Végre tavasz, végre kert!

A mellettünk élő néninek márciustól ugyan leginkább csak a tomporát látjuk, mert örökké előrehajolva matat a növények között, de csodaszép is a kertje, veteménye! Ha tanácsra van szükségem a kerti ténykedés során, hozzá bizalommal fordulhatok, ő mindig tudja, melyik növény milyen gondoskodásnak örül, ráadásképp pedig – szezontól függően – valami csemegét is kínál: frissen szedett cseresznyét, egy tál málnát vagy méretes tököt is ad a „kicsiknek”. És tényleg egészen más ezt falatozni, mint a zöldségesnél vásároltat. Nekünk haszonkertünk nincs, a munka mellett erre végképp nem lenne időnk, bodza, néhány fűszernövény és paradicsomtő; pár megöröklött ribizlibokor és egy magoncból lett renitens diófa képezik kertünkben az ehető termésűek kis csoportját. De ezeknek meg is van a becsületük! 

Szépen beépültek az életünkbe és az étrendünkbe: a júniusban termő ribizli Apukám születésnapi tortájának múlhatatlan hozzávalója, a bodza- és mentaszörppel indul nálunk a nyári szezont, a dió pedig karácsonykor kerül a zserbóba, bejglibe.

Végre idén is előkerült a „kinti cipő”, újra kabát nélkül, pólóban vagdoshatom az elszáradt krizantémokat, gereblyézhetem a diófalevelek maradékát és egy macska áldozatául esett szegény gerle tollait, miközben a gyerekek sorra hordják ki a pincéből a „kincseket”:  pókhálós, ütött-kopott kerti játékokat, leeresztett labdákat. Összefutottunk az első bogarakkal, és ovisunkkal sorra megcirógatjuk a várva-várt, suttyomban már vagy tíz centisre növekedett tulipán- és nárciszhajtásokat.

Tizenöt éve élünk vidéken, a kert is „beállt” már, de ennyi idő után is mámoros állapotba kerülök attól a szabadságélménytől, amit egy ekkorka, szinte talpalatnyi természet nyújt.

Bár emlékszem, szüleim pesti lakásában is hasonlót éltem át a cseppnyi erkélyen virágokat ültetve – gyerekként egyszer még füvesítettük is bátyámmal az erkélyt, az „Égig érő fű” ihletett meg bennünket... A növényekkel való bíbelődés azóta sem múló örömét talán a biciklizés önfeledtségéhez tudnám hasonlítani, igazi flow-élmény, akkor is, ha olykor nekilendülve egy kiadósabb munkának, ki is döglik benne az ember.

Kép: Máthé Zsuzsa

Ebben a zsibongó jóérzésben a természetközelség mellett benne van a kétkezi munka öröme is. Amikor azonnali, kézzelfogható látszata van az elvégzett munkának: a visszametszett rózsatő hajtani kezd, a megtrágyázott fű napról-napra zöldül, a levágott díszfű élénkzöld leveleket hoz.

Megismertem már a kert lakóit, tudom, melyik bokor a leglustább s tetteti magát halottnak még április elején is. Kiismertem a virágzások egymásutánját, a kertünkben élő állatok szokásait.

Egyszerű és nagyszerű örömök. Tele van a szívem hálával, hogy újra átélhetem ezeket!

Tíz plusz egy fontos márciusi tennivaló a kertben:

1. A télre elzárt vízvezetékek ellenőrzése és újranyitása – a locsolás száraz időszakban már ilyenkor sem mellőzhető.

2. Talajelőkészítés: ásással, átforgatással, esetleg trágyázással.

3. Ha szeretnénk „szép, ződ gyepet”, itt az idő a gyepszellőztetésre is (lombseprűvel átfésülve a füvet vagy szellőztető géppel végighaladva rajta), az őszi, téli és kora tavaszi szeles időjárás okozta hulladékok összegyűjtése kulcsfontosságú a gyep megújulásához.

4. Örökzöld bokrok, sövények visszavágása – ha ilyenkor kerítünk sort erre a munkára, zöldebb, sűrűbb lesz a növény.

5. Téli növénytakarások eltávolítása az évelőkről.

6. Rózsák figyelmes metszése mellett a levendulát is érdemes alaposan visszavágni.

7. Átteleltetett muskátlik felébresztése átültetéssel, locsolással, fokozatosan melegebb, naposabb helyre tétellel.

8. A nyáron és ősszel virágzó évelők tőosztása is most esedékes.

9. Vágjuk vissza a díszfüveket is.

10. A fagytól károsodott növényeket vágjuk vissza közvetlen a föld felett!

+1. A tavasszal összeszedett növényi hulladékokat a levegőszennyezés elkerülése miatt sose égessük: ha elszállítják a zöldhulladékot, gyűjtsük szelektíven vagy komposztáljuk!