Még csak óvodás a gyerekem, de már káromkodik!

Krisztinán kívül még szülők millióinak okozhat kellemetlen pillanatokat, amikor gyermekük száján trágár kifejezések csúsznak ki idegenek vagy ismerősök füle hallatára. Balkuné Szűcs Emese gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológust kérdeztük a jelenségről:

„A káromkodás és trágárság indulatlevezető funkcióval bír, a minket ért stresszre adott válasz, az agresszió levezetésének egy formája. Ez a megnyilvánulási forma a verbális agresszió része. Ha valaki autót vezet, és hirtelen más szabálytalanul bevág elé, akkor az életveszélyes helyzet miatt akarva-akaratlanul kicsúszik a száján egy kevésbé kulturált kifejezés. Ilyenkor valóban csökken a feszültség, ez normális.

A trágárságnak lehet helye és ideje gyermeknél és felnőttnél egyaránt, hiszen, ha valaki ettől megnyugszik, ha el tudja engedni a mérgét, akkor akár hasznos is lehet.

Persze korántsem mindegy, hogy milyen szavakkal tesszük mindezt, pláne nem gyerekként. Nagyon valószínű, hogy az őskorban is léteztek indulatkifejező hangadások, a keresztény kultúrkörben viszont már súlyos bűnnek számított a szitkozódás, különösen a káromkodás, amely vallásos kifejezések indulatos, obszcén szavakkal összekapcsolt használatát jelenti” – mondja Balkuné Szűcs Emese.

Mást jelent, ha ovisként, mást, ha iskolásként trágárkodik a gyerek

A szakember felhívja a figyelmet arra is, hogy nem mindegy, mennyi idősen kezd trágár szavakkal dobálózni a gyermek. Egészen más okból trágárkodik vagy káromkodik ugyanis egy hároméves, mint egy hétéves.

„Ha egy hároméves kisgyerek száját hagyja el egy-egy csúnya szó, a szülők nagyon meg szoktak döbbenni. A kicsik modell útján tanulnak, szivacsként szívják magukba a hallottakat, így környezetük – főként a szülők – igen fontosak ebben a korban. Ha kicsúszott egy csúnya szó a szülő száján, nem ördögtől való dolog bocsánatot kérni.

Ha az utcán vagy az óvodai csoportban hall valakitől egy trágár kifejezést a csemete, nem azért kezdi el mondogatni, mert az indulatát akarja levezetni, csupán mintát követ.

Ilyenkor még nincs tisztában a csúnya szavak jelentésével, annyit érez csupán, hogy ezek a szavak érzelmileg telítettek. Idővel világossá válik számára, hogy egy-egy ilyen szóval képes a leginkább felhívni magára a figyelmet: miközben kimondja a csúnya szót, huncutul néz, kuncog, és várja, hogyan reagálnak a felnőttek. Ha a csúnya szavakkal figyelemhez tud jutni a kisgyerek, ez a viselkedése garantáltan rögzül. A legjobb, ha ilyenkor nyugodt hangnemben megfogalmazzuk az igényünket, azaz, hogy ez egy csúnya szó, mi nem használjuk, és tőle is ezt kérjük. Valamint tegyük fel a kérdéseket neki és magunknak: hiányzik valami a gyermek életéből? Odafigyelek eléggé a szükségleteire? Vagyunk eleget szabad levegőn, és játszunk is?

Míg ovis korban csak játékból, egymás heccelése miatt ismételgetik a gyerekek a csúnya szavakat, iskolásként már indulat is kapcsolódik hozzájuk.

Megtanulják, hogy ezzel ki tudják ereszteni a gőzt, és már azt is tudják, körülbelül mi a szó jelentése.

Fontos tehát megvizsgálni, vajon nem egy feszültebb, stresszel teli időszak az okozója a gyerek csúnya beszédének. Sok beszélgetésre lehet ilyenkor szükség, hogy a szülő is megértse, mi zajlik a gyerekben. Ösztönözzük, hogy próbálja elmondani trágár szavak nélkül, hogy mi bántja, mire gondol, mit érez éppen” – javasolja a pszichológus, aki hangsúlyozza, hogy teljesen értelmetlen ilyenkor retorziót alkalmazni, mert az csak olaj a tűzre.

„Általánosságban elmondható, hogy ha a gyermek számára biztosítjuk a mozgásos feladatokat, és teret adunk a szabad megnyilvánulásainak, akkor sokkal kisebb igénye lesz arra, hogy a feszültségét agresszív formában, például verekedéssel, káromkodással vezesse le.”

Ezzel a módszerrel sikeresen leszoktathatod óvodáskorú csemetédet a trágár szavak használatáról

A szakpszichológus az alábbi módszert javasolja:

Gyermekünknek rajzoljunk egy kacskaringós utat, amin keresztül fel lehet jutni egy csodaszép várba. Ebbe a várba csak úgy juthat fel, ha összegyűjti az összes matricát.

Ha a gyermek meg tudja állni, hogy egész délután nem beszél csúnyán, kaphat egy matricát.

Ha egy hét alatt megszerez 5 matricát, hétvégén kaphat egy kisebb ajándékot. Nem kell költséges dolgokra gondolni, lehet az ajándék egy szuper közös program, például egy kirándulás is. Ha a gyerekünk feljut a képzeletbeli várhoz, nagyobb ajándékot is kaphat, így folyamatosan küzdeni fog, lesz valami, amiért megéri hátrahagynia a csúnya szavakat.

Ha valamelyik nap trágár kifejezéseket használ, nem szabad visszavenni az addig megszerzett matricákat tőle! Aznap legyünk vele együttérzők, és mondjuk ezt: „Nagyon sajnálom, de most nem tudunk matricát ragasztani. Holnap majd biztosan sikerül!” Ha otthon sikeresen leszoktattuk őt a trágárkodásról, akkor az óvónővel is meg lehet beszélni, hogy figyelje a gyereket és a kortársakat, s osztogasson ő is matricákat.

Kísérletek igazolták, hogy a szitkozódás képes megnövelni a fájdalomküszöböt. (Épp ezért nem ritka, hogy a vajúdó nők száját káromkodás vagy trágárkodás hagyja el – erre bőven látni példát vígjátékokban is). Az angliai Keele Egyetem egy kísérletében a résztvevők kezét jeges vízbe mártották, ami általánosan alkalmazott teszt a fájdalomküszöb mérésére. Mint kiderült, azok az alanyok, akik a jeges vizes „kínzás” alatt trágár indulatszavakat használhattak, jobban tűrték a fájdalmat, mint azok, akiknek csendben kellett viselniük a megpróbáltatásokat. A szitokszavak átlagosan 32 százalékkal növelték a résztvevők fájdalomtűrő képességét.