Egy könyvtárosból FBI-igazgató is lehet! – Híres emberek, akik könyvtárosok is voltak
„A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz.” Április 14. a könyvtárosok világnapja, az idézet pedig Hamvas Bélától való.
Hamvas Béla Kossuth-díjas magyar írótól és filozófustól, aki 1928 és 1948 között két évtizeden át szolgálta könyvtártisztként a Fővárosi Könyvtárat. E munkája mellett olvasott ki rengeteg könyvet és szerzett fontos saját műveket, miközben 1956 után a Kádár-rendszer sajnos már könyvtárosként sem hagyta elhelyezkedni. „Hatalmas életművét hajnalban és éjszaka írta, szinte titokban, a megjelenés reménye nélkül” – olvasható ma a százhalombattai városi könyvtár honlapján, amely intézmény 1999. december 1. óta viseli Hamvas Béla nevét. Róla tehát köztudomású, hogy könyvtáros (is) volt, de van sok más ismert személy, akiknek viszont keveset hallani erről a szakmájáról.
Pedig például Benjamin Franklin, az Amerikai Egyesült Államok egyik alapító atyja sem „csak” író, politikus, feltaláló, természettudós, filozófus, közgazdász, nyomdász, postamester, sakkjátékos, zenész és formatervező volt, hanem könyvtáros is. Amellett, hogy biztosítótársaságot, tűzoltó-egyesületet, egyetemet és kórházat alapított, felfedezte a villám elektromos természetét, majd egy papírsárkány-kísérlet során a villámhárítót, a 18. században az első kölcsönkönyvtárat is létrehozta.
Giacomo Casanova velencei kalandorból lett író „Életem története” című, 4 ezer oldalas alkotásából a világ számtalan információt megtudott nemcsak a legendás nőcsábász viselt dolgairól, hanem az őt körülvevő 18. századi társadalomról is. Miután Casanovának 60 évesen elege lett a szélhámoséletből és a hódításokból, könyvtáros lett Waldstein gróf csehországi, duxi kastélyában. 13 évvel később bekövetkezett haláláig ott dolgozta fel a múltja történéseit, és főként már csak az irodalomnak élt.
Jacob Grimm, az egyik Grimm testvér nyelvész, irodalomtudós és jogász volt, miközben meséket gyűjtött. Édesanyja halála után ő lett a kenyérkereső a családban, előbb Jérome Bonaparte vestfáliai király könyvtárában. Később a kasseli Kurfürsten könyvtárba került másodkönyvtárosnak, ahol öccse, Wilhelm titkárként dolgozott. Mindketten a német irodalomkincs jeles kutatóivá váltak, a göttingeni egyetemre már elsősorban professzornak mentek, de természetesen ott is ők vezették a könyvtárat.
Hector Berlioz francia romantikus zeneszerző és karmester érettségi után orvosnak tanult Párizsban, ahol gyakran látogatta az operaházat és – a konzervatórium könyvtárát, hogy a nagy zeneszerzők műveit tanulmányozza. Innentől édesapja szándékai ellenére sem volt visszaút számára a zenei pályáról, amely mellé sok próbálkozás után a konzervatórium könyvtárosi állását is megkapta. A művészet mellett élete végéig ez volt a biztos bevételi forrása, idővel ráadásul főkönyvtáros lett.
John Edgar Hoover, az FBI alapítója és leghosszabb ideig regnáló igazgatója 18 éves korától kezdve első állását az Egyesült Államok leghíresebb könyvtárában, a Kongresszusi Könyvtárban töltötte be. Az ott lehúzott évei alatt esti tagozaton szerzett jogi diplomát, tandíját a könyvtárosi béréből fizette. Később 48 éven át, 1924-től a haláláig vezette az FBI-t. Egy 1951-ben kelt levelében így fogalmazott: „Ez a munka megtanított az anyaggyűjtés értékére. Kiváló alapot adott az FBI-nál végzett későbbi munkámhoz, ahol ugyancsak sok minden az információk és a bizonyítékok összegyűjtésére épült.”
Bibó Istvánnak, a kiemelkedő tudású magyar politikai gondolkodónak, egyetemi tanárnak és az 1956-os forradalom szovjet megszállás ellen tiltakozó államminiszterének már az édesapja is a szegedi egyetemi könyvtár igazgatója volt. Bibó, miután 1951-től politikai okból nem lehetett egyetemi tanár, állásától és professzori státuszától megfosztották, az ELTE Egyetemi Könyvtár tudományos főmunkatársa lett. 1956-ban bebörtönözték, és 1963-as szabadulása után a KSH könyvtárában helyezkedett el nyugdíjazásáig, ahol eleinte fizikai munkát végzett a pincében.
Weöres Sándor Kossuth-díjas író, költő, műfordító 28 éves volt, amikor a frissen megalapított pécsi könyvtár vezetésével bízták meg. Gyakorlatot előtte a pécsi egyetemi könyvtárban és a Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtárában szerzett. 1943-ban a fővárosba költözött, ahol az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) munkatársa lett, majd 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának is dolgozott. Egy anekdota szerint az OSZK-ban a Himnusz kézirata mellett gyújtott rá egy cigarettára, ami miatt kitiltották az épületből, ám a történet valós voltára bizonyíték nincsen.
Antall József, a rendszerváltás utáni Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke az ELTE történelem–magyar nyelv és irodalom szakán szerezte középiskolai tanári, majd mellé levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi diplomáját. Amikor 1959-ben politikai magatartása miatt eltiltották a pedagóguspályától, két éven át könyvtárosként dolgozott. Az 1964-ben megnyílt Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltárban a rendszerváltásig tudományos kutatóként, igazgatóhelyettesként, majd főigazgatóként tevékenykedett. Mellszobra ma is az intézmény épülete mellett található.
Sólyom László jogtudós, egyetemi tanár, alkotmánybíró, majd 2005–2010 között köztársasági elnök pályája elején, 1963–1965 között az Országos Széchenyi Könyvtár könyvtárosi képzését is elvégezte. Érdekesség, hogy egy másik későbbi (2000–2005) köztársasági elnök, Mádl Ferenc, az MTA Jogi Osztályának akkori titkára győzte meg őt arról, hogy könyvtáros végzettsége kamatoztatása helyett maradjon a jogi pályán, és 1966-ban felajánlott neki egy tanársegédi állást a jénai egyetemen, amit Sólyom elfogadott. Hazatérte után, 1970–1975 között így is az Országgyűlési Könyvtárban dolgozott.
Könyvtárosból álolvasó
A könyvtárosok világnapján évről évre szórakoztató történetek kerülnek elő a könyvtárosok könyvek iránti elkötelezettségéről. Az egyik ilyen 2016-ból származik, amikor egy vezető könyvtárost éppen az elhivatottsága miatt függesztettek fel az állásából az USA-ban. A floridai East Lake Megyei Könyvtár főszabálya az volt, hogy ha egy könyvet két éven át senki nem kölcsönöz ki, azt le kell selejtezni. George Dore azonban számos ilyen könyvet megsajnált, és az informatikai rendszerben egy fiktív olvasói profilt létrehozva – akit egy baseballjátékos után Chuck Finley-nek nevezett el – elkezdte „kikölcsönözni” őket. 9 hónap alatt 2361 kötetet mentett meg. Az álkölcsönzések okaként előadta, hogy tudta, az érintett művek hamarosan újra népszerűek lesznek, és akkor a könyvtárnak sokba kerülne újra beszerezni őket. A művelet a könyvtár forgalmát csaknem 4 százalékkal megnövelte.
Források: wikipedia.org, wftv.com, konyvtarak.hu, ekultura.hu, fidelio.hu
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>