„Vannak álmaik, és azokért keményen tudnak dolgozni” – Mit tehet egy roma szakkollégium a cigány–nem cigány együttélésért?

– Szervezünk roma családoknak találkozókat, vetélkedőket, énekkarokat, bibliaköröket. Ebben a munkában a helyben lakó paptestvérek és családtagjaik segíteneka legtöbbet.  Roma pap család is szolgál a Miskolci Görögkatolikus Egyházmegyében, egy kis településen, akik tanodában és különféle szolgálatokban állnak a hívek rendelkezésére. Évről évre van roma származású fiatal egyházmegyénkből, aki teológiára jelentkezik. Úgy gondolom, hogy több nagyon gyümölcsöző kezdeményezést indítottunk el, de korántsem elégedhetünk még meg az elvégzett munkával. 

– Hogyan készült ezeknek a feladatoknak az ellátására?
– A pasztorálpszichológiával már korábban is foglalkoztam, 2004-ben kezdtem a szakot a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen, mert érzékeltem, hogy mint pap sokkal több területen kell helytállnom, mint amennyire a teológusképzés felkészített. Ahhoz a munkához, amit végzek – Isten Evangéliumának hirdetéséhez –, szükséges az emberi léleknek a mélyebb ismerete is. Hiszen sokféle helyen megfordultam: öregek otthonában, kórházak elfekvő osztályain, börtönben is jártam, foglalkoztam gyerekekkel, felnőttekkel, különböző ifjúsági csoportokkal…

Már 2010-től részt vettem a roma szakkollégiumok beindításának a megbeszélésein. Egy igazi ökumenikus munkának lehetem a részese. 2011-ben alapította meg dr. Orosz Atanáz püspök úr a Görögkatolikus Roma Szakkollégiumot. 2015-ben elnöke voltam a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatnak. A felsőoktatáshoz kapcsolódva egy Európában egyedülálló képzési modellprogramot indítottunk hátrányos helyzetű, főleg roma fiataloknak, amely illeszkedik a kormány felzárkózási stratégiájához. Ma már tizenegy ilyen profilú kollégium van Magyarországon, ebből nyolc egyházi fenntátású, három szakkollégium pedig egyetemi fenntartóval működik.

A Miskolci Egyházmegyének a periférián élők szolgálata az elsődleges célja, és itt a roma közösség jelentős számban van jelen. Mi nem azért foglalkozunk roma emberekkel, mert erre bármilyen uniós forrás pénzt ad! Ez nem lenne hiteles a részünkről. Az egyházunk mindig is fontosnak tartotta a szegények gondozását és támogatását. Ha nem lesznek uniós források, az emberek akkor is számíthatnak ránk. Ők nem indikátorok vagy projektszereplők, nem is csupán egy célcsoport, hanem hús-vér, segítségre szoruló emberek. Nyilván, amit teszünk, csepp a tengerben, hiszen egy egyházmegye nem tud minden területet érinteni, ez össztársadalmi feladat.

– Hogyan kezdték el megvalósítani ezt az újfajta projektet 2011-ben?
– Az elején nagyon tapasztalatlanok voltunk. Én előtte még nem találkoztam olyan romával, aki egyetemre járt volna. Toboroztunk diákokat.

Egyre világosabbá vált, hogy itt, a kollégiumban egy roma–nem roma együttélési modellt kell mikrokörnyezetben megvalósítanunk.

Makkai László atya

– Milyen arányban vannak jelen a kollégiumban a romák és nem romák?
– A roma fiatalok vannak többen, ez a szakkollégisták 70 százalékát jelenti. A 2018/2019-es tanév II. félévében huszonkilenc hallgatónk van. Öröm az is, hogy a kollégiumban nagyon jól együtt tudnak működni a fiatalok. Alakultak szerelmek is roma és nem roma fiatalok között. A kikerült diákok 99 százaléka el tudott helyezkedni, diplomát és nyelvvizsgát is szerezve. Külön nyelvi programunk van,  nagyon szigorú elvárásokat kell teljesíteni a hallgatónak, de ez vezetett eredményre.  A nyári időszakban nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamot tartunk azoknak, akiket a nyelvtanár erre javasol, mert sem ők, sem a szülők nem tudnak segíteni abban, hogy külön nyelvtanárt fizessenek a hallgatóiknak. Ebben mi tudunk segíteni gyümölcsöző eredménnyel.

– Mi a fő céljuk a szakkollégiummal?
– Nemcsak arra törekszünk, hogy a diákok diplomát szerezzenek, hanem hogy közösséget és egyfajta támaszt is kapjanak. Szerencsére minimális a lemorzsolódás. A kollégium megnyitása előtt a roma hallgatók több mint ötven százaléka otthagyta az egyetemet, ma már ez az arány országosan is csökkent, ami annak is köszönhető, hogy igyekszünk őket mindenben segíteni. Van egy egyetemi mentoruk, illetve egy belső, kollégiumi mentoruk is, ők segítenek a fontos döntések meghozatalában. Ha kell, szerzünk korrepetitort.

Több hallgató dolgozik már, például államtitkárságon, minisztériumokban és a versenyszférában is, és néhányan doktori iskolában is megállták a helyüket.

A Keresztény Roma Szakkollégiumok Hálózatának egyébként évente 300–350 diákja van, és 2011-től működünk, aminek már kell hogy legyen látható eredménye a társadalomban.

A kollégium hallgatói és munkatársai

– Általánosságban milyen szakokra járnak az itt tanulók?
– Teljesen vegyes. Zenész-, gazdász-, pedagógus-, műszaki és egészségügyi képzésen is tanulnak diákjaink, és remekül megállják a helyüket. Sorolhatnám az eredményeket és díjakat, de mégis azt a legszebb látni, amikor valaki itt ismeri meg a szerelmét. Végzett hallgatóink többsége szentségi házasságban él, és minden baba meg van keresztelve. Én azt gondolom, óriási kincset kapnak itt ezek a fiatalok a munkatársak hite, a lelkigyakorlatok és számos lelki program által.

A kollégium erős támaszt nyújt, segítséget a tanulásban, a szakmában, valamint egy szerető közösséget, szinte családot.

Minden munkatársamnak köszönöm azt a munkát, amit intézményünkért és hallgatóinkért végeznek, nagyon jó a miskolciak csapata!

– Sokszor lehet hallani azt a sztereotípiát, hogy a roma emberek lusták és nem akarnak dolgozni. Mennyire látja ezt igaznak?
– A többségi társadalomhoz viszonyítunk mindenkit, és aki nem felel meg annak tökéletesen, azzal már előítéletesek vagyunk. A mi diákjaink számára is komoly küzdelem, hogy bebizonyítsák: vannak álmaik, és azokért keményen tudnak dolgozni. A roma emberek igenis akarnak dolgozni, de eleve hátrányból indulnak, főleg egy állásinterjún. Az egyetemen – nekem úgy tűnik – a roma fiatalok még szorgalmasabbak is az átlagnál. Van, aki ebben a félévben mindenből ötösre vizsgázott.

– Hogyan lehet túllépni a különbözőségeken? Hogyan látja a roma–nem roma együttélés jövőjét?
– A felzárkózás nemcsak a romák feladata, hanem mindannyiunké. El kell fogadnunk, ha az óvodában az óvónéni vagy egy nővér, egy orvos vagy egy vállalat vezetője roma származású lesz. A többségi társadalomnak az előítéleteit kell magában lebontania. A romák 800 éve velünk élnek Magyarországon, ők már a kultúránk részei, együtt kell élnünk.

A szakkollégiumban értelmiségi, keresztény értékrend szerinti nevelést végzünk, és itt mindenki a jó együttélésben érdekelt.

– Milyen segítségre lenne még szükség a cigánypasztorációs munkában?
– Remélem, egyszer majd az egész társadalom megismeri és az Országgyűlés is határozatban fogadja el a cigánypasztoráció – ma még csak egyházi – fogalmát, valamint elismerik azt is, hogy az egyházak óriási feladatot látnak el, és nem eredménytelenül, a romák társadalmi integrációjában. Több elkötelezett munkatársra és hatékonyabb szervezettségre lenne szükség a különböző karitatív munkák összehangolásában, a bevált módszerek átadásában. Ugyanakkor nagyon pozitív társadalmi kezdeményezések vannak: gyerekeknek szóló esély-programok, kötelező lett az óvodába és iskolába járás (hiszen ettől függ a családi pótlék kifizetése), tanoda-programok, út a diplomához, út a szakképzéshez, köznevelésben ingyen tankönyv és ingyenes étkeztetés, Arany János Tehetséggondozó Program... Van egy jó irány.

Ma, ha egy roma ember szeretne élni az esélyeivel, akkor több lehetőséggel is élni tud.