„Úgy pontozták a csecsemőket, mint a haszonállatokat” – ilyenek voltak a babaszépségversenyek Amerikában a 20. század elején
A 19. és 20. század fordulóján új trend hódította meg az Újvilágot: a babaszépségversenyeké. A kecsegtető nyereményekért és a dicsőségért anyák tömege nevezte be kisgyermekét e vetélkedésbe, és nézőként is rengetegen voltak kíváncsiak arra, vajon ki lesz a „legjobb baba”.
Az első gyermekszépségversenynek jóval nagyobb sikere volt, mint a felnőtt nők első „hivatalos” szépségversenyének, amelyet egy évvel korábban rendeztek meg. Mindkettő a híres cirkuszi vállalkozó, üzletember és életművész, Phyneas Taylor Barnum nevéhez fűződik, aki 1854-ben szervezte meg Amerika első, felnőtt nőknek szóló szépségversenyét, ami azonban vegyes fogadtatásra talált akkoriban. A showmant viszont nem lehetett megállítani, egy évre rá, 1855-ben újabb ötlettel rukkolt elő, ami nem volt más, mint a „National Baby Show” elnevezésű országos verseny.
A megmérettetésre, amely több mint 60 ezer nézőt vonzott, 143 gyermeket neveztek be a szüleik.
A „babaparádék” a századfordulóra már országos szenzációvá váltak: vásárokon, városi színházakban, mozi- és kiállítótermekben, valamint jótékonysági rendezvényeken rendszeres showelemmé váltak. Az sem volt véletlen, hogy 1904-ben Thomas Edison ezt a jelenséget választotta egyik első filmje témájául.
Csúcskategóriás háztartási cikkekkel „vették meg” az anyákat
Az adott verseny szponzora általában a helyi lapokban népszerűsítette az eseményt, és igyekezett minél több édesanyát megnyerni: hozzák el és versenyeztessék gyermekeiket olyan kategóriákban, mint például a „legszebb hármasikrek” vagy éppen a „leghusisabb baba”. Bár ezek a megmérettetések általában „bababemutató” néven futottak, újszülöttkortól az általános iskolás korosztályig nevezhettek rá kisgyermekeket, a kategóriákat pedig gyakran korosztályok és nemek szerint osztották fel. A zsűrizés általában helyi elöljárók, anyák képviselte testületek, illetve orvosok feladata volt, de szavazás útján akár a közönség is kinyilváníthatta véleményét. A győztesre – de főként a szüleire – az elismerésen és a körülrajongáson túl készpénz vagy csúcskategóriás háztartási cikk várt: nem csoda, hogy a versenyek egyre nagyobb tömegeket vonzottak.
Ki lesz a legjobb baba?
A 20. század eleji Amerikában már nem csak a különlegesen nagy méretű zöldségeket és gyümölcsöket vagy épp díjnyertes haszonállatokat csodálni jártak az emberek a vásárokra: legalább akkora látványosságnak számítottak az ott felvonultatott kisgyerekek. Ezeken az úgynevezett „Better Babies” (Jobb babák) versenyeken fizikai és mentális egészségük alapján értékelték a csecsemőket az orvosok. Az általuk felállított rangsor alapján a legjobbnak ítélt csecsemők szüleit díjazták.
Egy 1913-as beszámoló szerint úgy pontozták a csecsemőket, ahogyan az állattenyésztésben jártas bírák a szarvasmarhákat zsűrizték.
Az anyjuk mellett felsorakoztatott, hat hónapos és négyéves kor közötti babák és gyermekek mindegyikét orvosok és nővérek vizsgálták meg, majd feljegyezték a méréseiket: többek közt a gyermek súlyát, mellkasának kerületét. Azok a csecsemők, akik túl félénkek voltak ahhoz, hogy részt vegyenek a tesztekben, pontokat veszítettek. A babákat 1000 pontos skálán értékelték, amelyből 700 pontot a külső megjelenés, 200 pontot a mentális és pszichológiai alkalmasság, 100 pontot pedig a fizikai mérések adtak.
Egyre jobb csecsemőket!
A „Better Babies” alapötlete egy Mary DeGarmo nevű nővértől eredt, aki a gyermekjólét szószólójaként az egészség és a higiénia szerepének fontosságára igyekezte felhívni a szülők figyelmét. Annak érdekében, hogy előrelépést érjen el ezen a területen, egy louisianai orvossal karöltve olyan pontrendszert dolgozott ki, amelynek segítségével az anyák le tudták mérni saját „sikereiket” a gyermeknevelésben. Az ötlet rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert, és gyorsan el is terjedt.
Az 1910-es években a Woman's Home Companion című magazin is közzétett egy ilyen értékelőlapot, sőt még egy irodát is létrehozott a versenyek népszerűsítésére. Ám azt a magazin is megállapította: „Az ötlet hívogató bája mögött komoly tudományos cél húzódik meg: egészséges csecsemők, szabványosított csecsemők és évről évre jobb csecsemők.”
Mary DeGarmo alapötlete az amerikai közegészségügy egy akkoriban igen égető problémájára reagált.
A 20. század elején ugyanis még mindig magas volt a csecsemőhalandóság az Egyesült Államokban: száz gyermekből egy nem élte meg az első születésnapját.
Az egészségügyi szakemberek és a közegészségügyi tisztviselők azon dolgoztak, hogy valamilyen megoldást találjanak a helyzetre. Így aztán kapóra is jött számukra a „Better Babies” ötlete; ezek a versenyek – a kötelező csecsemőkori szűrések és fizikális vizsgálatok előtti korszakban – lehetőséget kínáltak az orvosoknak és a nővéreknek, hogy országszerte felmérjék a gyermekek jóllétét és fejlődését.
Az emberi fajnemesítés árnyai
Az eredeti célkitűzéssel – amely a babák állapotának fel- és összemérésén keresztül a szülőket tudatosabb egészségügyi és higiéniás szokások kialakítása felé terelte volna – önmagában még nem is lett volna semmi probléma. Míg a lepontozott babák szülei kezdetben csecsemő- és kisdedgondozásról szóló brosúrákkal térhettek haza, a hangsúly az anyák által befolyásolható tényezőkről egyre inkább az öröklődésre helyeződött át, a bébimustrákra a „fajnemesítés”, az úgynevezett eugenika árnyai vetültek. Maga DeGarmo is azt az álláspontot képviselte, hogy a versenyek a csecsemők, ezáltal az adott család genetikai alkalmasságát is megmutatták – a szaporodásra. Mary nővér arról is meg volt győződve, hogy a tökéletes gyermekek szüleit jutalmazva a nemzet genetikai állománya javulni fog.
Az eugenika követői úgy gondolták, hogy mesterséges szelekció révén – akárcsak a haszonállatok, kutyák vagy növények esetében – az emberek javítani tudják gyermekeik fizikai és mentális adottságait egy tökéletesebb generáció megalkotása érdekében. Az állítólag objektív pontozással zajló versenyek ténylegesen javítottak a csecsemők egészségén országszerte, ám a bírák csak a vidéki, fehér középosztálybeli családok „tökéletes” gyermekeit díjazták. Ez pedig még nem minden: a „Better Babies” olyan népszerűségre tett szert, hogy idővel már egész családok akartak bekapcsolódni a megmérettetésbe.
Ezért 1920-ban Kansasban útjára indult a „Fitter Families” (Egészségesebb családok) verseny, amelyen már teljes családok bizonyíthatták (genetikai) tökéletességüket.
Bár ezek a típusú vetélkedők idővel elveszítették népszerűségüket, a hatvanas évektől fellendülő amerikai gyermekszépségverseny-iparág a mai napig virágzik – ahogyan a „tökéletes amerikai család” ideájának öröksége is mélyen beleivódott a társadalomba.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>