Az oszkói kitérő, amit sohasem felejtek el
Van, ami élesen megmarad az ember emlékezetében, és van, ami teljesen kiesik. Életünk megannyi napjából (én most tartok 17 989-nél) csak néhányról őrzünk valami...
Ungváry Zsolt
-
-
Mi köze a csirkezúzának a tartós házassághoz?
Egyik kedvenc könyvemben, az angol P. G. Wodehouse Forduljon Psmithhez! című regényében a kanadai költő, Ralston McTodd elhagyja a feleségét, Cynthiát. Mégpedig amiatt, mert... -
Akik voltunk, akik lettünk – Mit mutat egy régi felvétel?
Vonzódásom az olasz nyelvhez régi keletű és érzelemdús; ugyanis a feleségemet köszönhetem neki. Amikor a fejembe vettem, hogy elsajátítom Dante, Fellini, Bud Spencer és... -
Nálunk lakott egy texasi kamasz
Az ember szeret sztereotípiákban gondolkodni, ami olykor megkönnyíti az életünket, segít eligazodni a világban, és megkímél a mélyebb megismeréstől. Én például, aki sosem jártam... -
Szobánk képe a halálunk után is megmutatja, kik voltunk?
Olvastam az interneten (és ezzel a hitelesség persze eleve megkérdőjeleződik), hogy Albert Schweitzer halála után minden úgy maradt az afrikai kórházban lévő dolgozószobájában, amiképpen... -
„Egy személyben három” – úgysem érti, minek is magyarázzam?
A gyerekek általában nagyon nyitottak a világra, minden iránt érdeklődnek, s ha nem hülyítjük el őket gügyögésekkel vagy „úgy sem érti, minek magyarázni” típusú... -
Miért ne legyünk túl magabiztosak? – egy hívő esete az ateistával
A gőg abból a magabiztosságból fakad, hogy adott helyzetben elképzelhetetlennek tartjuk a pofára esést. Ha ez mégis bekövetkezik, az olyan kijózanítóan hat, hogy egyhamar... -
Nagyanyám csodás történetei
Anyai nagyanyámat Szőke maminak hívtuk. Még a nővérem nevezte el, vélhetően a hajáról, bár én már csak őszre emlékszem. Rengeteget tudott mesélni; igaz, nem... -
Éveink száma és a küldetésünk – Ungváry Zsolt elmélkedése
Fiatalembernek szólítottak a postán. Mondanám, hogy jólesett ötvenegy évesen ilyet hallani, de azért anakronisztikusnak is tartom. Jó, tudom, minden relatív, öregszik a társadalom, kitolódik... -
A citromfa, a túlélési ösztön és én
Az ötvenedik születésnapomra kaptam az öcsémtől egy citromfát. Nem tudom, milyen kép élhet rólam az ismerőseimben, mert a barátaimtól meg egy gránátalmafát kaptam. (Egészen... -
Lejtésszög, betonkeverő, álmatlan éjszakák – egy műszaki analfabéta kalandjai
Az élet megannyi velejáróját fel lehet fogni könnyedén, de szoronghatunk is miattuk. Sok személyes vallomásban hallom-olvasom például, hogy a házasságkötés vagy a gyerekvállalás előtt... -
Az Alzheimer és anya – az elveszett emlékek nyomában
Anyám mindig is szórakozott volt. Nem csinált problémát belőle, sőt, még rá is játszott: ő már csak ilyen, így kell elfogadni, ahogy van. Gyerekként... -
A tökéletes apa
Amerikai filmek gyakori szereplője az olyan férfi, aki kevés időt tölt gyermekével, mert elvált vagy rettenetesen fontos elfoglaltságai miatt sokat van távol, rendszeresen az... -
Negyvenhat év együtt
Évek óta írom a Képmásba a családos történeteket, amelyek főleg a kisgyermekes szülők mulatságos vagy megható hétköznapjairól szólnak. Noha abban a szerencsés(?) helyzetben voltunk... -
A kastély ura
Nemcsak a romantikus lelkületű kislányokban és a kalandvágyó fiúkban, hanem mindannyiunkban felmerült már, milyen klassz lehet egy kastélyban élni. Hatalmas szobákban, kandallók és csillárok... -
Pápa a vasfüggönyön túlról
II. János Pálnak döntő szerepe volt a vasfüggöny megszűnésében, a kommunizmus bukásában. Pedig hát „hány hadosztálya van a pápának?”, kérdezhetnénk Napóleon és Sztálin nyomán... -
Búcsú apámtól
Olykor hiányzik apám. Érthető, hiszen csak pár hónapja halt meg. De nem az utolsó évek apája hiányzik, hanem a régi, a fiatal, a testileg-szellemileg...
