A megtorlás vagy a helyreállítás javít az elítélteken?

Zákeus üzenete: a tevékeny megbánás

Zákeus bibliai története a megbánás és jóvátétel bibliai modelljét mutatja be. Amikor a dúsgazdag, de gyűlölt foglalkozást végző és kirekesztett fővámszedő megtudta, hogy Jézus a városba érkezett, igyekezett találkozni vele. Mivel alacsony termetű volt, felmászott egy fügefára, hogy legalább láthassa a Mestert. Jézus nem törődött Zákeus kivetett szerepével, megszólította és nála vacsorázott. Nem tudjuk, hogy a vacsora alatt miről beszéltek, vagy Jézus miként mutatta meg neki az elfogadó szeretetét, de Zákeus jóvátételt ígért azoknak, akiket megkárosított: „Uram, íme vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.”

A Zákeus-program (az amerikai eredetű Sycamore Tree adaptációja), a Magyar Testvéri Börtöntársaság és a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány programja, amely a fővámszedő történetét dolgozza fel, és a megtorlás helyett a helyreállítást helyezi előtérbe. A személyiségfejlesztő foglalkozássorozat során az elkövetők találkoznak az áldozatokkal (nem feltétlenül ugyanazon bűncselekmény érintettjei), amelynek célja, hogy a bűncselekmény hatásairól, az általa okozott kárról, valamint a jóvátételről beszéljenek, és a képzett szakemberek segítségével eljussanak a megbékélésig. A program alapvető céljai közé tartozik az áldozatok irányába tanúsított együttérzés és a felelősségvállalás fejlesztése, a szembesítés a következményekkel, a szükségletek felismerése, a megbánás és jóvátétel, továbbá a megbékélés és megbocsátás. A program angliai, több ezer résztvevővel készült hatásvizsgálata szerint fejlődött a tréningen részt vevő elkövetők empátiája az áldozatok iránt, és nagymértékben változott a hozzáállásuk is a bűnelkövetéshez.

Magyarországi tapasztalat, hogy a felelősség hárítása helyett („Mivel a sértett sem foglalkozik velem, én miért foglalkozzak vele, hogy ő megbocsát-e nekem?”) az elítéltek elkezdték megérteni a tetteik következményeit (a tettes lelki fájdalmat érez, ha belegondol, hogy mit csinált), és jelentős előrelépések történtek a jóvátétel irányába („Eddig bele sem gondoltam, hogy az, akinek kábítószert adtam el, lehet, hogy otthonról lopta el a pénzt, ami félre volt téve gázszámlára. Megmozdult a lelkiismeretem.”). Ugyanakkor rendkívül hosszú folyamat, mire a változások elindulnak, hiszen az elítéltnek ki kell lépnie védekező szerepéből, tudatosulnia kell az egyéni felelősségének, és hogy a tette miként hatott másokra.

Párbeszéd a börtönben is

Míg a szabadságvesztés az elkövető múltbeli tettének megbüntetésére összpontosít, addig a jóvátételt előtérbe helyező, resztoratív igazságszolgáltatás a jövőre, vagyis az emberi kapcsolatok, valamint az áldozat és az elkövető életének a helyreállítására koncentrál.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az elvonásokra, az elrettentő hatások érvényesülésére építő szemléletmód önmagában nem lehet eredményes a negatív következmények miatt.

Martin Wright szerint rossz hatású a családok szétszakítása, a fogvatartottak egymásra gyakorolt negatív hatása, a megbélyegzés, amely a külvilágban várja a szabadulót. Egyes esetekben ezt tovább súlyosbítja a hospitalizáció, amikor az elkövető annyira megszokja a börtön körülményeit, hogy a kinti világban képtelen boldogulni. Mivel a börtön a szabályokhoz való alkalmazkodást várja el, az önálló gondolkodás fejlődése sem biztosított. Howard Zehr szerint további hátráltató tényező, hogy sok elkövető valójában áldozatnak érzi magát, igazságtalannak érzi a büntetését, és esetleg bosszúvágy is érlelődik benne a társadalom és az áldozat felé. A büntetés nem segíti hozzá az elkövetőt, hogy a jóvátételen gondolkozzon, egyrészt mert úgy érzi, mások már döntöttek helyette, másrészt azt gondolja, hogy már letudta a tette következményeit. Matt és Winter leírják, hogy az elítélteknek nem lenne szabad a bebörtönzés alatt rosszabbá válniuk, mint amilyenek korábban voltak. A resztoratív igazságszolgáltatás egy lehetőség arra, hogy a fenti hatásokat enyhítsük, és a börtönöket hatékonyabbá, eredményesebbé tegyük. L. Walgrave kriminológus professzor szerint: „A resztoratív igazságszolgáltatás lehetőséget ad a bűnelkövetés utáni jóvátételre, amely elsősorban a bűncselekmény által okozott egyéni, családi, szociális (társadalmi) károk helyreállítására irányul.” Ez a szemléletmód a szabályok megszegését az elkövető és a közösség közötti konfliktusként értelmezi.

Megtorló eszközök alkalmazása helyett az okozott kár és a közösségen belül felborult egyensúly és harmónia helyreállítását tűzi ki célul.

Ez nemcsak a büntetésvégrehajtásban új módszer, hanem az elkövetők számára is merőben más megoldásokat kínál.

Az áldozatok szempontjai

Az elkövetők segítése során maximálisan figyelembe kell venni az áldozat(ok) szempontjait. Ma a bírósági eljárás során a sértett nem részese a kiegyenlítésnek, csupán tanúként kezelik, nem foglalkoznak a szükségleteivel, kérdéseivel, és az elkövető helyzetéről is korlátozottan kap tájékoztatást. Például arról értesítik levélben, hogy az elkövető mikor szabadul, ami még hosszú idő elteltével is rendkívül ijesztő lehet.

A szakemberek szerint a bírósági eljárás után a tettes és az áldozat nagyon hasonló érzéseket élnek át: félnek a jövőtől és félnek egymástól. (Paradox módon gyakran az elkövető is fél az áldozattól, tart a bosszújától.) A resztoratív módszerek segítségével az áldozatok félelme és haragja csökkenhet, és úgy érezhetik, hogy megfelelő kárpótlást kaptak az őket ért sérelemért. A resztoratív találkozó a poszttraumás stressz tüneteit is enyhítheti. Bár a tettet nem minden esetben lehet visszacsinálni vagy maradéktalanul helyreállítani, de az áldozatok választ kaphatnak a kérdéseikre, és tudathatják azt is az elkövetővel, hogy miként hatott rájuk az általa elkövetett cselekedet. Az elkövető pedig válaszokat adhat, kifejezheti a megbánását, és szembenézhet önmagával és a cselekedetével.

Kép

Kép: Profimédia - Red Dot

Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy előzetesen felmérjék, alkalmas-e az elkövető a resztoratív módszerek alkalmazására. (Mediációs módszer például nem javasolt pszichopata, értelmileg károsodott, kábítószer-élvező vagy pszichotikus elkövető esetén.) Fejlesztésre szorulhatnak a cselekedetük feldolgozásában (a szembenézésben és a megbánás kifejezésében), továbbá fontos a resztoratív találkozó alapos szakmai előkészítése is. A szakembereknek meg kell bizonyosodniuk az elkövető valódi jóvátételi szándékáról, illetve arról, hogy nem valamilyen előnyszerzés motiválja a fogvatartottat – mindez annak érdekében történik, hogy elkerüljék az áldozat további sérülését.

Hazai tapasztalatok

Magyarországon ennek az alternatív igazságszolgáltatási módszernek az alkalmazásával a MEREPS-projekt („Mediation and Restorative Justice in Prison Settings”, azaz a „Mediáció és helyreállító igazságszolgáltatás a büntetés-végrehajtásban”) foglalkozott 2009 és 2012 között. A projektet az Európai Bizottság Criminal Justice programja támogatta, és az Országos Kriminológiai Intézet, valamint a Foresee Kutatócsoport együttműködésében egy nemzetközi team valósította meg két büntetés-végrehajtási intézetben, a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, valamint a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében (Tököl). A projekt a bűncselekmények elkövetőit és áldozatait állította a középpontba; fontos cél volt az elkövető és környezete közötti, valamint a börtönben keletkező konfliktusok kezelése. Felhasználták a módszert a szabadulást követő társadalmi beilleszkedés támogatására is. Az elkövetők és sértettek közti kapcsolatfelvételt nehezítette, hogy az adatvédelmi törvények miatt a kutatók nem tudták az áldozatokat megkeresni. Bár az elkövető kérvényezheti a sértett adatainak kiadását, de ez a procedúra túlságosan hosszúnak bizonyult.

Az elkövetők jelentős része viszont motivált volt arra, hogy rendezze konfliktusát a sértettel, és voltak, akik elindultak az áldozati jóvátétel útján, például bocsánatkérő levelet írtak. A fenti nehézség miatt a kutatók inkább a zárkakonfliktusok kezelésére és a családi kapcsolatok helyreállítására fókuszáltak.

A közvetítői eljárást önként választhatják, ezzel megszüntethető a fegyelmi eljárás, és eredményeként olyan megállapodásnak kell létrejönnie, amely tükrözi az elkövető tevékeny megbánását.

A börtönbeli konfliktusok esetében több szempontból is nehéz terep a resztoratív módszerek alkalmazása, ugyanis a fölérendelt-alárendelt viszonyból nem egyszerű párbeszédet kezdeményezni. Gyakori tapasztalat, hogy a fogvatartottak csupán manipulációs céllal választják az alternatív konfliktusrendezést. Ugyanakkor az igyekezet nem haszontalan, az egyik MEREPS-mentor szavaival élve: „Kezdetben, olyan nagy volt az elvárás a mediációs ülésekkel kapcsolatban, hogy akkor az összes probléma megoldódik! (...) Itt szemléletváltásnak kellett bekövetkeznie. Maga a folyamat, ami belsővé válik, maguk a reflexiók, a gondolatok, amik ezután keletkeznek, és a kapcsolatok minőségének változása az, ami eredmény.” A siker kis lépésekben történik. Egy nevelő véleménye szerint „mediáció után ha lemennek sétára és beszélgetnek egymással, azt már sikernek tekintem.”

A zárkakonfliktusok resztoratív kezelésén keresztül a fogvatartottak felismerik mások szükségleteit, megtapasztalhatják a felelősségvállalást, ami előszobája lehet a bűncselekménnyel és annak következményeivel való szembenézésnek, a megbánásnak és felelősségvállalásnak. Ez pedig elindíthatja a fogvatartottat a jóvátétel útján, és segíthet abban, hogy szabadulása után sikeren visszailleszkedjen, és hasznos tagjává váljon a társdalomnak. Létezik egy módszer a leginkább kétségbeesett fogvatartottak kezelésére, amely mind az ő szempontjukból, mind pedig a társadalom szempontjából előnyös. Sokuk okos és érzékeny – kezeljük hát őket higgadtan, de határozottan. Mutassuk meg nekik, hogy van bennük emberség, és célunk az, hogy a társadalom hasznos tagjává tegyük őket. (John Howard /1726–1790/ angol börtönreformer)

Források
Budai István: Resztoratív technikák alkalmazása a büntetés-végrehajtásban. Börtönügyi Szemle, 2014. 1. 38–43.
Nyesténé Jánkfalvi Zita: Elkövettem, megbántam, jóvátenném. Resztoratív gyakorlatok a börtönben, Börtönügyi Szemle, 2012. 2. 14–28.
Czibulya Gábor, Gombkötő Tamás, Prcsity Violetta: Resztoratív technikák alkalmazása a fegyelmi eljárás során, Börtönügyi Szemle, 2015. 4. 78–85.
https://www.foresee.hu/uploads/tx_abdownloads/files/MEREPS_FinalPubl_HU_web.pdf
http://www.mbba.hu/index.php/zakeus-program

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. augusztusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>