Derült égből baleset – Így előzhetjük meg vagy kezelhetjük jól gyermekünk sérülését

Bármikor megfordulhat 

Sok olyan sérülés van, amely a gyermekkorhoz kötődik, így van ez a csecsemőkorral is, amikor a legjellemzőbb baleset a leesés. Ez akkor következhet be, ha a szülők gyanútlanul felteszik valahová a kicsit – például a pelenkázóra vagy a kanapéra –, és ő onnan váratlanul lefordul. „Soha nem lehet tudni, hogy a csecsemők mikor teszik meg először azt a komplex mozdulatsort, amellyel hasra fordulnak. Vannak, akik már egy hónapos korukban átfordulnak, míg mások csak féléves koruk után” – mondja dr. Kőnig Róbert gyermeksebész, gyermektraumatológus szakorvos. Emiatt fontos, hogy ha a kicsik olyan helyen vannak, ahonnan lefordulhatnak, akkor mindig legyen rajtuk a szemünk, de leginkább a kezünk. 

A gyermekgyógyászatokon, gyermektraumatológiákon és gyermeksebészeteken az orvosok egyből ráteszik a kezüket a kicsikre, amint egy pillanatra is elfordulnak a vizsgálóasztaltól. 

Ezzel a módszerrel az otthoni leesések is megelőzhetők. 

Mennek a fejük után 

Totyogóknál a balesetek jellemzően abból adódnak, hogy a kicsik abban az életkorban, amikor járni tanulnak, még fejnehezek, és máshol van a súlypontjuk, mint a felnőtteknek. Emiatt eleve könnyen elesnek, ehhez pedig az is hozzájárul, hogy még fejletlen a vázizomzatuk és az egyensúlyozó rendszerük is. Ráadásul az eséseknél még ki sem tudják magukat támasztani. Ebben az életkorban nemcsak az arcra esés következik be tompítás nélkül, hanem a falnak futás is, mert a gyerekek még azt sem tanulták meg, hogy ilyenkor is ki kell tenniük a kezüket. Emiatt van az, hogy a másfél és hároméves kor közöttieknél a fejsérülések a leggyakoribbak. 

„Ezeket a szülők nem tudják megelőzni, és ez nem is feladatuk, mert a kicsik mindenképpen elindulnak, felfedezik a világot, és eközben elesnek, beütik a fejüket. Ez fájdalmas, de teljesen természetes. Emiatt az a fontos, hogy az otthoni környezet olyan legyen, hogy a kicsiknek esélye se legyen a lépcső közelében futkorászni, és onnan legurulni. A gyerekekre nézve veszélyes hely a konyha is, nem jó, ha oda szülői felügyelet nélkül bejuthatnak” – emeli ki szakértőnk. 

Puklira jeget? 

Bár a fejsérülések lehetnek súlyosak is, a többségük banális. Ez akkor is így van, ha a homlokon lévő puklik ijesztőek. „Ennek az oka az, hogy a fej-nyaki régió jó vérellátottságú, így, ha ott sérülés történik, több ér is elpattan. A másik ok, hogy a homloki bőrhöz közel van a homlokcsont, amely igen kemény. Emiatt, ha a kicsik beütik a fejüket, és a kötőszövetükön belül kialakul egy vérömleny, akkor az csak kifelé tud duzzadni, befelé – ahogyan például a combot érő sérüléseknél – nem.” 

„Ezekkel a dudorokkal ugyanakkor semmit nem kell tenni, nem kell rájuk jeget vagy hideg kést nyomni. A puklik maguktól is el fognak tűnni, felesleges az eleve megriadt kicsiket pluszban ilyesmivel is terhelni” – mondja Kőnig Róbert. 

Mi jelzi a bajt? 

Míg az egyszerű pukli nem jelez komoly bajt, addig vannak olyan tünetek, amelyekre a fejsérülések után mindenképpen figyelnünk kell. A kisebb agyrázkódást szédülés és hányinger jelezheti, illetve az, ha a fejsérülés után fejfájás alakul ki. Ezektől a minor tünetektől nem kell megijedni, maguktól el fognak múlni. Más a helyzet, ha hányás és látászavar jelentkezik, tudatzavar vagy tudatvesztés alakul ki. Az is eszméletvesztésnek számít, ha a gyerek nem emlékszik arra, hogy mi történt vele. „Ilyenkor már szakemberhez kell fordulni, el kell menni a háziorvoshoz vagy a sürgősségire. Ha a gyerek kifejezetten rosszul van, vagy nem tér magához, akkor mentőt kell hívni” – mondja a szakértő. 

Kép

Illusztráció forrása: GettyImages

Elkékülő száj, elakadó lélegzet 

Kőnig Róbert egy látványos, de ártalmatlan jelenségre is felhívja a figyelmet: ez az úgynevezett affektív apnoe. Akkor következik be, amikor a gyerekek például egy eséstől megijedve, vagy akár hiszti közben sírni kezdenek, a lélegzetük pedig néhány másodpercre elakad. Ilyenkor elkékül a szájuk, olyan állapotba kerülnek, mintha fulladoznának. Mindezt hirtelen nagy levegővétel követi, és még nagyobb sírás. Az ilyen helyzeteket a szülők sokszor összekeverik az eszméletvesztéssel, pedig a kettő nagyon különböző. 

Az eszméletvesztés után a gyerekek teste tónustalanná válik, míg az affektív apnoe esetén a kicsik megfeszítik magukat. 

Azok a szülők, akik már egyszer tanúi voltak ilyen állapotnak, egy újat már könnyűszerrel felismernek, de azokon, akik sosem tapasztalták még meg, pánik lehet úrrá, noha a jelenségnek általában nincs további következménye. 

Délutáni balesetek 

Négyéves kor fölött – amikor a gyerekek már kiteszik a kezüket eséseknél – a felső végtagi törésék a leggyakoribbak, közülük is a csuklótörés, amely jellemzően könnyebben orvosolható. Gyermektraumatológiai szempontból a legkomplikáltabbak közé tartozik a könyöktörés, ennek oka, hogy ez az ízület hét növekedési zónából áll, de a növekedési potenciálja relatíve kisebb. Emiatt az orvosok célja az, hogy törések után az eredeti állapotot állítsák vissza, de közben vigyázzanak a csontokhoz közeli növekedési zónákra is. 

Sérüléskor a kéz tökéletes mozgatásához elengedhetetlenül szükséges nemesképlet (a bőr alatt található, kitüntetett szereppel bíró képletek: erek, idegek, ínak, ínhüvely stb.) is könnyen megsérül. Emiatt a könyöksérüléseket a legjobb eleve kivédeni. „Meglepőnek tűnhet, de az ezt eredményező balesetek szinte mindig késő délután történnek, ami vélhetően azért van, mert addigra a gyerekek elfáradnak, és könnyebben elesnek. 

Emiatt nem jó, ha a szülők a négyéves gyerekeket négy-öt óta után is hagyják a játszótéren szaladgálni. 

Ráadásul erre az időszakra már ők is elfáradnak, és ebből adódóan figyelni sem tudnak annyira a kicsikre” – mondja szakértőnk. 

Gyanús, hogy eltörött? 

Nagy kérdés, hogy a szülők mit tehetnek akkor, ha azt gyanítják, hogy gyereküknek csontja tört. Erre az utalhat, hogy a végtagjuk deformált lesz, ilyen esetben azt azonnal rögzíteni kell. „Ezt történhet bármivel, ami éppen kéznél van, legyen az faág, fakanál, vonalzó vagy törött seprűnyél, ami fáslival, sállal vagy szigszalaggal a kézhez erősíthető. A rögzítés azért fontos, mert az a legjobb fájdalomcsillapítás. Kivitelezésénél csak arra kell figyelni, hogy mindig abban a helyzetben történjen, amelyikben a gyerek éppen tartja a kezét, mert az ösztönösen az, ami a legjobb neki. A rögzítést követően azonnal be kell menni a sürgősségire, ahol a gyereket szakszerűen elláthatják. Jó tanács, hogy a vizsgálatig a gyermek ne egyen és igyon semmit” – mondja Kőnig Róbert. 

Más a helyzet, ha a végtagon nincs deformitás, csak egy kis duzzanat, a gyerek pedig picit fájlalja. Ilyenkor lehet várni 12-24 órát, és csak akkor orvoshoz menni, ha a helyzet az idő alatt nem javul, vagy kifejezetten romlik. A kisebb bokasérülésekkel akár három napot is lehet várni, ennek leteltéig az ízületet érdemes lehűteni, felpolcolni és befáslizni. 

Mi legyen a sebekkel? 

Sok szülő számára az is kérdés, hogy mit kell tenni a banális sebekkel, kisebb sérülésekkel. Ilyenkor a legfontosabb a fertőtlenítés. Ennek során arra kell figyelni, hogy a fertőtlenítőszerek ne csak a sebek környékére, hanem azokra, azokba is kerüljenek. Az is kulcskérdés, hogy sebeket, horzsolásokat valamivel – legyen az ragtapasz, kötszer vagy fertőtlenítőszerrel átitatott zsebkendő – lefedjük. 

Tévhit, hogy a sebnek kedvez, ha levegőzik, steril és hidratált környezetben gyógyul a legjobban. 

A mély, vágott sebek összevarrására 6-8 órán belül van lehetőség, mert azt követően beindulnak az azt nehezítő másodlagos sebgyógyulási folyamatok. 

Mi legyen a fogakkal? 

Baleseteknél sérülhetnek a fogak is, ez pedig szintén okod adhat a riadalomra. Ha a gyerekek még nem múltak el hatévesek, és még tejfogaik vannak, akkor azok visszahelyezése nem fontos, hiányukat a későbbiekben fogszabályozással lehet korrigálni. Ha maradandó fogakról van szó, akkor azokat a sérülések után meg kell keresni, és törekedni kell a visszahelyezésükre, ez viszont szájsebészi feladat. 

Mit neked védőfelszerelés? 

Kamaszkorban már az extrém sportok, a rollerek, a biciklik, a trambulinok, a gördeszkapályák és a mászófalak okozzák a legtöbb balesetet. Ezeket a sérüléseket védőfelszerelésekkel a legtöbbször ki lehet védeni. „Bár ezek használata fontos, sok gyerek nem hajlandó viselni őket, ennek generációs oka van. A gyerekeknek ugyanis hiába mondjuk, hogy kerékpározáshoz vegyenek fel sisakot, ha mi nem tesszük ezt. Illetve lehet, hogy amikor rájuk szóluk, felveszik, de utána úgyis leveszik” – mondja a szakértő. Emiatt inkább a példamutatás a lényeges, vagyis a gyerekek kiskoruktól lássák, hogy ahogyan az autóban bekötjük a biztonsági övet, úgy a biciklizés közben is felvesszük a sisakot.  

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.