„Egy éve voltunk házasok, amikor végre beszélni mertünk az anyagiakról” – Pénzügyek és párkapcsolat

Krisztina: „Mindketten féltünk a közös kasszától – kudarcot is vallottunk”

Amikor Krisztina és Szilárd találkozgatni kezdtek két évvel ezelőtt, még nem volt nagy a pénzügyi tét. Eleinte a férfi fizette az üdítőt, a vacsorákat, a mozit, de nemigen foglalkoztak azzal, ki mennyit tesz bele anyagilag a találkozásokba.

„Amikor összekötöttük az életünket, és szembesültünk az első nagyobb tételekkel, mint például a tisztítószerek vásárlása, a lakásfelszerelés és az élelmiszer, csupán felírogattuk egy papírra, mennyit költöttünk az adott hónapban. Egy év telt el úgy, hogy egyikünk sem mert pénzről beszélni. Még azt sem tudtuk egymásról, melyikünk mennyit keres pontosan.

Én például szégyelltem volna pénzt kérni a páromtól ruhára, azt meg rettentően megalázónak tartottam volna, ha valami szépet meglátok egy boltban, és azt kell mondanom: „Légy szíves, vedd meg nekem!”.

Utólag úgy gondolom, mindketten túl szégyellősek, önérzetesek voltunk. Mindketten féltünk a közös kasszától, aminek nagy szerepe volt abban, hogy a szüleink is elváltak. Szemtanúi és elszenvedői voltunk annak, amit a közösen szerzett vagyon feletti torzsalkodás lelkileg és anyagilag okozhat.

Az egyetlen megállapodás, amit anyagiak terén lefektettünk a legelején, az volt, hogy a lakásra fizetendőket közösen álljuk. A helyzetünket némileg nehezítette, hogy egyikünknek hó elején, másikunknak hó közepe felé jött meg a fizetése, így szinte soha nem tudtunk tiszta lappal, két fizetéssel indítani – az első 10 napban általában én fizettem mindent, míg bevártuk a párom fizetését. Ha a hó utolsó hetére nekem fogyott el a pénzem, a párom állta a kettőnk kiadásait. (Ekkoriban valamivel többet dolgoztam, mint a párom, és többet is kerestem.) Eleinte jó ötletnek tűnt ez a módszer, csakhogy mire mindent kifizettem és megvettem, ami kellett (tisztítószerek, kutyakaja, élelmiszer, vállalkozási adó, telefonszámla, bérlet, hiteltörlesztés), rendesen legatyásodtam már hó közepére, az pedig csak olaj volt a tűzre, hogy munka mellett még nekem kellett a háztartással is foglalkoznom.

Egyre nehezebben ment a férfi-női szerepösszevonásokból adódó terheket derűs mosollyal viselnem. Alig maradt valamennyim magamra, és ettől rettenetesen elkeseredtem.

„Mégis hova tűnt ennyi pénz?”, „Mit vettél?”, „Én fizettem ezt is!”, „Mire szórtad el?” – ezek a mondatok szép lassan beszüremkedtek a kommunikációnkba, egyre feszültebbek lettünk, ha szóba került a pénz, a költések nyomon követése egyre nehezebbnek bizonyult. Végül meguntam, hogy alig van spórolt pénzünk, ezért elkezdtem kettőnknek félretenni, amit a párom úgy értelmezett, hogy magamnak spórolok, ami persze újabb vitához vezetett, s nem egyszer megkaptam, hogy bezzeg én többet keresek, mint ő. Egy barátunk tanácsára egy év után végre leültünk, és tisztáztuk, ki mennyit keres pontosan, kinek mire van szüksége a kötelező dolgok kifizetésén túl, s hogy mennyit lenne jó félretenni. Nem túl lelkesen ugyan, de elhatároztuk azt is, hogy nyitunk egy közös bankszámlát, vagyis a közös és a külön kassza hibridjét választottuk a mindennapokra.”

Ha az értékrend hasonló, nem számít a pénz? De, nagyon is számít!

„Sokan nem szeretnek szembenézni azzal a ténnyel, hogy a pénzügyek, különösen a problémák és a különbözőségek jobban befolyásolják a kapcsolatukat, mint azt eredetileg gondolták volna. A legtöbb pár nem beszéli meg a kezdet kezdetén az anyagiakat, és ha az ezzel kapcsolatos dolgok nincsenek kimondva, akkor bizony repedések keletkeznek a kapcsolaton” – kezdi Póta Réka coach, majd hozzáteszi: 

„A pénz a siker, a magabiztosság, az önbecsülés mércéje is, emellett státuszszimbólum. Lehet mondani, hogy ha az értékrendünk hasonló, nem számít a pénz, de a helyzet az, hogy nagyon is számít. Egy párnak mindenképpen rendelkeznie kell olyan pénzügyi stratégiával, amelynek az alapjait a felek közösen fektetik le.

Kép

Kép: Pexels / Karolina Grabowska

Ha rendszeresen és őszintén kommunikálunk egymással az anyagi helyzetünkről, és a lehető leghamarabb megegyezünk a célokat illetően, akkor megelőzhetők a konfliktusok.

Ha az egyik fél többet keres, fontos, hogy ne hibáztassuk a másikat, ne éreztessük vele, hogy különbség van kettőnk között, főleg ne hajtogassunk olyan mondatokat, hogy »Bezzeg ezt sem te fizetted!«. Az egyes szám első személyben megfogalmazott mondatok sokkal célravezetőbbek: »Nekem jobb lenne, ha…«, »Engem feszélyez az, hogy…«, »Én azt láttam a szüleimtől, hogy ők így osztják meg a költségeket«.”

Fontos a szülői minta is

A szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy egy párkapcsolatban a felek teljesen más anyagi mintákat hozhatnak magukkal a saját gyerekkorukból. Lehet, hogy az anya háztartásbeli volt, és az apa kereste a több pénzt, vagy, hogy a szülők minden kiadásra nagyon odafigyeltek, míg a pár másik tagjának az életében nem volt soha téma az anyagiak kérdése, mert mindig volt annyi, hogy futotta mindenre. Egy ilyen alaphelyzetben nagyon körültekintően kell eljárnia a feleknek ahhoz, hogy a pénzügyeiket illetően egy új, közös stratégiát tudjanak meghonosítani a közös életükben.

A közös és a külön kassza hibridje

Póta Réka elmondta, hogy a „közös kassza” közel sem jelenti mindenki számára ugyanazt. Egy hazai felmérésből kiderült, hogy közös bankszámlával a párok bő egyharmada rendelkezik csupán, ők együtt gazdálkodnak minden bevétel és kiadás tekintetében. A pénzügyeiket közösen kezelő megkérdezettek nagyjából fele külön bankszámlával rendelkezik, de a közös költségeket, amilyen a rezsi vagy a napi bevásárlás, felosztják egymás között. A megmaradó összeg kezelése részben vagy teljesen egyeztetés kérdése. 

„Törekedni kell a párok közti szövetségérzés kialakítására, úgy, hogy közben a felek megszüntetik az egymással való versengést és játszmákat.

Legyen szó akár a legszorosabb értelemben vett közös vagy külön kasszáról, a cél, hogy megértsék és elfogadják: a gazdálkodás és a felelősség közös.

Tekintsék ezt a csapat pénzének a felek, amiért közösen vállalnak felelősséget” – tanácsolja a szakértő. 

A közös élet kezdetén fontos átbeszélni, hogy
hogyan alakulnak a havi bevételek és közös kiadások;
mik a közös és alapvető szükségletek, és mik azok az egyéni igények, szokások és kiadással járó extrák, amikről nem szívesen mondunk le; 
mik a közös rövid vagy hosszú távú anyagi célok (ez a spórolt pénz miatt is fontos);
ki mit tud és vállal szívesen a közös költségek és megtakarítások tekintetében.

Ha például az egyik fél több pénzt keres, fontos, hogy ezzel ne éljen vissza, mindig éreztesse a másikkal, hogy a megkeresett összeg közös. Ha egy új élethelyzet adódik, például a pár nőtagja szülési szabadságra megy, vagy a férfi lebetegszik, tanácsos újratárgyalni az anyagiakat. „A lényeg tehát az, hogy ne kezeljük tabuként a pénzügyeket, ne söpörjük szőnyeg alá az anyagi dolgokból származó feszültségeket! A család szociális, érzelmi és anyagi közösség, amely akkor működik jól, ha a tagok közösen és egyetértésben fektetik le annak belső kereteit. Univerzális és abszolút megoldás nem létezik, de ha olyan megoldást választanak a felek, amit mindketten kényelmesnek, élhetőnek, reálisnak éreznek a mindennapokban, az már egy jó irány” – hangsúlyozza a szakértő.