Diana-titok – Újra ezrek nézik őt egy különleges videón

Halálakor a valódi szent, Teréz anya (aki öt nappal Diana után hunyt el) szinte alig kapott figyelmet. A hercegné tragikus balesetéről szóló tudósítások mindent elborítottak 1997 szeptemberében. A kalkuttai jótevő eltávozása a földi világból már-már mellékes hír lett. Persze egy fiatal, szép és világhírű nő hirtelen halála, aki két gyermeket hagy félárván, nyilván sokkolóbb, mint egy nyolcvanhét esztendős albán apáca elszenderülése. Ám az is biztos, hogy ha Lady Di, szent nem is volt, de végre színt és életet vitt az angol királyi család életébe.
Az, hogy házasságának intim részleteit kiteregette (s ezzel még inkább a média célpontjává vált), nem volt sem etikus, sem bölcs döntés. És bizonyos szempontból végzetes tettnek is bizonyult. Mégis szerettük. Ismeretlenül is. Miközben csak egy képet láttunk róla. Egy, talán ügyesen és okosan megkomponált képet: a szeretetre vágyó és szeretni akaró nőét.

Pedig a titka egyszerű volt. Diana, ahogyan mi láthattuk: egyszerre volt erős és sebezhető, elegáns és természetes, és mindemellett elragadóan kedves. Így vett le bennünket a lábunkról.

Igen, lehet, hogy sok esetben manipulatív eszközökkel érte el, hogy e benyomásunk kialakuljon róla. Mégsem véletlen, hogy halála után majdnem negyedszázaddal is oly eleven az emléke. Nincs nap, hogy valamelyik hírportál ne foglalkozna még mindig a mosolyával, a mindig kifogástalan frizurájával, az öltözködési stílusával, az anyaságával, az örömeivel és természetesen a bánataival.

Minap újra előkerült egy felvétel, amelyen egy rögtönzött fellépésen Rahmanyinovot zongorázik. Méghozzá meglepően jól. Majd szinte bocsánatkérőn felpattan a zongorától, és jellegzetes fejtartásával, ellenállhatatlan mosolyával elviharzik a színről. Maga után hagyva egy azóta is betöltetlen hiányt.

Figyelem a mai női közszereplőket. Mi tagadás, van köztük erős, okos, inspiráló, elegáns és szép. S olyan is akad, aki még a sebezhetőségét is képes felvállalni.  De ez a fajta báj, ami Dianából áradt, mintha hiányozna belőlük. Talán ez is közrejátszik abban, hogy napjainkban is eleven a walesi hercegné emléke. Hiánycikk volna a női kedvesség?