A halhatatlan cukrász, Emil Gerbeaud, akinek sütemény is őrzi nevét
169 éve született Emil Gerbeaud, a svájci származású cukrász, aki belopva magát a budapesti közönség szívébe a főváros kedvenc édesipari mestere lett. Munkásságával világszerte nagy hírnévre tett szert a kiemelkedő tehetségű csokoládégyár-tulajdonos.
Nem meglepő, hogy az 1854-ben született, cukrász felmenőkkel rendelkező Emil Gerbeaud maga is az édességipart választotta. És milyen jól tette, hiszen rátermettségének köszönhetően őseit is messze túlszárnyalta! Az alapokat édesapjától tanulta, majd számos nagyvárost megjárva szerzett édesipari tapasztalatokat. Ellátogatott például Németországba és Angliába, sőt, Franciaországban is tevékenykedett, méghozzá olyan sikeresen, hogy Saint-Étienne-ben nyithatta meg első saját üzletét, akkor még csak 25 évesen.
Örökös és utód lett egy szemvillanás alatt
Az ifjú tehetség 1882-ben svájci mestere ajánlására találkozott a szintén cukrász Henrik Kuglerrel. A magyar származású, akkor középkorú Kuglernek nem volt családja, így Gerbeaud-nak lehetősége nyílt rá, hogy átvegye elődje helyét.
Kugler tapasztalt cukrászként számos finomságot készített a magyar közönségnek, például csokoládés kávét, likőröket, bonbonokat, de az ő nevéhez fűződik az 1870-es években hazánkban is bevezetett, többféle módon és eljárással dekorált édes finomság, a mignon is.
Kugler Magyarországon, a Gizella téren (a mai Vörösmarty tér elődje) üzemeltetett cukrászdát, Emil Gerbeaud így került kapcsolatba hazánkkal, amit 1884-ben meg is látogatott.
A fiút nemcsak Budapest szépsége nyűgözte le, hanem tudta, sikere itt garantált, hiszen a filléres, kiváló alapanyagokkal, és a lelkes, ám olcsó munkaerő alkalmazásával vállalkozása csak jövedelmező lehet. Budapestre való áttelepülésétől kezdve – Kuglerrel való társulásának köszönhetően – sikeres cukrász lett, fokozatosan átvette mestere helyét az üzletben. Új tulajdonosként számos újítást bevezetett, cukrászdájába párizsias hangulatot csempészett, amit a magyar vendégek örömmel fogadtak. Ekkor már 60 segéddel, 20 elárusítónővel és csomagolóval, valamint öt szállítóval dolgozott együtt, akik munkáját nagyon megbecsülte.
Kugler 1905-ben meghalt, így Gerbeaud „Kugler Henrik utóda Gerbeaud” néven vitte tovább a vállalkozást, és 1908-ban megalapította az ehhez tartozó részvénytársaságot is.
Süteményt is elneveztek a mesterről
Nem sokan mondhatják el magukról, hogy a nevüket egy igen finom édesség őrzi. Gerbeaud egyike azon kiváló szakembereknek, akik hazánkban nemcsak számos finomságot honosítottak meg, hanem akikről rendkívül ízletes édességet is elneveztek.
A csokoládétetős, diós-lekváros szeletsütemény, a zserbó ugyanis a mesterről kapta a nevét.
A sokak által ismert macskanyelv és a méltán híres konyakos meggy is hozzá köthető, Magyarországgal ő ismertette meg ezt a két finomságot is – 1895-re már mindezek csodájára jártak a cukrászdájában az emberek. Üzeme ekkor már 150 alkalmazottat foglalkoztatott, és tipikus mintapéldánya volt azoknak a vállalkozásoknak, ahová a dolgozók nem csupán a megélhetés biztosítása miatt jártak, hanem azért is, hogy a legkülönfélébb csokoládé-, sütemény- és édességkészítési technikákat elsajátítsák.
Sisi is meglátogatta
Emil Gerbeaud munkásságát mind a hazai, mind a külföldi cukrászszakma elismerte, díjazta, a cukrászdatulajdonos számos kitüntetésben részesült. 1885-ben az Országos Általános Kiállításon szakmabeli díszoklevelet kapott. 1886-ban alapított egy csokoládéüzemet, a benne folyó munkát az 1896-os Millenniumi Kiállításon prezentálta, ahol a királyi pavilont kibérelve bemutatta a szakma csínját-bínját. Itt kínált termékeivel és édességeivel lenyűgözte a közönséget, olyannyira, hogy standját még I. Ferenc József császár és hitvese, Erzsébet is meglátogatta, a bemutató végén pedig aranyérmet és díszoklevelet is bezsebelhetett. A városligeti Gerbeaud Pavillon a Ferenc József-rend kitüntetését is megkapta.
Teljesítményét elismerve felkérték, hogy zsűrizzen a párizsi világkiállításon 1900-ban, ahol a Francia Becsületrendet is kiosztották neki.
Feleségével együtt kezdett tehetséggondozásba
Emil Gerbeaud szép családot alapított, házasságából öt gyermek született, mind lány: Erzsébet, Marcelle, Gabrielle, Ilona és Margit. Felesége Ramseyer Eszter (1853–1940) volt, aki egész karrierje alatt kitartott mellette és támogatta. Mindketten szerették volna segíteni a feltörekvő ügyes cukrásztanoncokat, akikben tehetséget láttak, így 1909-ben alapítványt hoztak létre, amelyhez komoly ösztöndíj kapcsolódott. Az alapítványi támogatás keretei között évente egy-egy ügyes diákot választottak ki, aki a cukrászszakmában – a csokoládégyártásban, cukorkakészítésben vagy magában a sütésben – kiemelkedő volt. Neki külföldi tanulmányutat ajánlottak, biztosítva a feltörekvő tehetség szakmai előmenetelét és a tanulás lehetőségét. Eszter a háziasszonyi feladatok és a gyermeknevelés mellett jómódú feleségként szerepet vállalt Gerbeaud üzletében is, számos, a munkával összefüggő ügy intézésében segítette férjét. Sokat foglalkozott például az alkalmazottak sorsával, segédkezett a betanításukban.
A legnagyobb tőrdöfés az államosítás volt
1914-től a hely hatalmas veszteségeket szenvedett el, a kitörő háború – mint minden területen, a sütő- és édesiparban is – helyrehozhatatlan károkat okozott. Gerbeaud vállalkozása áru- és nyersanyaghiánnyal küzdött, és az alkalmazottak helyzetében is változás állt be. A háború pusztítása ellenére a cukrászda fenn tudott maradni, ám 1919-ben jött a következő nagy csapás, amikor Gerbeaud szeretett üzemeit és cukrászdáit államosították.
Ezzel több évtizedes munkássága lett oda, hiszen onnantól kezdve – bár bejárhatott és üzemeltethette azokat – a vállalkozásai már nem az ő nevén voltak.
A javait később visszakapta, mégsem lehetett velük sokáig boldog, mert 1919. november 8-án súlyos betegségben elhunyt. A legendás cukrászmester halála után felesége – bizonyítva hűségét és elkötelezettségét – továbbvitte az üzletet egészen 1940-ig.
Emil Gerbeaud modern szemléletével, forradalmi újításaival, kedves és emberi karakterével a cukrász szakma halhatatlanja lett. Szakmai sikerét gondos odafigyelése és szigorú minőségellenőrzése alapozta meg. Cukrászdája ma is működik a Vörösmarty téren.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Cukorharang, cukorbélyeg, cukorszoba – Marcipánia, az Oscar-díjas Kopcsik Lajos birodalma
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
