek és mit nem. Nevelés szempontjából hamar össze lehet zavarni a gyerekeket, ha az egyik szülő vagy felnőtt teljesen mást mond, illetve másképp cselekszik, mint a másik.
„Ha valamiről úgy ítéljük meg, hogy nem szabad, akkor tartsunk ki az álláspontunk mellett, akkor is, ha a gyerek megharagszik, ugyanis egy bizonytalan és határozatlan felnőtt ijesztő lehet számára” – fűzi hozzá az óvodapedagógus.
A szakember arra is figyelmeztet, hogy nem szabad egy nap százszor elmondani a gyereknek, hogy ne csináljon valamit, mert egy idő után nem fog figyelni erre, s egy valóban veszélyes helyzetben nem fogja kellően érezni a helyzet súlyát, például amikor meg kell állnia az úton, mert jön az autó. Dackorszakban a gyerekek szeretik csak azért is megszegni a tiltást. Érdemes ilyenkor feladatként megfogalmazni a kérést, és partnerként tekinteni a gyerekre, mert így nagyobb valószínűséggel fogad szót. Például a „ne gyere be sáros cipővel” helyett mondjuk azt, hogy „vedd le a cipődet kint, ügyesen, egyedül”.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>