Traktorok és asszonyok – Mitől „fíling” egy nőnek, ha beindul a traktor motorja?

A szabadság érzése sokak számára a döntésszabadság meglététől függ. Ha szabadon választhatom meg, hogy ki lesz a házastársam, miből fogunk megélni, mikor vállalunk gyerekeket, akkor sok más kötöttséget nyugodtan el tudunk viselni. Az érzések pedig gyakran nagyobb súllyal esnek latba életünk minőségének értékelésekor, mint a tények. De mitől „fíling” egy édesanyának, ha beindul a traktor motorja?

nő traktoron
Nő traktoron egy 1965-ös fotón – Fotó: Fortepan/Bauer Sándor, Albertirsai úti vásár területe, Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár

A Rákosi-korszak

Traktoros nő. Sokaknak erről a kifejezésről a sztahanovisták korszaka, az ötvenes évek jutnak eszükbe. Az országot ekkor – szovjet mintára – ipari országgá szerették volna átalakítani. A vasiparhoz férfiak kellettek, sokan közülük faluról, így a mezőgazdasági munkákra, a gépek kezelésére vidéki kislányokat vontak be – és teljesen mindegy volt, hogy mit hittek a dologról. A párttitkárok feladata volt a „meggyőzésük”.

Az így „felbiztatott” fiatal nők 3-4 hónapos képzésben részesültek, majd munkába álltak.

Kockázatos és balesetveszélyes feladatokat kaptak, s aki tudott, elmenekült a pályáról. Néhány éven belül az is beigazolódott, hogy a női szervezetre sokkal károsabb az állandó rázkódás, mint a férfiakéra. A szocializmusban azonban a vezetői intézkedések olyan lassúsággal következtek be, mint ahogy a dinoszauruszok fejébe eljutott a lábuk sérüléséről az információ. De…

Az 1966-os munkaügyi minisztériumi rendelet

Több mint egy évtizednek kellett eltelnie, mire rájöttek a kommunisták, hogy lehetnek rossz következményei egy nő számára annak, ha rendszeresen traktort vezet. És hogyan oldották meg a problémát? Kötelezés (avagy párttitkári rábeszélés) helyett jött a tiltás. A 4/1966. (X. 21.) MüM rendelet olyan vállalati munkaköröket nevez meg, amelyeket nők nem tölthetnek be, s ezek közé tartozott a traktoros is. A rendszerváltás óta azonban a szabályozás is változáson ment át: nem kötelező, nem tilos, szabad, de…

Ha nőkkel adják el a traktort

Honnan látszik, hogy a gyakorlatban a traktorosság férfi szakma? Csak meg kell nézni, hogy a mezőgazdasági gépeket hogyan reklámozzák. Bár a hazai és nemzetközi reklámszakemberek hallottak már valamit arról, hogy mi az a szexizmus, ha egy traktort akarnak eladni, néha élnek a „csábítás nővel” eszközével. És erre a traktorok esetében is vannak példák. Mondjuk lefotózzák az igavonó állatok helyett alkalmazott mezőgazdasági haszonjárművet, amely előtt egy csinos lány szemlélhető meg. És a dolog fordítva is működik: értékesítési célú kisfilmben a traktor nyergében szinte mindig férfi ül. De térjünk vissza az alapkérdéshez, hogy ha most már sem a kötelező, sem a tilos nincs érvényben, akkor mi a szabályozás lényege? Nos, ennek meghatározására egy szó már nem elég. Most már a „szabad, de” vagy a „szabad, de csak akkor” kifejezések a helytállók.

Napjainkban ugyanis szabad női traktorost alkalmazni, de csak akkor, ha őt a permetezésbe és egyéb vegyszeres munkába nem vonják be, mert ez káros a gyermekvállalás szempontjából.

Azt hiszem, a traktorral dolgozó asszonyok ezt maguktól is belátnák, ma viszont már bajok nélkül részük lehet abban a bizonyos fílingben, amelyet a cikk elején említettem, s amelyről mindjárt bővebben hallunk.

Az ügyességi verseny győztese

Bókáné Papp Gyöngyi nem úgy indult el 2016-ban a bodoglári traktoros napra, hogy ott majd egy megmérettetésen indul. A férje unszolására nevezett be, és nagy sikert ért el: második helyezett lett a női traktoros ügyességi versenyen. Aztán még ugyanabban az évben Csolyósban ő volt a győztes, az első helyezett.

„Egyszerűen játékból vállaltam el a versenyzést. A férjem nevezett be. Az, hogy díjakat nyertem, jó, de a lényeg inkább az volt, hogy részt vegyünk a traktoros felvonuláson. Az egy fíling, amikor sorba áll az úton több mint 200 traktor, és a vezetői egyszerre beindítják a motort. Ilyenkor érzi az ember, hogy együtt vagyunk, és hogy mi, mezőgazdaságból élők tudunk keményen dolgozni, de szépen kikapcsolódni is.”

Bókáék számára nem volt kérdés, hogy miből tartsák el gyermekeiket. Már a házasságkötés előtt tudták, hogy mindketten gazdálkodásból szeretnének megélni. Ahogy Gyöngyi mondja: „Én azt tanultam meg a szüleimtől, hogy a kemény munka meghozza az eredményét. Hogy a mezőgazdasági munkával lehet egyről a kettőre jutni. Amikor gyermek voltam, a családunk állattenyésztéssel foglalkozott, amiből én is kivettem a részem. Akkor ültem először traktorba is, hogy segítsek. A házasságomban is ezt folytatom, bár szinte mindent gépesítettünk, így is sok a feladat. Olyan sok, hogy a férjem egyedül nem tudná ellátni.

Én nem az az asszony vagyok, aki otthon ül egyedül a fotelban, és várja haza a férjét. Én mindenben segítek neki, így időnként traktorozom is.”

Persze tudnunk kell, hogy a traktorok sem olyanok már, mint az ötvenes években. Stabilabbak, a tervezésüknél nem utolsó szempont a traktoros kényelme és védelme. Ami nem változott, az maga az élet.

„Három lányunk született” – árulja el Bókáné Papp Gyöngyi, majd így folytatja: „A legidősebb gyerekünk 18 éves, a középső 13, a legkisebb 11.” S hogy ők milyen pályát választanak? Még nem tudhatjuk. Az, hogy a mezőgazdaságot, a gazdálkodást, a saját lábon állást-e, talán attól is függ, hogy átérzik-e azt a bizonyos fílinget. De miért ne éreznék?

Felhasznált források:

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti