Válogatta és váltogatta a szeretőit, csak a hatalomhoz volt hű – Nagy Katalin cárnő szerelmi élete
II. Nagy Katalin cárnő a világpolitika mágusai közé tartozott. Elszegényedett német nemesi családból került látszólag varázslatos módon az Orosz Birodalom élére, de nem pusztán a szerencse révén. Eltökélt volt és gátlástalan, emellett előszeretettel hódolt a test örömeinek. Élete nagy szerelmére és későbbi támaszára is választott hazájában talált rá a hasonló tulajdonságokkal rendelkező Grigorij Patyomkin személyében.
A majdnem háromszáz fejedelemség, hercegség, királyság és más közigazgatási egység között, amelyekre az újkor idejére a Német-római Birodalom oszlott, voltak dúsgazdag és nagy hatalommal bíró területek és elszegényedett, csekély befolyással rendelkező tartományok is. Ilyen elszegényedett fejedelemség volt Anhalt-Zerbst, amelynek uralkodói vagyontalan nemesek voltak, akiknek a jó nevükön és kiváló kapcsolataikon kívül szinte semmijük sem volt már ekkor.
Utóbbiak közé tartozott Keresztély Ágost anhalt-zerbsti herceg is, akinek leánygyermeke, Zsófia Auguszta Friderika 1729-ben született, és akihez szülei a kezdetektől fogva azt a reményt fűzték, hogy egy majdani sikeres házassági szerződés révén újra vagyonhoz juttatja a családot. Amikor tizennégy éves lett, az édesanyja fáradságot nem ismerő politikai manővereinek köszönhetően meghívták Erzsébet orosz cárnő udvarába.
A jól nevelt, intelligens, bájos és titokzatosan mosolygó kislány azonnal belopta magát az uralkodónő szívébe.
Mivel Erzsébetnek nem volt sem férje, sem gyermeke, elhatározta, hogy az ígéretes jövevénnyel biztosítja a birodalom trónutódlását. A következő cárt orosz szokás szerint a leköszönő uralkodó jelölte ki. Erzsébet az unokaöccsét, Pétert nevezte meg, és két éven belül megszervezte az esküvőjét a német hercegkisasszonnyal.
A cár felesége
Zsófia hamarosan megérkezett a cári udvarba, és azonnal megkezdte az uralkodásra való felkészülést. Komolyan vette a feladatát: lelkesen tanulta a nyelvet, áttért az ortodox vallásra, szinte minden szálat megszakított német hazájával. Oroszabb akart lenni az oroszoknál is, ezzel pedig azonnal megnyerte magának leendő alattvalói szívét.
A tizenhat éves menyasszony és a tizenhét éves vőlegény 1745-ben fogadott örök hűséget egymásnak, annak ellenére, hogy az első találkozásuk óta gyűlölték egymást. Péter szinte mindenben Katalin ellentéte volt. Karl Peter Ulrich von Schleswig-Holstein-Gottorp néven született Kiel városában, és gyakorlatilag semmilyen közösséget nem vállalt az Orosz Birodalommal, annak ellenére sem, hogy Nagy Péter cár volt a nagyapja. Utált tanulni, utálta az oroszokat az országukkal együtt, nem akarta elsajátítani a nyelvüket sem, viszont mindennél jobban kedvelte a hadi bemutatókat, és szívesen csatázott játékkatonákkal.
A nászéjszakán a fiatal férj a barátaival ment inni, és nyolc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az utódnemzés célját szem előtt tartva, elhálják a házasságot. A feleség egyre elkötelezettebb orosszá vált, és halálosan unatkozott, míg a férj minden fórumon kifejtette, hogy semmi köze új hazájához, ivással és katonai parádékkal töltötte idejét. Mindketten szeretőket tartottak, ami az egész ország számára nyilvánvaló volt.
Gyermekük, Pál 1754-ben született, az általánosan elterjedt vélekedés szerint a gyermek igazi apja Friderika Zsófia első „nyilvántartott” szeretője, Szergej Szaltikov volt.
Erzsébet cárnő 1762-ben meghalt, így Péter – ezen a néven a harmadik – trónra lépett. A harminchárom éves Zsófia cárnéként a Katalin nevet vette fel. III. Péter nem csinált titkot abból, mennyire lenézi azt az országot, amelynek az uralkodója, és lépten-nyomon kifejezte csodálatát II. Frigyes porosz uralkodó iránt. A nemesség és a katonai vezetés csak az alkalmat leste, hogy puccsot hajtsanak végre ellene. Ez fél év múlva be is következett, mivel kiváló alkalmat adott erre az éppen zajló hétéves háború.
Egyikük fölösleges
Sok történész úgy véli, hogy ez a konfliktus volt az első tényleges világháború, mivel az akkor még fel sem fedezett Ausztrália kivételével minden földrészen folytak a csatározások. Az Orosz Birodalom többek közt Ausztriával és Franciaországgal szövetségben küzdött Poroszország ellen egészen addig, amíg a frissen trónra került III. Péter egy váratlan húzással kilépett a szövetségből és a háborúból, átállt a túloldalra, és húszezer katonát küldött az oroszok által Antikrisztusként gyűlölt II. Frigyes megsegítésére.
Katalin pedig felismerte a kiváló alkalmat. Ekkor már elege volt abból, hogy férje háttérbe szorítja őt, és gyakran megalázza az udvarban. Azzal is tisztában volt, hogy Péter mihamarabb meg akar szabadulni tőle, sőt már elő is készítette a válást, illetve kinézett magának egy új cárnét. Mivel Katalin mindig tisztelettel viszonyult az orosz kultúrához, és saját hazáját is megtagadta Oroszhon kedvéért, az egész országban széles körű népszerűségnek örvendett. A hadsereggel és az orosz ortodox egyházzal is összehasonlíthatatlanul jobb viszonyt ápolt, mint férje. A cárné könnyedén és nagy élvezettel szervezte meg a puccsot.
Hatásos beszédet mondott a környezetében szolgálatot teljesítő katonatiszteknek, és mint gyenge, védtelen nő kérte őket, hogy mentsék meg a cártól. Ezután a főbb egyházi vezetők áldását is megszerezte az államcsínyhez.
III. Pétert 1762 júliusában mindössze fél év uralkodás után egyszerűen letartóztatták, és arra kényszerítették, hogy írja alá a lemondását bejelentő dokumentumot. A hadsereg oldaláról egy Grigorij Orlov nevű tüzértiszt vezette a puccsot.
Orlov jó kiállású, határozott férfi volt, Katalin aktuális szeretője. Pétert egy Szentpétervár melletti kis faluba vitték, ahol nyolc nappal később tisztázatlan körülmények között meghalt. A haláleset gyanús volt és nem vetett jó fényt Katalinra, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy még ez év szeptemberében fényes ünnepségek közepette megkoronáztassa magát. Így lett orosz cárnő egy elszegényedett anhalt-zerbsti nemesi család leánya, aki hatalmas ambícióval folytatta a nagy uralkodóelődök munkáját, vagyis az Orosz Birodalom építését.
A cárnő hálószobájának „hivatala”
Természetesen azonnal megindult a környezetében a helyezkedés és az intrika. Mindenki tisztában volt Katalin szexuális étvágyával, ezért sokan a hálószobáján át próbáltak meg befolyáshoz jutni. Egész lobbiszervezet dolgozott azon az udvarban, hogy ki legyen az éppen megunt szerető után az új jelölt. Minden kiszemelt férfit először alapos orvosi vizsgálatnak vetettek alá, majd Katalin egyik udvarhölgye, Anna Protaszova személyesen is „kipróbálta” a teljesítményüket.
Orlov – akármilyen lojális volt is – hamar szembe találta magát ezzel a szervezettel. Elterjesztették róla, hogy megrontotta saját tizenhárom éves unokahúgát, és sikeresen „beiktatták” az új szolgálattevőt, Alekszander Vaszilcsikovot. Orlov hiába hozta el a cárnőnek ajándékba a világ egyik legértékesebb gyémántját, nem sikerült visszaverekednie magát Katalin kegyeibe. Egy grófi rangot és egy szentpétervári palotát azért kapott a szolgálataiért. Vaszilcsikovot azonban hamar kipenderítette az udvari szerető státuszából egy minden eddiginél rátermettebb jelölt: Grigorij Patyomkin.
Tíz évvel volt fiatalabb Katalinnál, és korabeli leírások szerint maga volt a férfiasság. Jóképű, művelt, határozott férfi volt, harcedzett veterán katona.
Patyomkin már tizenegy éves korában belépett a hadseregbe, és amint lehetett, részt vett az orosz–török háború hadmozdulataiban. Csatázott, egyetemre járt, teológiát és görög nyelvet tanult, a moszkvai egyetem aranyérmet adományozott neki kiváló tanulmányi eredményéért. Mindemellett rendületlenül ivott, és annyi nőt csábított el, amennyit csak akart.
Szeretőből szövetséges
Mire szárba szökkent a szerelmük, Katalin már tíz éve érdeklődve méregette magának a fiatalembert. Rokonlelkekként találtak egymásra: mindketten szerették a hatalmat, az elmés beszélgetéseket, a testi szerelmet, és kölcsönösen tisztelték egymás intelligenciáját. Patyomkin hűen szolgálta Katalint a birodalom állandó háborúiban, ő pedig elhalmozta szeretőjét címekkel, rangokkal és vagyonnal. Összetartozásukat olyan komolyan gondolták, hogy egymásra rendszeresen férjként és feleségként utaltak, és több mint valószínű, hogy titokban össze is házasodtak. A cárnő többször is megemlítette, hogy Grigorij valójában az uralkodótársa.
A történelem e híres szerelmi kapcsolata három évig tartott, aztán az érzéki láng kihunyt. Katalin és Patyomkin megunták egymást, de csak a hálószobában hidegültek el egymástól. Kapcsolatuk továbbra is bensőséges maradt, és mindenben támogatták egymást. A férfi segített kiválasztani Katalin következő szeretőjét – egy bizonyos Pjotr Zavadovszkijt, aki egyben a titkáraként is tevékenykedett. Patyomkin pedig egyre magasabbra tört: katonai vezető lett, diplomata, miniszter. Hatalmas területeket hódított meg az oroszoknak, például a Krím-félszigetet, amiért cserébe Tauria hercege lett. Az 1780-as évekre már saját udvara és kancelláriája volt, ahol ötven hivatalnokot foglalkoztatott.
Szinte kényszeresen dolgozott és tevékenykedett. Megalapította a Fekete-tengeri Flottát, háborúzott, tömegeket telepített le, városokat alapított.
Az Orosz Birodalom kettőjük agresszív és hatékony tevékenykedése révén óriási mértékben megerősödött.
Patyomkin kilenc temetése
A híres Patyomkin-falvak története – bár az utókor kissé eltúlozta – valós tényeken alapul. Amikor 1784-ben meghalt Katalin harminc évvel fiatalabb szeretője, Alekszandr Lenszkoj, a cárnő nagyon elkeseredett. Patyomkin azzal akarta felvidítani egykori kedvesét, hogy szórakoztató sétahajózást szervezett számára a Volgán. Ha nem is húzatott föl a folyóparton egész falvakat papundekliből, és nem is vezényelt több ezer parasztot szolgálattételre, hogy az ország dicséretét zengjék, azért mindent megtett, hogy a cárnő ne lássa az orosz vidék szomorú valóságát. Két településen mindenesetre bizonyosan hamis homlokzatokat építtetett, és Katalinnak számos egzotikus utazást szervezett, hogy csupa kellemes élményben legyen része.
Amikor aztán Patyomkin is meghalt 1791-ben, Katalin vigasztalhatatlan volt. Szentpéterváron gyásznapot jelölt ki, és díszes temetést rendezett néhai szerelmének. Mindenki tisztában volt azzal, hogy az egykori kedves szabadon használta az állam anyagi erőforrásait, ezért a cárnő maga rendezte a kínos adósságokat. Azt is igyekezett szőnyeg alá söpörni, hogy hajdani szerelmének viszonya volt legalább három unokahúgával, sőt egyiküktől gyermeke is született.
Grigorij Patyomkin ma is fontos az orosz történelmi emlékezet számára. Halála óta kilencszer temették újra, legutóbb Ukrajna jelenlegi orosz megszállása idején. Testének maradványait állítólag Moszkvába szállították.
Kapcsolódó tartalom
Egy szerelmi házasság története – A legszebb özvegy és a daliás hadvezér a politika és a háborúk útvesztőiben
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
