Új év, tiszta lap – A megbocsátás pszichológiája

Megbántottak. Most mi legyen?

Mielőtt a megbocsátás folyamatáról és hatásairól beszélnénk, érdemes végiggondolnunk, hogyan reagálunk, ha méltatlanság ér minket. Ez függhet vérmérsékletünktől vagy családi mintáinktól is. Lássuk csak sorban!

- Az értelmi fejlődéshez kapcsolódóan a megbocsátás többféle típusát különböztethetjük meg. A bosszúálló megbocsátás szintjén a feloldozás csak akkor helyénvaló, ha a sértett már bosszút állt vagy jóvátették az elkövetett bűnt. Az elvárt megbocsátás szintjén azt érezzük, a különféle normák miatt szükséges megbocsátani. A legmagasabb szinten az egyén azért bocsát meg, mert az hozzájárul a szociális harmónia és a feltétel nélküli szeretet megvalósulásához. Talán nem is gondolnánk, de szintén a kognitív fejlődéssel áll összhangban, hogy a kor előrehaladtával egyre nagyobb valószínűséggel bocsátunk meg.

- Hogy mennyire vagyunk haragtartók, az a személyiségünktől is függ. Valaki nehezebben teszi túl magát a sértéseken, mert engesztelhetetlen típus, s ezen belül lehet haragtartó vagy bosszúszomjas. A haragtartó emberek rosszat és balszerencsét kívánnak annak, aki megbántotta őket. Ezzel egyfajta passzív ellenállást választanak, szemben a direkt megtorlással vagy a konfrontációval, sokáig rágódnak azon, ami történt, áldozatként állítják be magukat és a keserűség, a harag, a gyűlölet, a félelem, a düh érzése kavarog bennük. A bosszúszomjas embereket az igazságszolgáltatás vágya hajtja vagy a büszkeségüket ért nárcisztikus sebektől szenvednek. A megbocsátó emberek ezzel szemben kevésbé szorongók, ellenségesek és nárcisztikusak.

- A szociális faktorokat figyelembe véve kijelenthetjük, hogy akkor nagyobb a megbocsátás valószínűsége, ha bocsánatot kérnek tőlünk, illetve ha közeli a kapcsolat az elkövető és a sértett között.

Mit okoz a megbocsátás?

A megbocsátásnak számos meghatározása született már. Három közös vonást azonban mindegyikben felfedezhetünk. Egyrészt, amikor megbocsátunk, sokkal kiegyensúlyozottabb véleményünk lesz arról a személyről, aki megbántott minket, másrészt csökkennek a negatív érzéseink iránta, harmadrészt pedig nem akarjuk őt tovább büntetni, vagyis nem követelünk kártérítést. A lényeg tehát, hogy amikor az emberek megbocsátanak valakinek, gondolataik és érzéseik pozitívabbá válnak az iránt, aki megsértette őket.

Eddig viszont nemegyszer vezet rögös út. Bizonyos időnek el kell telnie ahhoz, hogy őszintén meg tudjunk bocsátani. Lehet, hogy az eszünkkel tudjuk, nem kellene haragot tartanunk, az érzéseink viszont meggátolnak minket abban, hogy továbblépjünk.

Kép

Döntési kontra érzelmi megbocsátás

Hogy is van ez? A pszichológia kétféle megbocsátást különböztet meg, az egyik a döntési, a másik az érzelmi. Mint a neve is mutatja, a döntési megbocsátás egy racionális döntés eredménye, és már akkor is bekövetkezhet, amikor még negatív érzéseket táplálunk a másik iránt.

Az érzelmi megbocsátáshoz ezzel szemben hosszabb időre van szükség.

Mivel a megbocsátást gyakran megelőzi a sokk és a düh, először rendeződniük kell a bennünk zajló viharoknak, és csak ezután jöhet szóba a megbocsátás. Jó tudnunk, hogy a valódi megbékélésnek feltétele, hogy az érzéseink összhangban legyenek racionális döntéseinkkel.

Amikor szívünkre vesszük a dolgokat

Ha dühösek, sértődöttek és bosszúvágyók maradunk, annak mindenféleképpen meglesz az ára. Ezek az érzések ugyanis mind fizikai mind lelki jóllétünkre és kapcsolatainkra is károsan hatnak. Egyrészt a haragtartás alvásproblémákat és kimerültséget okozhat, ugyanis a harag fenntartása hatalmas érzelmi energiákat emészt föl. Amikor pedig kimerülnek emocionális tartalékaink, könnyen depresszióban süllyedhetünk.

Az ellenségesség megnöveli a szív- és érrendszeri problémák valószínűségét is, ugyanis pont olyan hormonális változásokat idéz elő, mint egy stresszhelyzet. Egy 2001-es tanulmány veteránokat vizsgált. A megbocsátásra képtelen személyek vérképe nagymértékben hasonlított a krónikus stressznek kitett személyekéhez. A megbocsátó emberek ugyanakkor jobb egészségmegtartásról, alacsonyabb szorongás- és depressziószintről számoltak be. Megbocsátás hiányában ugyanazok a területek aktiválódnak, amelyek stresszhelyzetben, düh vagy agresszió esetén. Az empátia és a megbocsátás során aktiválódott agyi területek között is átfedést találtak a kutatók.

Kép

Amikor az ember megbocsát, javul az egészségi állapota, csökken a szorongás, a depresszió és a düh szintje, a házasságokban előforduló konfliktusok gyakorisága. Emellett erősödik az immunrendszer, javulnak a központi idegrendszeri folyamatok és a szociális készségek, vagyis hatékonyabb konfliktuskezelési módszereket választunk szorult helyzetekben. 

Hogyan bocsássunk meg?

Most, hogy már tudjuk, milyen káros lehet a haragtartás, érdemes magunk mögött hagynunk sérelmeinket. Ez jól hangzik, a kivitelezés azonban nem mindig egyszerű. Ha úgy döntünk, elengedjük a múltat, és továbblépünk a jövőbe, többféle módszer közül választhatunk. A naplóírás, az ima, a meditáció vagy Worthington 2006-os REACH megbocsátásmodellje egyaránt hasznos lehet, ha könnyítenénk a terheinken.

Sokan gondolják, hogy bizonyos bűnök nem évülhetnek el, sőt, talán azt is, hogy aki megbocsát, az gyenge.

Valójában viszont könnyebb dühösnek maradni, mint túltenni magunkat a sérelmeinken.

Amikor megbocsátunk, elfogadjuk, ami történt, és nem görcsölünk többé rajta. Úgy is mondhatnánk, a megbocsátás egyfajta elengedés, hisz belenyugszunk, hogy a múlton nem tudunk változtatni. Az önreflexió elkerülhetetlen, tehát fel kell tennünk magunknak néhány kényelmetlen kérdést: Mi vezetett az összeveszéshez, megbántáshoz? Milyen kapcsolatra vágyunk a jövőben? Haragosra vagy harmonikusra? A döntés nagymértékben rajtunk áll.