Tragédiából üzlet: reborn baba
Néhány napja az egyik facebookos baba-mama adok-veszek csoportba valaki kiposztolt egy játékbabát – „kiegészítőket” keresett hozzá. Ki tudja, miért, megakadt rajta a szemem, olvasgatni kezdtem az alatta lévő hozzászólásokat. A kommentelők azon vitatkoztak, hogy a képen egy „reborn baba” van-e – itt találkoztam először ezzel a fogalommal. Nem értettem, hogy egy ilyen ártatlan szituáció miért válthat ki ilyen heves indulatokat. Lássuk csak…
Az eBay-en cirka húszezer forinttól hárommillió forintig lehet rebornokat kapni. A jobbaknak a tapintása, súlyozása olyan, mint egy valódi újszülötté. A legtöbb darab egyedi – sokszor kifejezetten megrendelésre, fényképek alapján – készített élethű baba, amelyet nem gyerekeknek gyártanak. Kinézetre, tapintásra, súlyra olyan, mint egy valódi újszülött. Ha a megrendelő igényli, szívdobogást imitáló, testmeleget adó kis kütyüket is építenek bele, de a gügyögés és sírás is megoldható. Ki rendelne ilyet?
A célcsoport egy részét azok a nők alkotják, akik nem akarnak gyereket, ám a babázásról nem szeretnének lemondani.
A babaillat – mert ezeknek a termékeknek tényleg babaillatuk van – ugyanúgy belengi a lakást, és a cuki holmiknak sem kell ellenállniuk, valódi felelősség és elkötelezettség viszont nem nyomja a vállukat. Akár egy babakocsis sétát is tehetnek, anélkül, hogy bárki rájönne a turpisságra, bókokat bezsebelve az idős néniktől. Senki nem mondja meg, hogy nem egy valódi újszülött fekszik a takarók között. Itthon 2020-ban ez teljesen szürreálisnak tűnik, a tengerentúlon már közel sem az.
A keresgélésem itt nem várt fordulatot vett.
A reborn azért az „újjászületésről” kapta a nevét, mert a vásárlók egy része elvesztett gyermeke képmására készíttet ilyen babákat.
A gyártók szerint ez segít feldolgozni a veszteségélményt – nem inkább üzletet csinálnak a nyomorukból? Ez a szituáció álomvilágban tartja fogva ezeket az egyébként segítségre szoruló embereket, ők pedig elhiszik, hogy a hasonmások tényleg a segítségükre lehetnek.
Révész Renáta Liliána gyászterapeuta szerint, ha valaki úgy érzi, hogy ez segít, az sajnos, elodázza a gyászmunkát, így nem sikerül szembenéznie a véglegességgel, hárít. A gyász alkalmazkodást jelent a tényekhez, a megváltoztathatatlan elfogadása – aki eddig kint volt, azt belsővé kell tenni, bennünk megmarad, de nem a valóságban. Azzal viszont, hogy megteremtem őt, mintha élne, azzal úgy csinálok, mintha nem halt volna meg. Közel akarom érezni magamhoz, de ez nem lehetséges, el kell válnunk, mert így történt, a temetés ezt véglegesíti. Ha valaki el tud búcsúzni egy kedves halottjától, látja, hogy a halott nagyon hasonlít önmagához, de már nem teljesen ugyanaz – a halott látványa egy biztos tudást ad, hogy ő már nem él, és ez segíti a gyászfeldolgozást.
Minden elhárító mechanizmus tökéletlen, így az elfelejtés, a tagadás nem a feldolgozást segítik, hanem elodázzák a lélektani feldolgozást, a tudattalanba száműzik a megtörtént eseményt, de ez nem azt jelenti, hogy sikerült feldolgozni, mert ugyanúgy hatással van ránk a gyászesemény traumája.
A feldolgozott gyász azt jelenti, hogy szembe tudtam nézni azzal, ami történt, élni tudom az életem ennek ellenére, és egy idő után a vele való kapcsolat emlékei tudnak örömteliek is lenni.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>