„Egy vakvezető kutya akkor is dolgozik, amikor az összes többi kutya játszik” - Interjú Auth Flóra kutyakiképzővel

Milyen fajtájú kutyák alkalmasak a vakvezetői feladatra?

Több országban a mai napig használnak németjuhászokat, golden retrievereket, illetve labrador-uszkár félvér kutyákat, de mi a saját állományunkban labrador retriever kutyákat tenyésztünk. Régebben mi is képeztünk németjuhászokat, de ez a fajta nagyon kötődik egy gazdához, ezért nehéz volt a kutyusok számára, amikor a kölyöknevelő családtól átkerültek a kiképzőhöz, aztán egy új gazdához kellett költözni. Problémák adódtak abból is, hogy a németjuhász hosszú szőrű kutya, azaz sokkal körülményesebb ápolni a szőrét, ami egy látássérültnek kihívás. A labradorok úgy állnak az emberhez, hogy „jaj, de jó, itt egy újabb ember, őt is lehet szeretni!”. Nagyon szeretik a pocakjukat is, ezért könnyű velük együtt dolgozni, egy-egy jutalomfalattal eléggé motiválhatók.

Van olyan fajta, amelyiket biztosan nem lehet képezni vagy csak nagyon nehezen?

Egy olyan kistestű kutya, amilyen a tacskó, nem képes vakvezetőkutya-munkát végezni, hiszen a testtömegéből adódóan nem fogja tudni húzni a gazdáját. Ezek a kutyusok hámban dolgoznak, amihez egy fém hámfogó van rögzítve, ezt fogja a látássérült gazdi, s ezáltal vezeti őt a kutya, akinek folyamatos húzást kell kifejtenie.

Sok esetben koordinációs problémái is lehetnek egy látássérültnek, bizonytalanabb lehet a járása, s ha megszédül, megbotlik, csak egy nagytestű kutya tud segíteni, hogy ne essen el.

Hány hónapos korban kezdődik a képzés, és mik az első feladatok, amelyeket megtanítotok a kutyáknak?

Négy programunk van, amik végigkísérik egy vakvezető kutya életét. Az első a Tenyésztés, amelynek keretében saját almokat hozunk létre. Nyolchetes korukig élnek velünk, illetve az anyukájukkal az iskola területén, majd körülbelül egyéves korukig a Kölyöknevelési programban vesznek részt, amelybe önkéntes családok jelentkezését várjuk. Ezt bárki vállalhatja, annyi a feladata, hogy ingergazdag környezetben nevelje a vakvezető kutyusokat, a szakmai felügyeletünk mellett. Ekkor kezdjük szocializálni őket, egyre növekvő ingereket adunk nekik. Megtanulják, megszokják az utcai zajokat, a tömegközlekedési eszközöket, az emberek és a többi kutya közelségét, s ebben a korban tanulják meg az alapvető engedelmességi feladatokat is, mint például „ül, fekszik, lábhoz”, illetve helyben maradás. A Kölyöknevelési programban úgynevezett kölyökteszteket végzünk. Itt már látjuk a kölykök motiválhatóságát, hogy a személyiségük feltehetően milyen munkára lesz alkalmas, mennyire belevalók vagy visszahúzódók. Nem mindegyik kölyökből lesz vakvezető kutya, de van több olyan segítő kutyamunka is, amelyekre alkalmasak lehetnek: romkutató, halló kutya, aki hallássérültek mellé kerül, mozgássérült-segítő, aki egy kerekesszékes ember életét teszi könnyebbé. Ezek a munkák más-más temperamentumú kutyáknak valók. A kölykök egyéves korukig vannak a családoknál, majd visszakerülnek hozzánk az iskolába, ahol alapos egészségügyi vizsgálatot tartunk.

Ha teljesen egészséges a kiskutya, akkor elkezdődik a Kiképzési program.

Ennek első hónapjában felkészítjük őket az engedelmes vizsgára, aminek például a pórázon vezethetőség is a része. Ha sikeres engedelmes vizsgát tettek, kezdődhet a tényleges vakvezetőkutya-képzés. Ebben a szakaszban sajátítják el a kutyák a folyamatos haladást a járda közepén a vakvezető hám enyhe húzásával, a különböző irányokba fordulást, a járdaszélek, illetve a szintkülönbségek megállással történő jelzését, az útjukba kerülő akadályok kerülését. Ez lehet fejmagasságban vagy a bokától a vállig bármilyen magasságban jelentkező akadály, s idetartozik a különböző objektumok megtalálása, például az ajtók, lépcsők jelzése is. Ezeket a feladatokat először a saját tanpályánkon próbáljuk ki, majd utcai környezetben gyakoroljuk. A kiképzés végén van egy belsős vizsgánk, amikor mi, kiképzők megyünk a kutyával bekötött szemmel, és kipróbáljuk, hogy mi történik, amikor éles helyzetben van.

Van olyan feladat, amelyre még a kiképző sem tudja megtanítani a kutyát?

A vakvezető kutyák nagyon sok mindent tudnak, de nem tudják például megmondani, hogy a látássérült mikor kelhet át a zebrán, hiszen nem látják a színeket úgy, ahogy mi. Ebben a gazdája van a segítségére, aki a hallására támaszkodik. Ők ketten folyamatosan együttműködnek, a gazda ad parancsokat, utasításokat, hogy merre szeretne menni, hová szeretne eljutni, esetleg szeretne-e fölszállni egy buszra, viszont a kutyának kell döntéseket hoznia. Ez azért nagyon fontos, mert ha útfelújítás, úthiba adódik, például a járdán csatornáznak, ezt a kutya fogja látni, amit kerüléssel tud jelezni a gazdájának.

Kép

Kép: Auth Flóra

Mikor és hogyan találkozik először a vakvezető kutya a gazdájával?

Már amikor megismerjük a kutyáinkat, elkezdünk gondolkodni, hogy milyen gazda lenne jó nekik. Sok mindent figyelembe veszünk: a járástempót, a kutya magasságát, illetve egyedi igényeket, például, hogy milyen színű kutyust szeretne egy gyengénlátó, a fekete vagy a sárga színű kutyát látja-e jobban. Ezek a találkozások már a képzés folyamán megtörténnek.

Több kutyust is ki szoktunk próbálni egy-egy gazdival, hogy tényleg a tökéletes párosítást hozzuk össze. Maga a képzés általában hat hónapot vesz igénybe, ezután költözik ki tőlünk a kutya a gazdihoz.

Évente körülbelül 40-50 kutyával dolgozunk, ebből körülbelül 10-15 lesz alkalmas vakvezetőnek. Soha nem erőltetjük rá a kutyusra, hogy vakvezető kutya legyen, hiszen ez olyan stresszt okozna egy nem alkalmas kutyánál, ami akár le is rövidítheti az életét. Van, hogy egészségügyi okok miatt nem lehet munkakutya, akkor keressünk neki egy szerető családot, ahol hétköznapi kutyaként élheti az életét. Ha pedig alkalmas más feladatra, akkor a szakemberek megpróbálják kiképezni az adott munkára. Volt olyan kutya, amelyik nálunk indult, vakvezetésre nem lett alkalmas, de később romkutató lett belőle.

Előfordul, hogy nem működik a kémia a kutya és a kiválasztott gazdi között?

Ha már látjuk a kutya személyiségét, több látássérültnek is odaadjuk őt, hogy próbálják ki rövidebb szakaszon a csepeli vakvezetőkutya-iskolában. Itt kiderülhet, hogy tetszenek-e egymásnak, de valójában minden az együttélésnél dől el. Ezért  próbahétvégéket is szoktunk csinálni. Előtte kimegyünk környezettanulmányra, felmérjük, milyen helyen él az adott látássérült, mennyire forgalmas a környék, mennyi háziállat van, ez is befolyásolja a döntést.

Számunkra az a legfontosabb, hogy a vakvezető kutya mentálisan, fizikailag és érzelmileg is teljes biztonságban élhesse az életét.

Az úgynevezett átadótanfolyam keretein belül, mielőtt levizsgázna a látássérült és a vakvezető kutya együtt, megtanítjuk a látássérültnek, hogy mire kell figyelnie, honnan ismerheti fel, ha a kutyája nem érzi jól magát, és mondjuk állatorvosi segítségre szorul. Tehát ezt viszonylag hamar, az első pár hónapban megtanulja a gazdi.

Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy valaki kiképző lehessen?

Ehhez egy úgynevezett habilitációs kutyakiképző OKJ-tanfolyamot kell elvégezni, ezután lehet továbblépni a vakvezetőkutya-kiképző tanfolyamra. Érdemes egy leendő vakvezető kiskutyát befogadni a Kölyöknevelési programból is, mert így nagyon sok mindent meg tud tanulni az ember menet közben. Én is úgy lettem kiképző, hogy kölyöknevelő voltam. Ez egy nagyon hasznos része a kiképzésnek, illetve a tanulásnak is.

Vannak olyan szabályok, hogy a kutya mit ehet és hogyan játszhat?

Igen, például a játékban a labdázást nem szoktuk megengedni, ugyanis a legtöbb kutya nagyon rá tud kattanni a labdára, ami munka közben könnyen elvonhatja a figyelmét.

A vakvezető kutyák akkor is dolgoznak, ha a mellettük lévő zöld területen több kutya labdázik vagy játszik. Nekik akkor is a munkára kell figyelni.

Alapvetően azonban minden játékkal játszhatnak, s amint lekerül róluk a vakvezetőkutya-hám, ők is ugyanolyan kutyák lesznek, mint a többi. Az etetés legfontosabb szabálya, hogy nem ehetnek házi ételmaradékokat, mert nagyon érzékeny a gyomruk. Azt szoktuk javasolni, hogy száraz táppal etessék őket a gazdik, mi is azt adunk nekik.

Ha jól megy az együttélés a vakvezető kutya és gazdája között, akkor is adódhatnak váratlan helyzetek, amelyek megoldásában segítségre szorulhat a gazdi. Mi történik ilyenkor?

Az Utógondozási programunkban felügyeljük és segítjük a vakvezető kutya, gazdi párosok együttes munkáját a lakóhelyi környezetben. Mondjuk, ha a látássérült rászorul egy új útvonal megtanulására, amit sem ő, sem a kutya nem ismer, megyünk és megtanítjuk nekik. Vagy ha a látássérültnek költöznie kell egyik városból a másikba,  akkor is segítünk, hiszen egy költözés a kutyának is nehéz szituáció, sok stresszel, új környezettel jár, amit fel kell dolgoznia. A kutya egészségügyi állapotáról félévente kérünk egy adatlapot, amit a helyi állatorvossal vagy a csepeli központi állatorvosunkkal töltenek ki a gazdák, ebből fel tudjuk mérni a kutya testsúlyát, állapotát, hogy szüksége van-e bármire. Ha a gazdi életkörülményei megváltoznak, esetleg meghal, a kutyus pedig még fiatal, akkor visszakerül hozzánk, gyakorolunk vele, és próbáljuk felkészíteni őt a következő gazdira. Ha idősebb a kutya, általában fölajánljuk a családnak, hadd töltse velük a nyugdíjas éveit.