A pünkösdkor leszakadt polc
Egyszer, éppen pünkösd ünnepére készülve, csendesen ültünk az esti istentiszteleten. Ez az ima hangzott el: „Köszönjük a teremtést, köszönjük ezt a szép és rendezett világot!” Ebben a pillanatban hatalmas robaj hallatszott, szabályos égszakadás-földindulás, aztán csend! Mindenki önkéntelenül hátratekintett, a zaj forrása irányába. Két bátor ember fölállt és kiment megnézni, mi történt. Nekem átfutott az agyamon, hogy a templomba csapott egy villám, de ők megszólaltak: „Leszakadt a polc.”
Kép: Unsplash
Különös élmény volt ez. Imádkoztunk a Szent Lélekért, vártuk az isteni erőt, és leszakadt a húsz éve felszerelt polc, pontban 2016. május 14-én 19 óra 5 perckor. Persze mindenki elmosolyodott, mert éppen nem ült senki a polc alatt, ráadásul voltunk elegen ahhoz, hogy eltakarítsuk. Tehát igaziból egy sor pozitívumot sikerült kimazsolázni az eseményből.
Mégis, azóta is foglalkoztat ez a kép: leszakadt a polc a pünkösdre készülő istentiszteleten.
Vannak erők ebben a világban, amiket nem látunk. A gravitáció is egy erő. És jóllehet olyankor, amikor leesik a polc, fájlaljuk, de valójában még a növények sem tudnának fejlődni nélküle! Ez egy jó erő. Sok jó erő van körülöttünk, amiket nem is sejtünk. Én biztos vagyok abban, hogy a Szent Lélek hihetetlen munkával egyben tartja ezt a világot, az embereket – jóllehet mi ezt nem is tudjuk.
A pünkösdi csoda úgy történt, hogy egy erő hatására az emberek egyszerre megértették egymást. De tegyük fel a kérdést: Mi az oka annak, hogy sokszor nem értjük meg egymást? Mi az, ami miatt napról napra azt tapasztalom, hogy a másik ember valami egészen mást hall meg, mint amit én mondok? Bár ugyanazon a nyelven beszélünk – mégsem értjük meg egymást?
Miért valósítjuk meg az antipünkösdöt?
Mostanában számos olyan levelet kellett olvasnom a számítógépen, amelyekbe belesajdult a szívem. Csak úgy írogatunk egymásnak, és nem is gondoljuk végig, hogy a szavaink mit okoznak a másiknak. Ráadásul egy gép mögött ülünk, úgy írunk manapság. A másik ember is egy gép mögött ül, de egészen máskor olvassa azt, amit én egy órával ezelőtt gondoltam. Az illető megdöbben. Szemben ül egy műanyag kijelzővel, gombokkal, és nem érti, hogy gondolhatja ezt a másik!
Valaki mond valamit. Én azt úgy értem, hogy bántani akart. Elkezdek töprengeni: vajon miért… mire utalhatott? Mit mondtam rosszul? Szabályosan kurkászom a szavakat. Pedig a szavaink nem arra valók, hogy azokat rostáljuk, hanem arra, hogy az egységet megéljük!
Van egy rövid utunk a földön azért, hogy a szavainkat és velük együtt magunkat át tudjuk adni egymásnak.
Ha ehelyett nem teszünk mást, mint rostáljuk egymás szavait, akkor célt tévesztünk. De a Lélek mégis egyben tartja ezt a világot.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
