Senki sem születik prostituáltnak! – Egy nagyszerű film a menedékről és a reményről

– Nem tudom, melyik megoldás a jobb, az-e, hogy visszajöttél a shelterbe?
– Hogy visszajöttem!
– Miért?
– Mert Balázs itt biztonságban van.

Toszeczky Renáta szociális munkás, a védett ház vezetője arról faggatja Szabinát, hogy miért költözött vissza saját házából, független életéből a menedékre. A beszélgetésből kiderül, hogy a lány nem tudta volna fizetni télen a gázszámlát, ezért fennállt a veszély, hogy a gyámhatóság elveszi tőle kisfiát, Balázst. Az élet igencsak meggyötörte: apja börtönben van, hat éve nem látta, de a lány szerint jobb is így, mert „amikor részeg, akkor igazán csúnya tud lenni”.

„Nem ugyanaz a lány vagy, mint régebben. Nekem úgy tűnik meg tudod magad védeni” – bíztatja Renáta Szabinát.

A Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni koordinátora nem csupán lelkileg támogatja az egykori prostituáltakat, hanem a háztartásvezetés, a tanulás, a munkakeresés útvesztőiben is segít nekik eligazodni. A bent lakó anyák ugyanis – kegyetlen sorssal a hátuk mögött – sok esetben inkább kislányok még.

„Ki érzi azt, hogy arra született, prostituált legyen?”

A filmben bemutatott három túlélő közül Marcsi életútját ismerjük meg mélyebben, ő az, aki leginkább ragaszkodik Renátához, ezáltal közel kerül hozzánk, nézőkhöz is. „Azt érzem, hogy ő a harmadik gyermekem” – mondja róla Renáta.

A film egyik legszívszorítóbb jelenete, amikor Renáta és Marcsi visszalátogat abba a javítóintézetbe, ahol egykor Marcsi is élt, a lány pedig mesélni kezd a bentlakóknak, akikről hamar kiderül, hogy sorstársai.

Marcsi cigánytelepen nőtt fel. „Fürödtem, amikor az eső elvert, ettem, amikor a kezembe adtak éltelt” – meséli. Tizenegy évesen megerőszakolták, intézetbe került, már tizenkét éves kiskamaszként megjárta a prostitúció legmélyebb bugyrait. A javítóba visszalátogatva a prevenció leghatásosabb eszközéhez nyúl: a saját példáján keresztül szemlélteti a fiataloknak, hogy mi is az igazi szeretet, törődés, mi nem az, és hogyan ne váljanak áldozattá.
„Mindig kérdeztem, hogyha szeret, akkor miért engedi, hogy dolgozzak? Mindig azt mondta, hogy »szerelmem, csak egy darabig kell, amíg nem veszünk ki egy albérletet«. Amikor nem csináltam pénzt, akkor szétvert meg ilyenek” – beszél saját életéről az egyik lány.
„A volt barátom azt mondta mindig, amikor megvert, hogy engem így szeret a legjobban!” – meséli a másikuk.
„Ki érzi azt, hogy arra született, hogy prostituált legyen? Vadidegen férfiak gusztustalan, mocskos, perverz vágyait elégítse ki?” – veti fel Marcsi. Majd érkezik a válasz: senki.

Kép

Kép: Bántó Csaba

„Látom bennük azt, amit ők nem látnak saját magukban”

Elsőre úgy tűnhet, mintha a dokumentumfilm a három lány sorsára helyezné a hangsúlyt, pedig középpontjában valójában a segítő szociális munkás, Renáta és az ő személyisége áll. Kiderül róla, hogy neki sem volt könnyű élete, az apja nélkül nőtt fel, most pedig ő is egyedül neveli két gyermekét. Ezer százalékon végzi munkáját: egyik pillanatban segít fürdőszobacsempét választani Szabina új lakásába, máskor szobát fest Marcsinál. A szociális munkás, a lányokért harcoló hős személye teszi igazán hitelessé a dokumentumfilmet, aki afféle anyaszerepet tölt be a lányok életében. Erre szükségük is van, hiszen az ő gyerekkorukat elvették.

„Nyilván sohasem találkoztatok még olyan 11–12 éves kislánnyal, aki azt mondta, ha nagy leszek, prostituált szeretnék lenni” – mondja egy orvostanhallgatóknak tartott előadáson Renáta.

Szavaiból kiderül, Magyarországon a hivatalos statisztikák szerint nem létezik az emberkereskedelem, az azonosított áldozatok száma 2017-ben nulla volt, ennek ellenére tele vannak a menedékházak.

Renátánál nem válik el élesen a munka és a magánélet, még egy esti baráti összejövetelen is a shelter, a lányokért végzett munkája a téma. Ezt a hivatást pedig nem is lehetne másképp csinálni. „Engem érdekeltek mindig a prostituáltak, hogy hogyan élik a hétköznapi női szerepeiket. Ez egy gátlástalan világ, érdekelt a másik oldala, hogyan maradnak nők. Tele vannak értékekkel, ha van, aki hisz bennük… Én szeretem ezeket a csajokat, látom bennük azt, amik őt nem látnak saját magukban” – hangzik el a filmben.

Kép

Toszecky Renáta az egyik kislánnyal a filmben – Kép: Bántó Csaba

Szociális munkások, a hétköznapi hősök

Renáta folyamatosan próbálja megóvni a lányokat a rossz választásoktól, döntésektől, de örökké nem foghatja a kezüket. A shelter lakóinak sorsa nem mindig sikertörténet, ahogy a szociális munkás hivatás sem az, a dokumentumfilm azt is megmutatja, milyen hihetetlenül nehéz ma az országban a karitatív szakmában dolgozók helyzete.

Schwechtje Mihály filmrendező munkáiban rendszerint társadalmunk problémáival foglalkozik, karakterei a modern társadalmi berendezkedés áldozatai. Több kisjátékfilmet is rendezett, első nagyjátékfilmje, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) 2018-ban jelent meg: az alkotás egy online zaklatásba forduló szerelem, az internetes zaklatás és iskolai bántalmazás témájával foglalkozik. A „Védelem alatt” már 2020-ban elnyerte a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon a Legjobb magyar film díját, a művészmozikban szeptembertől vetítik. A „Védelem alatt” mélyre megy, nehezen feledhető, hibátlan filmélmény.